Miért váltok, hogyan jutottatok idáig?

én ma sem tudom....2005szilveszterén bulizni mentünk.mindenkinek mondta mennyire szeret és büszke rám.mindig együtt voltunk.egy helyen dolgoztunk,együtt mentünk boltba,még wc-re is.talán sok lett egymásból.

visszatérve:hajnalban mentünk haza,5 körül lefeküdtünk,még együtt voltunk,majd aludtunk.én délben keltem ő aludt még.ebédet főztem.ő felkelt 2-kor,felment az emelere.nem jött le fél óráíg.azután furcsa volt.kerülte a beszédet.rákérdeztem mi a baj,és közölte külön akar menni.hát hideg zuhanyként ért.de két hét múlva elment.nője nem volt,mert vele voltam mindig.később azt mondta besokalt,nem bírta a kötöttséget.de ő akart házasodni.nagyon szerettük egymást.kb.1 év múlva újra összeköltöztünk,megpróbáltuk.de már nem ment.nekem tönkre ment az életem,mert ő volt a mindenem.ma is szeretem.ami fura,szexuálisan sose váltunk el.csak miután új életet kezdtem egy másik férfival.de ez 3 év volt.ma is szeretem őt.és ő is érez.szokszor mondja megbánta,már tudja.velem kéne élnie.de nem lehet.többé nem.

de miért nem? újra meg lehetne próbálni! ti soha nem fogtok elszakadni, mert örökre összetartotzok!

bocsi, de könnyeket csaltál a szemembe:((((

azért nem lehet mert félek,hogy újra elhagy.mégegyszer nem bírnám ki.mikor elment úgy éreztem meghalt bennem valami.sírtam éjjel és nappal.lefogytam 13 kilót,depressziós és pánikbeteg lettem.állandóan figyeltem őt van e valakije.vittem a telefont még a wc.-re is hátha hív...nehogy véletlen pont ne tudjam felvenni és akkor azt hiszi nem akarok vele beszélni.ha becsuktam a szemem láttam őt,éreztem az illatát.és sírtam...mégegyszer nem akarom átélni.

a mostani párom nagyon jó ember.és úgy érez ahogy akkor én.tudta hogy őt szeretem de küzdött értem és kitartott.szegény,mit el nem viselt értem.nem tudtam mit akarok.ő volt aki elvitt az ex-hez kocsival mert látni akartam,és kint várt.ez csúnya volt.mostmár vele vagyok 3 éve és sose bántanám.a volt férjemet bezártam a szívem mélyére és ott lesz mindig.örökké.már csak a könnycseppek maradtak tőle.és a fényképek.emlékek.

CSáó Én az első, fő kérdésre szeretnék válaszolni.

Szóval 2005 nyara:

Egyik haver megadta a számát, beszélgettünk, jól elvoltunk, aztán találkoztunk.

Nem tetszett túlságosan, de vele maradtam, mert azt állította, hogy szeret, adtam egy esélyt..

2005 decemberében voltam úgy náluk, hogy ott is aludtam.

Persze emlitettem a fogamzásgátlást, a válasz a gyógyszer volt.

2006 januárjában pedzegette a baba témát, ami ugye nekem korainak tűnt, és azt javasoltam, ha még júniusba is együtt leszünk, akkor lehet.

2006 februárjában bejelentette, h terhes és a baba marad, én mehetek ha akarok..

innentől pokol lett az életem.

Teljesen megváltozott, féltékenykedő szipirtyó lett, de azt mondta ez azért van, mert nem vagyunk házasok.

2006 április 21-én elvettem.

Persze semmi sem változott.

Azt kérte ne hagyjam el, ameddig meg nem szüli a gyereket.

megvártam: 2006 október 22-én megszületett a fiam, apás császárral.

Méginkább semmibe vett, meg is alázott kiröhögött, stb

Egy hétig, ameddig a baba köldökcsonkja le nem esett én láttam el a babát, én fürdettem, én tettem cicire, mivel ugye a hasi sebe is gátolta volna, nameg nem is mert hozzányúlni..

2006 október utolsó napján megpróbáltam vele még utoljára értelmesen elbeszélgetni, arról, hogy hogyan is kéne, hogy működjön ez a dolog, de válasz helyett csak unott nézés és kellemetlen fogolódás volt osztályrészem.

2006 november 1-én a hajnali busszal elmentem onnan.

ott hagytam mindent, amit ez idő alatt odavittem.

Azóta 3 szor mentem el összesen, de soha nem megyek többet.

1. alkalom 2006 karácsonya. Édesanyámmal mentünk unokanézőbe. Ahoyg beléptünk Vádaskodás anyóstól, asszonytól, stb. Sietve távoztunk, ajándékok utánnunk repkedtek..

2 és 3. alkalommal mikor bementem egyedül, szinte síri csönd volt, após anyós seggét forgatta hümmögött, morgott a foga közt, mintha ők lennének az áldozatok...

A csöppségen látszik, hogy nagyon szeretik, hiszen mindent a kezébe adnak. 1 évesen ha valami olyan helyre esett, ami kiesett a látómezejéből számára el is tünt végleg....no comment.

2007 áprilisában mondták ki a válásunkat.

Kb ennyi. Most várom párommal a 2. gyermeket. Meg nem nősültem újból. Csak együtt élünk ... boldogan szegénységben....

Utolsó válaszolónak: Mintha én írtam volna, csak én nő vagyok.

A párom január eleje óta nem dolgozik. Itthon tesped, várja a csodát, hogy majd valaki felhívja, hogy menjen dolgozni. Nem keresi a munkát, amit én találok az sem jó, válogat. De könyörgöm, van egy 10 hónapos kisfiunk, akit el kell tartani. Most az én gyedemből és a családiból élünk. Naponta 6× zabál, én már csak 2× maximum, hogy ne fogyjon el olyan gyorsan a kaja, ami van. De a tetőpont ma volt, amikor elkezdtem sajtot eszegetni, amit az anyukája küldött nekünk, erre rám szólt, hogy ne egyek sajtot, mert nincs rá pénzünk. De a sajt azért volt elővéve, mert bundáskenyeret csinált magának és sajtot reszelt a tojásba meg a frissen kisült kenyérre. Szóval ő eheti, csak én nem, aki a pénzt hozza a házhoz. Nem is beszélünk azóta és azt hiszem, ez pont elég volt ahoz, hogy lépjek. Csak félek. De márciusban el kell költöznünk az albérletünkből és azt hiszem, hogy akkor fogok egyedül elmenni valahova a gyerekkel.

kétszer váltam, elöször húsz évesen, 2 év házasság után. Mindenki mondta, hogy kár összeházasodni, hiába nagy a szerelem, nagyon fiatalok voltunk. Még egyetemre jártunk, mellette dolgoztunk. Egy nagyon kicsi, lepukkant lakásba laktunk, ami még fiatal házasként is kiábrándító volt. Úgy voltam vele, hogy semmi baj spórolunk aztán idővel kifestjük, veszünk új bútorokat minden jó lesz. Na most közös kasszán voltunk, ő pedig minden pénzünket a motorjára költötte. Hiába sírtam, hogy szeretném lakhatóbbá tenni az otthonunkat, mintha a falnak beszélnénk. Volt, hogy elromlott a mosógépünk, de egy hónapig nem lett megszerelve, mert ő akkoris leemelte önkényesen a szerelésre szánt összeget a kasszáról, hogy új alkatrészeket vegyen a motorjához. Húsz évesen már elvált voltam!!

Aztán 26 évesen újra megházasodtam, ez a házasság már 15 évig tartott, sajnos csak az első 2-3 év volt jó, utána csak tűrtem. Ennek több oka is volt, az épitkezéskor az egész ház a nevére került, otthon dolgoztam, tehát hivatalosan a vállalkozásom is az ő nevén volt, nem utolsósorban pedig ott voltak a gyerekek, akiket nem akartam kitenni a hercehurcának. Az utolsó 10 évben már külföldön dolgozott, kb. havonta egyszer járt haza, szexuális kapcsolat szinte egyáltalán nem volt köztünk. A családomat is utálta, nem volt hajlandó tartani velük a kapcsolatot, a gyerekeket is ok nélkül megpróbálta a nagyszüeleik ellen hangolni. Teljesen tönkrement az önbizalmam mellette, végül ő volt az aki közölte, hogy unja, és menjek.