Van esélyem, hogy valaki normális férfinak kelleni fogok úgy, hogy mástól van gyerekem?

Most tulajdonképpen azért vagy benne a kapcsolatodban, mert úgy gondolod, úgy sem fogsz kelleni senkinek?

Mindez mikor derült ki? Mert hogy elég kicsi még a baba.

Az a véleményem, hogy házasságon kívül nem szülünk. És házasságra olyannal lépünk, akit alaposan megismertünk, majd közösen vállalunk gyermeket.

Már két rossz lépésed volt, mindegy.

A véleményem, hogy 22 évesen még elég fiatal vagy ahhoz, hogy normális párkapcsolatot alakíts ki valakivel. Bár igaz, hogy kevésbé leszel kapós, mint az, akinek nincs gyereke. De nem is reménytelen az ügy.

Persze hogy van esélyed, fiatal vagy még, sokminden áll előtted!

Inkább azon kellene gondolkodnod hogy ha kilépsz a kapcsolatból hogyan fogsz tudni megélni a gyerekeddel egyedül. Ilyen helyzetben én nem a következő hapsi miatt aggódnék, hanem azon hogy hogyan fogom egyedül felnevelni a gyerekemet és mindent megadni neki.

Csak azért ne maradj ebben a kapcsolatban, mert félsz a magánytól. Ehhez még túl fiatal vagy, meg aztán ott van neked a kisfiad. :-)

Kicsit bele is kényelmesedtél a jelenlegi kapcsolatba, de hidd el csak eldönteni nehéz a szakítást, aztán minden jön magától, nem lesz olyan rossz, mint gondolod.

Manapság már nem annyira nehéz gyerekkel másik pasit találni, főleg nem a Te korodban. 30-ast meg még könnyebb, ha úgyis azt szeretnél. Lehet annyira ki fogsz virulni ha megszabadulsz a mostanitól, hogy más is észre fogja venni, és majd mindenki téged akar. :-)

Hidd el láttam már ilyent. Van egy ismerősöm, akinek már egész nagy volt a lánya, amikor véget vetett a tiédhez hasonló kapcsolatának. Utána bombázó lett belőle, mert elkezdett törődni magával, és nem emésztette fel a rossz kapcsolat. A nagylánya mellett is talált másik pasit.

Nem egészen értem, hogy a Kérdező problémái - "szexuális életünk 0, tisztelet egymás iránt 0, napi veszekedések száma végtelen,képesek vagyunk mindenen összekapni" - mennyiben függenek attól, hogy házastársi vagy élettársi kapcsolatban él, ahogy azt se, hogy egy későbbi normális kapcsolat esélyében mit számítana az, hogy "hajadon" vagy "elvált" a családi állapota...

Kérdező, egyébként tökéletesen attól függenek az esélyeid, hogy milyen a személyiséged, ezekkel a paraméterekkel van aki könnyen talál párt, van aki meg sehogy. (könnyebb lenne, ha tudnánk, hogy mitől romlott meg a kapcsolat kettőtök között)

Ha összeházasodnak szülés előtt, akkor is ugyanilyen lenne a kapcsolat, utolsó. Inkább nem megfelelő embernek nem szülünk.

Én sem értelek, Kérdező, te azért vagy egy számodra undorító férfival, mert azt hiszed, nem fogsz másikat találni? Hát így biztos nem. Sőt, minél tovább maradsz egy ilyen kapcsolatban, annál értéktelenebbnek fogsz tűnni mások szemében. Tudod, mi a vonzó a férfiak számára? Az a nő, aki képes egyedül boldogulni az életben, és nem attól függ az élete, hogy kell-e valakinek, vagy nem. Minél görcsösebben akarsz párt találni, annál inkább menekülni fognak előled. A legtöbb férfi nem gyerekre vágyik, aki függ tőle. (És itt rád gondolok, nem a fiadra.) Nagyon fiatal vagy, hagyd ott a párod, költözz el, állj a lábadra, alakítsd ki az önálló életedet. Majd lesz más, egy gyerek még nem szokott akadály lenni a legtöbb férfinak. Amit a korodbeli fiúkról írtál, azon jót mosolyogtam. Igaz, a legtöbbjük túl fiatal ahhoz, hogy megállapodjon és családot vállaljon, de részedről is hiba volt. Pont ők illettek volna hozzád, ha nem nyúlsz bele ennyire a mostani kapcsolatodba. Másrészt nem értem, miért gondolod, hogy egy 30-as komolyabban fog venni téged, mikor pont azokra jellemző, hogy csak szexre kell nekik a nő, akik jóval fiatalabbakat választanak maguknál. Na szóval, a lényeg: szedd össze magad, és lépj. Ha hosszú, boldogtalan, magányos életet akarsz, akkor viszont még jó sokáig maradj ebben a kapcsolatban. Ha elköltöztél, ne keress azonnal kapcsolatot. Előbb ismerd meg magad, hogy milyen férfira van szükséged. 22 évesen, anyaként, egy gyűlölt férfi oldalán, kapcsolatfüggőkén szerintem képes lennél beleugrani egy másik ugyanilyen kapcsolatba, ha nem fordítasz időt előtte saját magadra.