Miért annyira egyértelmű, hogy válás után az apának/exférjnek JÁR az új élet, az újrakezdés?

Nem arra gondolok, hogy nem lehet új kapcsolata, sőt sokszor egy új kapcsolat miatt válnak.

DE!!

Az exférj sokszor gondolja úgy, hogy ő exapa is egyben, és neki joga van új életet kezdeni, neki ez JÁR.

Pl. oltári háborgás van azon, hogy gyerektartást kell fizetni, és az ilyen sok, meg olyan sok.

Holott a gyerekvállalás azt jelenti, hogy vállalja, hogy élete végéig nevel és támogat egy gyermeket. Nem csak addig, amíg együtt van az anyjával!!

Sok "férfi" arra se hajlandó, hogy elég minőségi időt töltsön a gyerekkel.

És akkor jön az, hogy az új asszony gyereket akar, és megindul a sírás, hogy legyen kevesebb a gyerektartás, és a többi. Mire csinál még több gyereket, ha azt se tudja eltartani és támogatni, akiket eddig "megcsinált"?

Nálam az "ez mindennek a teteje" helyzet, amikor választania kell a gyerekei és az új partner között, és teljesen egyértelmű, hogy az új partner az első.

Igen, elvált nő vagyok, és nem vagyok a környezetemben egyedül ezzel a nézettel.

Nem kell egy rossz házasságban benne ragadni senkinek, és a gyerekeknek kell az állandóság, kell egy otthon. Amit legtöbb (és legjobb) esetben az anya biztosít.

Eddig minden rendben.

De miért jelenti rögtön azt a válás, hogy innentől el lehet felejteni az apaságot, a vérköteléket, a saját gyerekekkel együtt töltött éveket, és mindent ki kell dobni az ablakon a rossz kapcsolattal együtt??

Nem értem az apákat.

Valaki el tudja ezt magyarázni nekem?

Ekkora különbség lenne tényleg az anyaság és az apaság között?