Miért annyira egyértelmű, hogy válás után az apának/exférjnek JÁR az új élet, az újrakezdés?

Általában a fizetés 20%-a, de ha pl. az apuka keres havi 4 milliót (most csak írtam egy hülyeséget), akkor természetesen nem annak a 20%-át kapod meg. Egyébként nem a pénz a legfontosabb.

Ha nem egyik napról a másikra élsz (és ne értsd félre nem akarlak megbántani, vagy a pénztárcádban turkálni)

akkor meg felesleges a pereskedés, meg ráerőltetni az apukára a gyereket.

"Nálam az "ez mindennek a teteje" helyzet, amikor választania kell a gyerekei és az új partner között, és teljesen egyértelmű, hogy az új partner az első."

Ez sem igaz!

Nincs olyan hogy első!

Mert egy gyerek és valakinek a szerelme nem lehet egy és ugyanaz. Ez olyan, hogy szereted a sütit meg a fagyit, de NEM kell választanod közöttük!

Amikor együtt éltetek, akkor sem volt olyan hogy TE vagy a gyerek legyen az első.

Másképp lehet szeretni egy családtagot, és másképp egy házastársat (aki ugye valahol családtag, de nem vér szerint)

Én is elvált kapcsolatban vagyok. Nálunk is sokszor volt, hogy a párom teljesen idétlenül viszonyult a dolgokhoz. Valahogy 1 szinten tekintett engem (34 éves felnőtt nőt), az ő 10 éves kislányával.

Mármint értem ezt úgy, hogy akkor neki egy kedves szó, nekem egy kedves szó, neki egy csoki, nekem egy csoki, és így tovább.

Aztán egyszer közöltem vele, hogy ez így több mint rossz.

Engem nem érdekel, hogy mennyire szereti vagy nem szereti a gyerekét, azt ad meg neki azt vesz neki amit akar, de velem ne így viselkedjen.

Most minden finomkodás nélkül. Tök logikus, ha mondjuk mi szexelünk egyet, akkor a saját gyerekével nem ezt fogja tenni, csak azért hogy bebizonyítsa, hogy mindkettőnket egyformán szeret.

Kérdező, vágom amit írsz, ismerős. A válaszokból kirajzolódó kép kiábrándító. Mintha minden nő valami manipuláció céljából vállalna gyereket...Mert olyan marha jó buli egyedül nevelni.

A társadalom megengedi a férfiaknak, hogy ne törődjenek a gyerekükkel. Nőknek ez tilos.Nincs egyenlőség, ez a magyarázat.

Utolsó pont,hogy ti általánosíttok nem a válaszolok.

A kérdező így látja a volt párja nagy valószínűséggel nem így ő lehet megunta, hogy gyerekeit ellene nevelték, vagy hogy nem kikérik a véleményét a gyerek dolgaiban hanem csak utasítják mintha ő is gyerek lenne. Apát kell megkérdezni mi a gond.

Ja és gonosz leszek de 40 ezer gyerektartás 26 ezer családi 20 ezer adókedvezmény, anya is költ annyit mint az apa, hisz ezen háborodik fel az szintén 40 ezer. Nehogy már két gyerekre 126 ezer Ft olyan kevés legyen.

Őszintén sajnálom a gyerekeidet, mert ők tényleg nem tehetnek arról hogy ti elváltatok és apjuknak az apjuk kéne hogy maradjon teljes vállszélességgel. Ettől függetlenül nincs mindenhol így. Nálunk pont fordítva van, a sztoriban egyébként én vagyok az új feleség (nem miattam váltak el, 8 év van az előző házasság vége és a mi találkozásunk között). Szóval nálunk meg a gyerekek anyja az aki próbálja minden áron megakadályozni a találkozást a gyerekek és a férjem között. Persze ez sikertelen szerencsére és ahogy telik az idő, ahogy nőnek a gyerekek szinte már lehetetlen a számára. Viszont amíg kisebbek voltak mindent megtett, hogy a férjem a lehető legkevesebbet találkozhasson a gyerekeivel. A másik pedig az, hogy nekem nagyon jó a kapcsolatom a gyerekekkel. Mindenben támogatom őket, barátok vagyunk. Az anyjuk ezt is elviselhetetlennek tartja, mintha el akarnám őket venni, pedig eszem ágába sincs. Csupán szeretném őket segíteni, mert bizony nem könnyű számukra hogy a szüleik elváltak.

Na a lényeg, hogy nem minden férfi lesz szar apa csak mert elvált és jön egy új nő az életébe. A férjem általam sokkal jobb apa lett, legalábbis a gyerekek szerint, és én erre büszke vagyok!

"Nem kell egy rossz házasságban benne ragadni senkinek, és a gyerekeknek kell az állandóság, kell egy otthon. Amit legtöbb (és legjobb) esetben az anya biztosít. " - Kérdező, a szerepeket Te osztottad le. Én mindig azt szoktam mondani, hogy egy gyerekkel tök jól elvagyok, csak az "anyatípusú" nőtől mentsen meg az ég hozzá... tudod, az olyantól, aki definiálja a babamama-komplexumot, és ehhez képest az elvárásokat a férfi felé...

És igen, nekem általában a jó kapcsolatban a párom az első. Akkor is, ha az a gyerekeim anyja, meg akkor is, ha más...valszeg, mert első sorban férfi vagyok, és nem másodosztályú hím - tudod ez a "férjnek és apának való"-ként definiált másodvonalbeli szerencsétlen... akinek a nő mellett már csak a harmadik-tizedik hely jut - és cserébe egy rakat elvárás. Mindez azért, mert létrehozhatta a nőnek a BABÁT, akit az "anyatípusú" nő rögvest, már akár embrionális korban is a lehető leghatékonyabban kezd el védeni - a szerencsétlen balekkal szemben is, aka "én már anyucika vagyok, nekem már a babuci az első", eljutva aztán az idézett mondatodig.

Szóval bocsi, de TE totális szereptévesztésben vagy, amikor aszerint kezded idézőjelezni a férfit, hogy milyen apa, és ezzel el is jutottunk oda, hogy valszeg miért jöhetett a képbe a nagysátán harmadik... azért, mert te az apucit láttad a szerencsétlen férjedben a férfi helyett.... a férfiak jó része ezt idővel rohadtul megunja, és keres egy NŐT, aki a FÉRFIT látja benne. A HÍMET. Capisce? A férfi valami tök érthetetlen módon azt szereti, ha a gyerekei látják apaként, a párja meg férfiként. Furcsa, mi?

Miért hiszi sok nő balga módon azt, hogy a férfi repdesni fog a boldogságtól, ha a "férjnek és családapának való" c. elvárásokkal terhelhető másodosztályú vesztes kategóriába kerül a teljes értékű "férfi" kategória helyett?

Én, mint a férjem "új nője", azt tapasztalom, hogy sok esetben hiába jó apa a férfi, az exfeleségnek bizony semmi se elég. Nálunk is ez van, pedig anno az ex akart válni, mert félrelépett, és beleszeretett abba a pasiba. Azóta is vele van, és csak jóval azután jöttem én a képbe.

Nyári szünetben hat hetet volt nálunk a férjem lánya, ebből három hetet külföldön, hármat pedig belföldön nyaralt velünk. Több szabadságot nem tudtunk kivenni. Erre a gyerek anyja azon nyafogott, hogy milyen roha.dék vagyok, biztos miattam nem vittük el egész nyárra(!) a gyereket, és a férjem ilyen meg olyan szar apa, akinek csak nyűg a saját gyereke.

És a helyzet még rosszabb, amióta a közös babánkat várom. Azóta az exnek semmi se jó, hiába van egyik héten 3, másik héten 4 napot nálunk a gyerek, folyamatosan hergeli ellenünk azzal, hogy az apja már nem is szereti, csak az "új gyerek" a fontos neki, és ez az egész miattam van, stb.

Szóval nem kéne általánosítani, mert sok esetben sajnos az elvált anyukák nem látnak a féltékenységtől, és nagyon ki tudnak borulni, ha a gyerekük apja nem miattuk sír egész életében, hanem boldog merészel lenni valaki más mellett, sőt mindennek a tetejébe még családot is alapít vele.