Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van ebből kiút? Hogyan?
Sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam-e, de lehet, hogy tudtok segíteni. Lehet,kicsit hosszú lesz, de megpróbálom csak a fontosakat beleírni.
Az én történetem ott kezdődött,hogy megtudtam 21 évesen ( pont egy éve kb.), hogy terhes vagyok. 12 hetes volt a magzat, tehát nem volt kérdés, megtartom-e. Nagyon megijedtem, sose akartam gyereket, de ami a legfontosabb: a baba apukájával szakítottunk a baba kiderülése előtt 2-2 héttel. Nekem jó volt nélküle, tudtam, nem vagyunk egymáshoz valók, nemhiába lett annak vége, és nem is akartam folytatást. De végül a környezetem és a "belső hangok" hatására, mégis újrakezdtem vele. Megszületett a baba, én sem úsztam meg a depressziót, teljesen ki voltam készülve, mondtam is csúnya dolgokat, nem is éreztem magam alkalmasnak az anyaságra, plusz amíg azt láttam mindenhol, hogy a kortársaim járnak össze-vissza bulizni, élik az életüket, addig én begubózva egy gyerekkel szenvedem a mindennapjaim. Hála isten, az apja sokat segít, ő is nagyon gyerek még, csak 24. De nagyon-nagyon rossz a kapcsolatunk. Nem érzek semmit iránta, mindig veszekszünk, és ha nem lenne gyerek rég szakítottam volna vele.
A baba már 6 hónapos, még mindig minden nagyon rossz, anyám is itt él, de a gyerek születése óta nagyon megromlott vele is a kapcsolatom, plusz a párommal is egyre rosszabb a helyzet. Tény, hogy sokat segít, de bunkó velem, kaffog, stb. Lehet, hogy szakemberhez kellett volna már fordulnom, de az is ugye drága mulatság. Én felismerem, hogy szükségem volt/van rá. Arra gondoltam, hogy megvárom míg 1 éves lesz a gyerek, utána pedig lépek. Vagy szerintetek meddig várjak? Változni nem fog a helyzet köztünk. Fogalma nincs hogy kell bánni egy barátnővel. (ez egy külön,hosszú történet) Nem tudom, meddig várjak, lehet , hogy most kéne lépnem? De akkor mégjobban magamra maradok. Plusz bennem van, hogy valószínűleg nehéz lesz normális férfit találnom egy kisgyerekkel. A mai napig nem tartom magam jó anyának, pedig ellátom , de csak a kötelezőket. Nem tudom átélni/átérezni az anyaságot. Nekem abszolút nem öröm. Persze, szeretem, de érzem, ez nem az igazi, nem ezt kéne éreznem..Új életet szeretnék kezdeni Budapesten..de nem tudom, hogy indulhatnék el oda is. (Apukám tudna segíteni valamennyire) Esetleg ötletek? Bármivel kapcsolatban, ha tudtok valami okosat mondani, azt megköszönném.
pénzed van? gyest kapsz? mennyit?
gyereked be tudnád adni bölcsibe? munkád lenne? egyedül akarsz lakni?
Ha a párod segítőkész, és a gyereknevelésben egyet értetek, csak a kettőtök közötti viszony a gond, szerintem az lenne a megoldás, ha különköltöznétek, de közel egymáshoz. Pl. szomszédos utcába.
Akkor meg tudnátok egyezni közös felügyeletben, vagy legalábbis az apa aktívan részt vehetne a gyerek életében, mert a gyerek érdeke, hogy tartsa a rendszeres kapcsolatot egy jó apukával.
Pl: Minden nap apa viszi bölcsibe/oviba vagy ő megy érte, és nála van 1-2 órát mielőtt hazaviszi hozzád. Betegség esetén megosztjátok a szabinapokat. Ha a gyerek már nagyobb, egyedül is bármikor átmehet apához, amikor ahhoz van kedve.
Ebben az esetben én biztos nem költöznék messze, durván nehéz lenne lelkileg instabil, egyedülálló anyaként nulla jövőképpel.
Illetve a gyerekkel is kiszúrnál, h minden második hétvégéje utazgatással telik ill. h nem lesz közelében a rendes apja, aki szereti.
Ha legalább egy városban maradtok, akkor a munkakeresés is könnyebb lesz, nem csak 8-4-ig jöhet szóba, hanem mondjuk kezdhetsz korábban v később ha az apa tudja hozni/vinni a gyereket.
Ha apád tud segíteni kezdetben, akkor keress Pesten munkát, a gyereket add bölcsödébe és menj minél elöbb.
Várni nem érdemes, mert a gyereknek csak rossz, ha veszekedö szülök közt él.
Ami meg az érzéseideit illeti, menj el pszichológushoz (nem kell privát) és ott kérj segítséget. De könnyen lehet, hoyg ha nem egy feszült, veszekedös környezetben élsz a gyerekkel, akkor sokkal hamarébb rátalálsz az anyai mivoltodra.
Nem irígykedni kell a boldogság után hanem tenni érte.
"most hogy jön ide hogy anyádék mióta vannak együtt?
ki nem ...ja le?"
Neked kijárna kisfiam minimum egy tockos ha már az anyád nem tanított meg a másik ember tiszteletére!
A kérdező meg egy végtelenül szánalomraméltó szerencsétlen mert nincs senki olyan a közelében-környezetében akivel a"családi"szennyesét megtárgyalja hanem kénytelen kiteregetni vadidegenek előtt.
Az ilyet úgy szánom hogy...nagyon.
Csak gondolj már bele hogy milyen magányos lehet és kétségbeesett hogy erre kényszerül.
Nincs senkije!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!