Kamaszok! Nektek milyen viszonyban váltak el a szüleitek? 14/L

Iskolapszichológushoz nem kell szülői engedély

viszont, ha eldurvulnak a dolgok nane.hu-n nézz körül

Sajnálom a helyzetedet :(

Én nem emlékszem a válásra, 2,5 éves voltam. Azota hetvegenkent apuval meg a felesëgévek vagyok, hétköznap anyával, a férjével és a mostohatesóimmal. Most jó a szüleim viszonya, nincs harag, mindketten boldogok az új párjukkal 13/l

Volt pár veszekedés, de mi nem sokat érzékeltünk belőle. Mi apuval maradtunk, anyu elment az új barátjához. Ennyi nagyjából, nem volt gond belőle.

Neked viszont nehéz feldolgozni, úgyhogy tényleg beszélj az iskolapszichológussal szerintem.

Nálunk sokáig tervben volt a válás. Apám alkoholista volt. Születésem után kezdte. Először csak pár üveg/doboz sör meló után, aztán egyre több és több, majd más és más ital. Anyámnak már ott be kellett volna adnia a válókeresetet, de csak később döntötte el, mikor már eldurvultak a dolgok. Apámnak voltak deliriumai is, ezeket anyám kezelte mert ápolónő. Apám leszokott pár évre, majd újrakezdte, ez ment 12 éves koromig, amikor is nagymamám agyvérzésben meghalt. Apám ettől kezdve elindult lefelé a lejtőn, már csak hónapokra tudott leszokni, majd már meg sem próbálta és eldugta a piát, hogy anyám ne lássa ha iszik. Hülyeség volt, mindenki látta rajta hogy részeg. Nem volt agresszív, mint a te apud, az enyém csak szimplán lesz*rt minket. Engem is, anyámat is és a két öcsémet is. Én nagyon apás voltam, sokáig ha veszekedtek anyummal mindig apám pártjára álltam, mert nem értettem mi van a háttérben, és ez anyámat nagyon bántotta. Nagymamám halála után kezdtem megvilágosodni, anya elmesélte mik történtek eddig otthon, én pedig szép lassan az évek során olyan szinten kiábrándultam az apámból, hogy az már-már gyűlöletbe ment át. Utáltam. Utáltam amit művel velünk, utáltam hogy adósságot halmoz adósságra, utáltam hogy anyám ki van készülve miatta idegileg,és utáltam hogy öcsémék ugyanúgy az ő pártját fogják, mint anno én. Apám bemesélte nekik, hogy anyám fejét én beszéltem tele ökörségekkel, és anyám most ezért ilyen vele. Egyszer felpofozott mikor beszóltam neki, felrepedt a szám. Itt még volt bennem egy minimális tisztelet iránta, így nem mertem visszaszólni/ütni. Később megtettem, akkor az ő szemöldöke repedt fel. Onnantól kezdve tisztes távolságban maradt tőlem, és én is tőle. Gyűlöltem...

Mindenki azt mondta nekem, hogy nem őt gyűlölöm, hanem a helyzetet amit maga köré teremtett. Nem hittem nekik.

Sz*rrá itta a szervezetét, a mája totálkáros lett, többször jött vissza a halál széléről. Majd mikor 18 éves voltam, elfertőződött egy seb a lábán, amivel kórházba került. Az vitte el. Vérmérgezés. Még csak nem is az alkohol.... ironikus, nem? :) Elitta a szervezetét, ami nem bírta legyőzni a legkisebb betegséget sem, persze hogy belehalt egy lábfekélybe...

Ő meghalt, anyám kikészült (természetesen így a válás gondolata csak gondolat maradt), én pedig érettségi mellett igyekeztem tartani benne a lelket. Azt a fél évet nem kívánom senkinek.

Örökség? Adósság. Nagy halom adósság. Nem hagyott ránk semmit, csak az adósságot meg a gyászt. Meg persze miérteket.

Most 20 vagyok, és sokkal nyugodtabb a család amióta apám nincs velünk. Rájöttem, hogy tényleg nem őt gyűlöltem, sőt, meglepve tapasztalom, hogy néha hiányzik is. Ettől függetlenül még mindig rengeteget agyalok azokon a bizonyos miérteken, bár a válaszokat már sosem fogom megtudni...

Bocsi a kisregényért, jól esett most ezt így leírni :)

Ha kérdésed van, vagy csak beszélgetni akarsz, írj nyugodtan privátot :)

8-as vagyok.

Van még egy történetem, ez a barátom szüleinek a válásáról szól.

Igazából csak nagy vonalakban tudom, de ennél a sztorinál is látszik, hogy a legjobban agyerek szívja meg a válást.

12 éves volt a barátom mikor elváltak a szülei. Alkesz volt mindkettő, az anyja öngyilkos hajlamú, az apja meg félrekefélt. A veszekedések olyan szintűek voltak, hogy az anyja egyszer ki akart ugrani a harmadikról...

Aztán az apja összeszedte a mostani feleségét, de nem vallotta be, hogy van valakije. Persze a barátom anyja rájött, és el is váltak. A kapcsolatuk a mai napig nagyon rossz, meg sem maradnak egy légtérben... ha egyszer esküvőnk lesz, fogalmam sincs hogy hívjuk meg őket :D

A barátom az anyjánál maradt, most is vele él még, 28 éves. AZ apjával annyira tartja a kapcsolatot, hogy kb. 3 havonta eszébe jut apucinak hogy van egy fia, akkor felhívja, elviszi kajálni valahova, kiszúrja a szemét x euróval, és szevasz... Az egyetlenegy fia. Rajta kívül a mostani feleségének a fiait neveli, de őket úgy, mintha a sajátjai lennének... szánalom.

Az iskolapszichológus részletesen el fog mondani mindent, azt is, hogy kell-e valakit tájékoztatnia.

Itt tudsz még erről olvasni: [link]