Hogyan sikerült "feldolgoznotok", hogy a szüleitek elváltak?

Az teljesen más ha hirtelen jön az egész...úgy nehezebb.

Nekem az "segített",hogy elfoglalt vagyok.Estig a suliban vagyok,tanulok,hobbim van, elfoglalom magam így kevésbé tör rám a hiány és a gondolat.

Sajnálom!:(

Hamar lerendezték mert 3 éves voltam ahogy elváltak. De jobb is mert apám nem egy igazi felnőtt ember. A házakat váltotta aztán,megvette eladta majd vette a másikat. Most ott tart h az anyjával él és semmije sincs.

Anya újra férjhez ment és a nevelőapum szépen felnevelt becsületesen és kaptam egy gyönyörű hugicát is.

Ja és apám már évek óta nem ad semmit sem születésnapomra se névnapomra se karácsonyra. Nem várnék sokat a szándék lenne a lényeg mert pl 120 Ft-ért is lehetne egy tábla csokit venni de még ennyit sem kapok.

Biztos van akit megvisel ha a szülei elválnak, de én egy percig sem bánom h akkor így döntött anya.

Még kislány voltam, 11 éves, amikor anyu elmondta hogy el fognak válni. Boldog voltam, hogy nem kell látnom többet ahogy anyu szenved, és én sem szenvedek többet apám beszólásaitól.

Aztán kiderült hogy látogatni fog engem....mondom de jó:P szerencsére már felnőttem és nem kell vele tartanom a kapcsolatot. Nem is teszem.

Itt találsz erről egy írást:

[link]