Párom nem szereti a fiamat. Voltatok már ilyen helyetben?

"Csak mos sikerült gép elé kerülnöm. Az elején úgy láttam, hogy kedveli a gyereket. Játszott vele, programokra mentünk. Később ez megváltozott, kerülte a kapcsolatot vele. A gyerek is távolságtartóbb volt vele. Ha jött hozzánk, csak köszönt, és kész. Semmi érdeklődés."

Most biztosan le leszek pontozva, de mindegy. Kérdező, ez nálunk is így van. Én sem érdeklődöm már annyira a párom gyereke iránt, mint eleinte. Mondjuk ez részemről annak tudható be, hogy a gyerek kifordult magából, rengeteg probléma van újabban vele, és én nem akarok egy kezelhetetlen ötévessel bajlódni, meg miatta falnak menni. Egyszerűen nem az én feladataom, oldja meg az anyja és az apja. És azt is joggal várom el szerintem, ghogy amikor itthon vagyok, akkor nyugalom legyen. De ugye a gyerek mellett ez nem megy, így én is nagy ívben igyekszem elkerülni. MIért kellene nekem programokra vinni, vagy nekem vigyázni rá? NEM az én gyerekem. Az más, ha magamtól felajánlom, de ne várja már el tőlem senki, nekem ne passzolgassa le a párom a gyerekét. A társa vagyok, nem pedig a bébiszittere.

Nem lehet, hogy nálatok is az a szitu, hogy vagy a gyerekkel több mostanában a probléma, vagy pedig te próbálod túl sokszor lepasszolni a párodnak a felügyeletet? Mert ha igen, akkor neki van igaza.

"És ha mondjuk gyerek nélkül elmennék a boltba, szóljak az apjának, hogy gyere már ide, mert beteg a gyerek és a párom nem akar rá vigyázni?"

Most, hogy már egyedül vagy, ugyanúgy vinned kell a gyereket magaddal. Ez van, egyedülálló szülő vagy, neked kell megoldanod ezt, nem másoknak. Menj boltba akkor, ha a gyerek iskolába van, vagy még alszik reggel, vagy akármi, ha annyira egyedül akarsz odamenni. Erre én is csak azt tudom mondani, hogy ha valaki felajánlja, hogy vigyáz rá, élhetsz vele, de ne az legyen az alap, hogy valaki szórakoztatja majd otthon a gyereked, míg te vásárolsz. Én el szoktam vinni néha a párom gyerekét, mint írtam is a 7-es válaszomban, de csak mert én épp akkor akarom. Ha a párom megy boltba, és én nem akarok/nem érek rá pesztrálni addig, akkor magával viszi. Ha egyedül lennék otthon, mert a párom dolgozik, akkor nincs nálunk a gyerek, mert én nem akarok vele kettesben időt tölteni, nem az én gyerekem. Ha a párom ottvan, akkor normális, hogy ott a gyerek is, de számomra az elképzelhetetlen, hogy kettesben legyek hosszabb ideig a gyerekkel, mintha velünk élne, vagy mint majd egyszer a sajátommal.