Jártatok hasonló helyzetben? Szétmentetek a párotokkal, de együtt vagytok/voltatok kénytelenek lakni vele?

Nekem is volt de csak kb egy hónapig. Jól megoldottuk, mivel részben azért szakítottunk, mert sosem volt otthon. Reggel elment dolgozni, aztán 11 körül hazaért. JA! És TÉNYLEG a munkahelyén volt mindig...

Egyébként egyéni intelligencia kérdése. HA az egyik mindenképp szadizni akarja a másikat, akkor borzalmas...

Igen, kb 3 hétig, maga volt a pokol...

Egyszerűen nem bírta feldolgozni, hogy próbáltam új életet kezdeni és eljártam a barátaimmal... Nyomkövető a telefonban, bekamerázott lakás... Rémes volt... Az utolsó csepp az az volt amikor közölte hogy nem mehetek el otthonról, elvette a telefonomat, lakáskulcsomat és a vita hevében még az ablaknak is neki vágott, ami be is tört... Ja, Ő közölte velem a házassági évfordulónk estéjén, hogy már nem szeret és van egy barátnője aki terhes tőle, úgyhogy költözzek...

2. vagyok. Mi évekig húztuk úgy (mert egy b..rom vagyok és bevettem, hogy nincs hová mennie), hogy ő egy szobában lakott.

A lakásban nem akart adni mondván nem az ő lakása, semmi köze hozzá, de vizet, fogyasztott. A cuccait kitette a szennyestartóba, én bevágtam a mosógépbe, de vasalni nem voltam hajlandó, csak beszórtam az ágyára. (se öblítőt, se egy mosószert nem vett)

A kaját a hűtőből kiette, ha látott tejet elvitte, hogy neki ne kelljen reggelire költenie, de az nem számított, hogy én vettem, én cipeltem azért, hogy a gyerekeknek tejbegrízt csináljak belőle.

Takarítani nem takarított, mert nem az ő lakása, úgyis szinte csak aludni meg gépezni jön, nehogymá' még kiporszívózza a nappalit... De a kanapén eltehénkedett tévézni és a tányérját, poharát, taknyos zsepijét otthagyta.

Ő persze élte az életét, jött-ment amikor akart, csajozott, hiszen már nem voltunk "úgy" együtt.

Ha úgy tartotta kedve elutazott vagy nem aludt otthon.

Én meg megragadtam abban, hogy ha csak este elugranék valahová, akkor anyukámat kellett odarángatni a gyerekekre vigyázni. Hogy máshol aludjak, az esélytelen volt. Így meg fel sem vihettem senkit, hogy akkor ő a barátom és ott alszik.

Ettől teljesen kikészültem.

Amikor elköltözött (illetve kidobtam) akkor állítólag teljesen kivirultam.

7-eshez folytatás: gyerekekkel kapcsolatban nem segített, ő nem vállalta volna be őket, oldjam meg az anyukámmal - de őt nem bírja, ne jöjjön akkor, amikor ő méltóztatik otthon lenni.

Egyszer beszólt azért mert telefonáltam, na akkor üvöltöttem vele mint az állat, hogy nekem a saját lakásomban nem mondja meg, hogy a saját telefonomon mikor és mennyit beszélek. Akkor egy ideig meghúzta magát, de mindig jött valami hülyeséggel - na meg ugyebár azért szakítottunk, mert együtt nem tudtunk élni, akkor persze hogy utána sem ment az együttélés, főleg, hogy már a szerelem is elmúlt.