Miért ilyen nehéz egy szakítás?

Akkor fognak helyre állni a dolgok, amikor összeszeded magad, és élni kezdesz. Az idő nem old meg semmit, az élet viszont igen. Szerezz minél több új élményt/ismerőst/hobbit/akármit, foglald le magad minden percben, és egy idő után már ritkábban fog eszedbe jutni, mert egészen más dolgok foglalkoztatnak a mindennapokban. Hiába ülsz otthon évekig búsulva, a múltban élve, csak a tevékeny élet hoz gyors felejtést. Azt viszont felejtsd el, hogy barátok maradtok. Túl friss a szakítás ahhoz, hogy kapcsolatban maradj vele. Minden szálat el kell vágni, ami hozzá fűz. Se telefon, se e-mail, se levél.. ne lépj vele kapcsolatba és ne válaszolj, ha ő keres. Ha mondjuk egy év után is úgy érzed, okos dolog, akkor rajta.. De jobb ezt elkerülni. Nem véletlenül szakítasz vele, és ebben az időszakban ameddig a párod úgy látja, van remény, erősen próbálkozni fog, vagy te fogsz önként visszatáncolni hozzá néhány sms után, amiben féltékennyé akar tenni vagy olyan elveszettnek tünteti fel magát, hogy sajnálatból visszatérsz. Felnőtt ember, és mellette áll a családja. Túl fogja élni, mint mindenki más, csak neki is idő kell a leváláshoz. Tedd ezt az időszakot könnyebbé mindkettőtök számára. Ha elmész, azt így tedd, vagy sehogy.

Szerintem ez egyáltalán nem genyó húzás, nem értem, miért érzed annak. Ő tartott eddig sarokba azzal, hogyha szakítasz, akkor mehetsz az utcára. Így mégis hogy beszéltél volna vele tisztességesen? Ilyen szorult helyzetben nehéz tisztességesnek maradni. Szerintem jó ez a terv és bárki leszól emiatt, főleg ez a család és az exed, engedd el a füled mellett, mert ők sokkal gerinctelenebbek azzal, hogy kitettek volna az utcára.

Gratulálok! :) Használd ki az új életedet!