Volt olyan szakitas/valas az életedben ami rettentoen megviselt? Hogyan tudtal tul lepni rajta? Talaltal azota jobbat?

25 év után váltunk el a férjemmel 4 évvel ezelőtt. 48 kg-ra lefogytam és pszichológushoz is járnom kellett. Pedig azt kell mondjam, békében váltunk el és azóta is jóban vagyunk, de nagyon megviselt, hogy a biztos talaj kicsúszott a lábam alól. Észérvek akkor nem segítettek, csak az idő.

Szép lassan felépítettem újra az életem, lakást vettem és két éve megtaláltam a párom.:) Együtt lakunk és jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha.

Egyszer, de nem az viselt meg, hogy szakítottunk, hanem ahogy szakítottunk. Az ipse egy pár hónapos kapcsoltban minden előzmény és minden vita nélkül mondta, hogy szakítsunk, és az aznapi programot is felejtsük el...

Egy bunkó paraszt volt.

Nem az fájt, hogy nem látom többé, hanem ahogy hátba támadott. Eleinte kedves volt, meg jó is volt vele, csakhogy nem lehetett vele semmiről sem beszélgetni, mindig nekem kellett kezdeményeznem, de még akkor se mindig volt partner. Türelmes voltam vele, de többször jeleztem, hogy ez nem lesz jó így... Akkor sose reagált semmit, míg végül egyszer azt mondta itt a vég.

Nem, azóta nem találtam senkit, óvatos vagyok. De az a bunkó nem hiányzik. És más se korábbról.

Volt. Valakit nagyon-nagyon szerettem: olyan rondán bánt velem, ahogyan egy igazi nőgyűlűlő teszi. Ha rágondolok, ma is fáj, ezért igyekszem nem gondolni rá.

A másik a nagyapám, de őt elvesztettem, nagyon korán. Holnap lesz sok éve, hogy elment. Mentő vitte el a kórházba. Ma is iszonyodom, ha mentőt látok. Soha nem fogom magam túltenni a halálán, mert a szüleim helyett is ő volt a szülőm.

Nem. Élek valakivel, de hogy jobb-e, azt nem tudom.

4. évfordulón szakított velem az ex TELEFONON!

Később kiderült, hogy akkor már egy hónapja új csaja van, de persze előbb megpróbálta rám kenni a dolgot (miszerint megfojtom őt. Előzmény: Bokros teendői miatt 2 hónap alatt 3-szor találkoztunk, és még a napi 20 perc netkapcsolatot sokallta.) Egyébként szorgalmi időszak alatt együtt laktunk, csak nyáron volt távkapcsolat.

Mindezek után most szintén jön a 4. évforduló a párommal. Ő teljesen más mint az ex. Azt hittem akkor élet szerelemben, de rá kellett jöjjek, hogy az minden volt csak szerelem nem. Legalább is én sosem kaptam akkor szerelmet, mindig csak adtam. Ez értendő lelkileg és fizikailag is (én mindent megtettem, de én elég hamar le lettem tudva).

Most ez teljesen más, végre szeretnek, nem csak én szeretek. A különbség az, hogy míg anno egy ocsmány, gyáva szakítást kaptam a 4. évfordulóra, most el lett kotyogva, hogy gyűrűt kapok.

Nem szép dolog az összehasonlítgatás, de ha egymás mellé állítom a páromat és az exemet, el nem tudom képzelni, hogy valaha is azt a barmot szerettem.

És ennek ellenére arra is rájöttem, hogy más mellett ő is boldogabb, más mellett már ő is kitudja mutatni a szeretetét, hisz már van neki. Én meg buta módon abba ringattam magam, hogy ő nem az az érzelem nyilvánítós fajta. A fenét! Csak engem nem szeretett.

Most boldog vagyok :) akkor nem voltam az.

Most nem vagyok féltékeny, akkor az voltam (okkal).

Most van jövőképem az emberrel akit szeretek, akkor nem szabadott ilyeneken gondolkozzak, mert "megfojtom". Magyarul nem hozhattam soha szóba a jövőt.

Most bármit mondhatok, akkoriban meg kellett válogassam mit mondjak, nehogy rosszat mondjak.

A feleségével hívatott fel telefonon - akivel már be volt adva a válóper (nem miattam), - hogy lépjek ki az életéből. A feleség közölte, hogy megmutatta neki minden levelezésünket és elmesélt minden privát dolgunkat. Teljesen padlóra kerültem ettől az embertelen és szemét szakítástól.

Azóta már kigyógyultam és rájöttem, milyen jó, hogy nem egy ilyen gerinctelen ember lett a párom.

Volt durva szakításom, igen. Most mindegy, mi volt, lényeg, hogy utána elkezdett zaklatni, hívogatni, betörte az ablakomat, pedig megcsalt, és ezért lett vége.:)) (itt én vagyok a 8-as, ha valakit bővebben érdekel: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eljegyzes..

Most márciusban hagyta abba a zaklatásom végleg, és nem, azóta még nem találtam senkit. Olyat sosem fogok már, akit annyira bolondul szeretek, mint őt. A szakításunk (tavaly augusztus) óta járok pszichiáterhez, illetve most már csak pszichológushoz, már sokkal jobban vagyok.:)

Én egyelőre feladtam, és csak sodródom, ha soha többé senkim nem lesz, most már azzal is szembe tudok nézni, és emelt fővel várom a sorsomat.:)

27N

Igen

Egy rettentő rövid kapcsolat volt, mégis nagyon megviselt érzelmileg.

Megcsaltak, mgis együttmaradtunk, vagyis én abban a hitben voltam.

Az egészségemre ráment.

Egy új emberrel az életemben sikerült rúltennem magam rajta, igazából ezáltal erősebb lettem, de ha valaki akkor ezt mondja akkor kinevetem, vagy inkább elsírom magam.

Nála csak jobbat lehetett találni, csak ezt akkor nem tudtam, sok év kelett hozzá, hogy ez eljusson az agyamig.

Azóta nem haragszom rá, sőt érzelmeim sincsenek iránta, jah ert néha találkozásra is sor kerül.

És igen, van életutána :)

Csak idő kell

Már boldog házas vagyok azóta, ő pedig leragadt ugyanott, az élettársát is csalja( aki előttem is volt és utánam is a barátnője lett..valamiért csak együtt vannak..)

Remelem egyszer ő is megérzi azt a szerelmet, amit akár iranta éreztem vagy inkabb azt amit a férjem irant, mert amíg nem, addig fgalma sincs mit tesz/ tett a nőkkel.