Van még esély helyrehozni?

Igyekszem rövidre fogni. 3 évig éltünk együtt, született egy kislányunk is. Aztán váratlan anyagi helyzet miatt ideiglenesen hazaköltöztünk a nagyszüleihez vidékre és utána jöttek a folyamatos viták. Neki hobbija a szerelgetés amit a közös albiban is csinált, de ránk is fordított időt. Nagyszüleinél később is ért haza, külön szobában szerelt, én egész nap a gyerekkel meg a nagyszüleivel,akik mindenbe beleszóltak. Nem mehettem sehová, még játszótér se volt, ha meg bementem a városba akkor szidtak. Egész nap vártam haza a páromat de ő elvonult szerelni, nem is találkoztunk szinte. Sokat vitáztunk ezen, volt,hogy összepakoltam de végül maradtam. Megbeszéltük, hogy szeptembertől visszamegyek dolgozni és a kislányunkat bölcsibe adjuk. Aztán az egyik vita után ő mondta, hogy bár nagyon szeret ennek így nincs értelme. Másnap elköltöztünk a kislányommal. Ennek két hónapja már. Sokszor beszélgettünk a dologról, rájöttem én is arra, miben hibáztam, szeretném helyrehozni. Ő erre mindig azt mondta, majd kiderül, majd meglátjuk. Az anyukája azt mondta nekem, hogy neki azt mondta a fia, hogy egy család leszünk csak nem most. Szerinte a szeptembert várja, hogy tényleg visszamenjek dolgozni, mert ha most békülnénk ki nem lenne változás. Kéthetente viszi el a lányunkat hétvégére. Vasárnap amikor visszahozta, itt aludt nálam, illetve két héttel ezelőtt is. Szexeltünk két hete is, meg most is. Hozzám bújva aludt, átölelt. Két hete mikor ez történt akkor azt mondta, hogy ez nem jelenti, hogy kibékültünk. Most kétszer is szexeltünk, egyszer este mikor elaludt a lányunk, aztán hajnalban is. Mind kétszer ő kezdeményezett. Viszont nem volt hajlandó megcsókolni. Nagyon szeretem őt és szeretnék rájönni, hogy van-e értelme reménykedni abban, hogy helyrehozzuk, vagy csak áltatom magam? Bocsánat, ha hosszú lett és köszönöm annak aki válaszol!