Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Együtt maradnátok ebben a...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Együtt maradnátok ebben a helyzetben?

Figyelt kérdés
Nem szeretem már a férjem, igazából már csak együtt lakunk és neveljük a gyerekeket és ennyi. Egy ágyban alszunk de már gondolkoztam, hogy különszobába megyek. Szóval semmi nincs már köztünk, úgy érzem. De nagyon szépen eljátszik a gyerekekkel, és nagyon szereti öket, és megszakadna a szívem, ha el kéne válniuk egymástól. A fiam rajong az Apjáért. Lehet így élni 30 évesen? Lehet ezt fojtani tovább?

2014. júl. 17. 07:12
1 2 3 4
 21/32 anonim ***** válasza:
80%

Soha nem fogom megérteni, hogy azért, mert valaki anya, miért kell törvényszerûen beáldoznia az életét minden más területen?


Aki látott már egészséges szexualitású férfit, az tudja, hogy nincs olyan, hogy évekig nem szexel. Szexel. Csak nem otthon.


Milyen példát látnak a gyerekek? Apa-anya élnek egymás mellett, mint két sült hal, minimális kommunikációval, nulla gyengédséggel... Ez a párkapcsolati minta fog nekik rögzülni. Egy életre. "Törôdj bele, jobb úgyse jár..."


Igen, válni rossz. Válni nem könnyû. De hol tartana vajon ez a kapcsolat, ha nem lennének a gyerekek? És mi lesz késôbb, ha ôk már kirepültek? Akkor csak a két szülô marad egymásnak... meg a mártír tudat, hogy "elcs@sztem az életem a gyerekeimért"...


A gyerekeknek boldog szülôk kellenek. És hiteles minta az élethez. Ez nem az. Lehet próbálkozni párterápiával, de az is csak akkor mûködik, ha megvan a kölcsönös szeretet és tisztelet. Kérdés, hogy itt beszélhetünk-e még ilyesmirôl...

2014. júl. 17. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/32 anonim ***** válasza:
Nem, nem kéne 30 évesen így élnetek. Üljetek le és beszéld meg vele, hogy ez így nem működik. Legyen egy ultimátum, ameddig próbáltok változtatni, ha nem megy inkább lépj. A gyerek nem veszti el az apját, de lehet 2 boldogtalan helyett 2 boldogat kap.
2014. júl. 17. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/32 anonim ***** válasza:
5%
Amikor a nők kimondják a híres "jóban-rosszban" esküt, akkor valójában mire gondolnak? Kellett a jó, de azután óhatatlanul jön a hullámvölgy, de ha már hozzámentél és gyerekeket szültél neki, akkor csak nem egy rossz ember! Ezért tarts ki mellette a rosszban is! Te választottál apát a gyerekeidnek, most meg szétdúlnád az életüket, ez komoly? Persze sok fontos dolgot nem írsz le, mikor kezdődött az elhidegülés, akkoriban te hogyan viselkedtél a férjeddel, mennyire hagytad abba hogy nőként és feleségként odafigyelj rá amikor jöttek a gyerekek, mennyire változott a külsőd, a viselkedésed... olyan nincs, hogy egy kialakult szar helyzetért csak egy ember felelős! De ha már döntöttél a házasság és a gyerekek mellett, akkor igenis tegyél erőfeszítéseket, hogy összetartsd ezt a családot!
2014. júl. 17. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/32 anonim ***** válasza:
29%

…Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.


Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte.


A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra.


A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most. Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után. Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt.


De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.


Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni.


Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.


A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.


Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut.


Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.


Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás. Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást.


Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam. Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.


Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.


Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!

2014. júl. 17. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/32 anonim ***** válasza:
83%
Hat ezt az ezeréves hoax ot teljesen értelmetlen volt ide be másolni, utolso.
2014. júl. 17. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/32 anonim ***** válasza:
51%

azért tettem mert benne van a válasz

és sajna jobban nem tudnám megfogalmazni mi az ami hiányzik a kapcsolatukból

2014. júl. 17. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/32 A kérdező kommentje:
Nehéz dolgok ezek... Mi barátok vagyunk, és kész. Egy ágyban alvó barátok és kész.
2014. júl. 17. 16:49
 28/32 anonim ***** válasza:

És úgy érzed, semmi esély rá már, hogy kizökkenjetek ebből az állapotból? Milyen volt a kapcsolatotok az elején? Mióta, mennyi idő után vált ilyenné?


Úgy érzed, egy másik férfi mellett jobb lenne az életed?

2014. júl. 17. 17:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/32 anonim ***** válasza:
Nem szereted, vagy nem vagy szerelmes? A kettő között óriási különbség van. A szerelem elmúlik, ha tetszik, ha nem. A szeretetért pedig meg kell küzdeni, tehát csak tőled függ a dolog, hogy miként állsz a másikhoz. Persze, ha nem szereted (tehát közömbös a számodra, az sem érdekelne, ha felkötné magát), akkor tényleg felesleges együtt maradnotok. De ha nem így van, akkor nem közömbös a számodra, tehát tessék küzdeni.
2014. júl. 17. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/32 A kérdező kommentje:
Sajnos egy kapcsolat két emberen múlik, és ha az egyik már megszokta ezt az állapotot, és nem akar változtatni akkor a másik teljesen mindegy mit csinál akkor se fog változni. Kész nem akarok másik férfit, nem akarok senkit, csak szeretetet, mert számomra ez a legfontosabb, és ez most nincs. Ez van. :(
2014. júl. 18. 07:04
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!