Ha egy nő nem ad magára, akkor elhagyja a férje?

Tésztát nem is szabadna enni, ha az ember súlyt akar tartani. Nagyon buta dolgokat mondtál. Max. teljes kiőrlésűt, azt is nagyon ritkán. És az sokkal drágább, mint a "normális" tészta.

A kérdéstől függetlenül mondom, hogy drágább az egészséges étkezés.

Nem látunk igazán bele mások életébe. Az biztos, hogy olyan nincs, hogy kizárólag azért hagyjon el valakit a férje, mert ad magára és kizárólag azért maradjon vele, mert nem.

Akiket elhagyott a férjük, ott nyilván valami más probléma is volt a kapcsolatban, de ha netán mégis a nő külseje volt az ok, akkor az maximum úgy lehetett, hogy annyira a külsejével volt elfoglalva, hogy a családot is elhanyagolta, végül is ilyet már láttam.

A másik: mi az, hogy "feltűnően leamortizálódott"? Mert sok nő már leamortizálódottnak kiáltja ki a másikat, mert esetleg pár kilót felszedett az évek során, vagy mert nem öltözik a legújabb divat szerint, nincs modern frizurája, bár emellett tiszta, ápolt, normális tiszta, nem szakadt ruhákban jár. Ebben az esetben valószínű, hogy sem a nő, sem a férfi életében nem a külsőségek játsszák az elsődleges szerepet és attól még ugyanúgy szeretik egymást, hogy már nem olyan tökéletes az alakjuk, a szépségük, mint mondjuk 15-20 évvel azelőtt.

Ha tényleg az van, hogy a nő büdös, koszos, napokig nem fürdik, mit tudom én csimbókokban lóg a haja, akkor meg nyilván igénytelen, meg valószínűleg a férfi is, aki vele van és ez nem zavarja.

Nem olvastam el a kommenteket.

Egy nő elhagyja magát... Nálam ez azt jelenti, hogy kinyúlt, szakadt, foltos ruhákban mászkál (bokacsörgő hosszúnadrág, brrrrr...), zsíros, koszos, töredezett a haja, ápolatlan az arca, darabokban törik le a körme, rövid időn belül elhízik (persze, hacsak nem valami betegség mellékhatása az elhízás). Én sem venném jó néven, ha rövid időn belül a párom leamortizálódna pusztán a lustasága miatt (megint ne keverjük ide a neadjisten betegségeket).

Ha a saját méretének megfelelő, tiszta ruhákat vesz fel, megmossa a haját, amikor kell, ad az arcára (itt nem a full sminkre kell gondolni, de semmiből nem áll egy gyógynövényes szappannal arcot mosni, utána meg egy kis krémmel bekenni, hetente egyszer mondjuk kávézaccal bőrradírozni), szépen levágja, lereszeli a körmét (itt sem kell a folyamatos lakkozás), és hetente 3-szor egy órát sportol, akkor az a nő igényes, ápolt és ad magára.

Viszont ha minden perce a szépítkezés körül folyik, folyamatos smink, műköröm, shoppingolás, kozmetikushoz járkálás, beauty blogok böngészése az élete, akkor az már nem igényes, hanem túlzás, amit a férfiak ugyanúgy megelégelnek egy idő után, mint a zsíros hajat és bőrt a szakadt foltos ruhákkal.

24L

Ma 19:52.

Attòl hogy a munkahelyen kosztüm van rajtad még nem vagy tip-top ;)

Ez a mit ne egyél is csak pénzhajhàsz hülyeség, hogy minél többet költs " egészséges " kajàra.

Én vilàg életemben ettem a zsìros kenyeret a hurkàt meg mindent amit szeretek és vilàg életemben pajzsmirigy alulmûködésem volt, mégse vagyok több 60-nàl mert biosz òràn megtanultam anno, hogy mozgàs=fogyàs illetve annyit eszel amennyire a testednek szüksége van. Az hogy mit az tök lényegtelen.

Én inkább azt sejtem mögötte, hogy aki a külsejére kevésbé ad, mint korábban, az általában lelkileg, mentálisan is ilyen irányba változik.

Egy ismerősömmel beszélgettem (6 hete szültem, brutál nagy hasam volt a végére), mondtam, hogy remélem, a jelenleg kissé ráncos hasbőrömön az idő segíteni fog, mert lassan elkezdenék edzeni, nagyon leépült az izomzatom a terhesség alatt.

Teljesen megrökönyödve nézett rám, hogy de hát én már ANYA vagyok, miért érdekel, hogy hogy néz ki a hasam (vagy más testrészem)?

Ezen meg én lepődtem meg. Régebben is edzettem és olyan formátumban tetszettem magamnak, ezért most, hogy már fizikailag felépültem, visszatérnék a régi kerékvágásba.

Létezik ez a "már anya vagyok, ezért..." mentalitás. Utána valahogy háttérbe szorul az ember egyénisége, legalábbis néhányan hagyják, szinte kötelezőnek érzik.

Ha valaki korábban sportos, széles érdeklődési körű ember volt, akkor a férj jogosan fogja kellemetlenül érezni magát egy puhány, beszűkült nő mellett - hiszen nem ez az énje tetszett meg neki.

Persze, közvetlenül szülés után aláírom, ott a férfinak kell megértőnek és elnézőnek lenni. Egy héttel (egy elég macerás) szülés után én még a WC-re egyedül kijutással küzdöttem. Egyedül fürödni se tudtam, kedvem se volt, úgyhogy borz stílusban nyomtam. Szőrös is voltam, mert a hátam közepére nem kívántam a műveletet, amikor rendesen mozogni se tudtam.

Most már rendben vagyok, orvos is rábólintott, úgyhogy óvatosan, fokozatosan, de visszatérek az edzésekhez.Meg elmegyek heti 2x3 percre szoláriumba, mert úgy nézek ki, mint akit hipóban áztattak egy hétig...

"Ma 19:52.

Attòl hogy a munkahelyen kosztüm van rajtad még nem vagy tip-top ;)"

Ez csak egy példa volt. De ha érdekel, minden reggel sminkelek, megcsinálom a hajam, és általában magassarkúban járok (nem a 10 centis platfromokra gondolok, hanem normális modellekre), szoknya-kosztümben vagy elegáns ruhában (nem mini, térdig érő az előírás). És igenis tip-topnak kell lenni a tárgyalásokon, megbeszéléseken, mert basszus egy céget, illetve annak egy részét képviseljük. Nem lehet kócos-zsíros hajjal és leragadt csipákkal menni.

Ha neked ez nem derült ki a fentebbi mondatokból, igencsak elmaradott lehetsz gondolkodásügyileg, de sebaj.

Az egész lényege az volt, hogy nehogymár azért legyen "unalmas" a kapcsolatunk, mert minden nap elvárt az, hogy igényesen jelenjek meg és toppon legyek. Ebből pedig a legtöbb ember azért levonja a következtetést, hogy aki a hétköznapokon az, az hétvégén és otthon is...