A férjem úgy döntött,10 év után el akar válni, mert véletlenül teherbe estem. Valamilyen jogi úton követelheti hogy vetessem el a babát?

Kérdező, sosem hittem, hogy ilyet mondok, de azt mondom a lehető legjobb döntést hozod azzal, hogy megtartod a babát.

Ezt úgy mondom neked, hogy soha nem szeretnék gyereket, és ha be is csúszna véletlenül, akkor valószínűleg a terhesség megszakítást választanám (bár ki tudja, ha már éles helyzet van, akkor is így gondolnám-e).

De az, hogy a férjed szerint az lett volna opció, hogy kivetesd a méhed, mert neki gáz gumit használni, az mindenen túl megy. Én már gondolkoztam a petevezeték elköttetésen, de nem azért, mert másnak így kényelmesebb lenne, vagy erre kér, hanem azért, mert én magam miatt gondolom, hogy egyszerűbb lenne utána a védekezés. De ha más így jönne ezzel, mint a te férjed, azt igen csak nem tenné zsebre, amit tőlem kap ezután.

A védekezés sohasem csak az egyik fél dolga, teljesen mindegy, hogy rövid kapcsolat, hogy sok éves házasság. Aki a másikra bízza magát, főleg kényelemből, az ne tegyen úgy utána, mintha ő ott sem lett volna.

Úgyhogy csatlakozom az előttem szólókhoz, ha te szeretnéd (már pedig a leírásod alapján egyértelmű, hogy ragaszkodsz máris a kicsihez), akkor tartsd meg a babát, és ne mondj le a neki járó dolgokról. Ha tényleg nincs most szükség a gyerektartásra, akkor a számlanyitás nagyon jó ötlet. De sosem tudhatod mi lesz később, akkor jól jöhet, ha van. És ha a férjed olcsó jánosként spórolt a saját elkötésén és a gumin, akkor most ne húzza a száját.

Bármilyen közhelyesen hangzik, ketten hoztátok össze, és ő volt az, aki a védekezésbe nem volt benne.

Még annyit, hogy a leírás alapján én nem tartom valószínűnek, hogy nagyon megváltozna a férjed véleménye (ahogy itt hivatkoznak rá többen is, hogy majd más lesz, ha meglátja), de azért drukkolok, hogy esetleg mégis egymásra találjatok újra. Ha pedig nem vele, akkor majd leszel még boldog mással.

Sok sikert!

Egy abszolút nem gyerekmániás 33N

Nem kényszeríthet abortuszra a férjed! Kizárólag Te döntesz, hogy megtartod-e a babát vagy sem.

Remélem, rendeződik a magánéleted is! Drukkolok!

Kérdező, te egy olyan dologtól fosztottad volna meg magad, ami nemsokára a legboldogabb érzést fogja adni neked, az anyaságtól. A férjedre nincs kommentem csak annyi, hogy egy gusztustalan féreg, megállapodás ide vagy oda, a hozzáállása rosszabb mint egy állaté.

Okos, intelligens és talpraesett nő vagy. Fel fogod nevelni egyedül, de a pénzt gyorsan vedd le a számládról mert ami házasság alatt pénz létezik közösnek számít és még odaadhatod a felét ennek a görénynek.

Én is most válok, nagy szerelem volt a miénk is, de vannak dolgok amiket nem bír a gyomrom, ezért megpróbálom egyedül, tudom menni fog.

Sok boldogságot a babához.

Sajnálom kérdező, nem tudok veled egyetérteni. A te hozzáállásod megváltozott, ez oké, de az övé nem, mégis apuka lesz. Ha akarja, ha nem. Lehet azzal jönni, hogy nem kell részt vennie a gyerek életében, ettől még a tudat, és később a bűntudat is megmarad, hogy van valahol egy csemetéje, aki apa nélkül nő fel.

És ez a gyerek szemszögéből is igaz. Eleve úgy szülöd meg, hogy tudod, nem lesz apukája? Szupermamik biztatnak, hogy el lesz ő az apuka keresete nélkül... Na de a társasága nélkül is? A legjobbat akarod a babádnak, pedig messze nem azt nyújtod.

Nő vagyok, de felháborító, hogy ha megfogan egy baba, arról egyedül a nő dönt, hogy mit tesz vele. Miért? Két szülője van. Ő ne kényszerítsen abortuszra, de te akarata ellenére apává teszed? Volt egy megállapodásotok, ami tudtommal nem változott, legalábbis mostanáig sem. Ennek értelmében az abortusz lenne a megfelelő lépes, a korrekt lépés.

Lehet lepontozni. De fordított esetben, ha a férfi dönthetne arról, hogy egy gyerek megszületik-e, lenne nagy női sápítozás.

"Lehet lepontozni. De fordított esetben, ha a férfi dönthetne arról, hogy egy gyerek megszületik-e, lenne nagy női sápítozás."

Nem tudok egyetérteni veled. Akármennyire közhelyesen hangzik, de a terhesség valóban csak a nő testét érinti, így a biológia révén egyedül neki van joga dönteni arról, hogy mi az amit bevállal. Neki kell eldönteni, hogy vállalja az abortuszt,mint orvosi beavatkozást és annak esetleges következményeit. Neki kell eldönteni, hogy 9 hónapra és az utána levő regenerálódásra feláldozza a testét, kockáztatva esetleg akár hosszan gyógyuló vagy maradandó dolgokat is. A szoptatást - ha van - is hozzászámolom, minimum egy éves időtartam, amikor nem a saját életét éli testileg, és most abba már tényleg nem megyek bele, hogy utána sosem lesz a régi, sem feszességben, sem a mellei, sem az alváza, hogy csúnyán fogalmazzak. Nem kevés idő regenerálódni egy szülés után.

Innentől kezdve, hogy ezek a dolgok fizikailag kizárólag a nőt érintik, nincs az a férfi, aki átveheti a jogot a nő teste felett. Sem annyi időre, hogy abortusszal orvosi beavatkozásra kötelezze, sem arra, hogy esetleg évek essenek ki a nő életéből, amikor a teste a terhesség és a szülés következményeit dolgozza fel.

Értem egyébként, hogy mit akarsz mondani azzal, hogy így a férfinak nincs joga döntenie arról, hogy apává válik-e vagy sem.

Ez sem igaz.

Amikor amellett dönt, hogy szexuális életet él, és a védekezést sem oldja meg, akkor bizony hoz egy ilyen döntést, hogy apa lehet belőle.

A jelen kérdésben a férj mereven elzárkózik a gyerekvállalástól, de mereven elzárkózott a védekezéstől is. Se gumit nem húzott, se elköttetést nem akart, meg nem tartóztatta magát (nyilván). Innentől kezdve semmilyen döntést nem hagyott magának.

És most lehet mondani, hogy milyen már egy házasságban óvszerrel védekezni. Olyan, hogy ha én NEM akarok gyereket, akkor én is megteszek mindent a magam részéről, hogy ne is legyen. Férfi szempontból nyilván kényelmesebb azt választani, hogy a nő szedjen hormontartalmú gyógyszert, esetleg használjon spirált, ültettessen be implantátumot, vagy ami még nehezebb: vállaljon egy komplikáltabb beavatkozást a petevezeték elköttetésével.

Ha nem hárította volna magáról a védekezés felelősségét, akkor lehet ez a helyzet nem áll elő. Persze 100 %-os védekezés akkor sincs, de így meg főleg nincs semmilyen alapja annak, hogy most követelőzik, amikor ennek a megelőzéséhez is hozzá járulhatott volna.

Nem te vagy az, aki eldobott 10 évet csak úgy, hanem ő. Nem is azzal van a baj, hogy 20 évesen az ember mit fogadkozik meg, és 30 éves korára nem változik-e meg hosszú házas évek alatt; vagy hogy milyen komoly műtétekre nem vállalkozik, vagy hogy ki kéri a gyerektartást és ki nem. Nem itt azzal van a legfőbb bajom, amit nem fogok fel ésszel, hogy elvileg két SZERELMES emberről van szó, akik házasok, és együtt élnek, és megosztanak egymással mindent, és nagyon boldogok - látszólag. Mert amint kiderül, hogy van egy probléma,a férj leveti a maszkot amit addig a világ felé tartott, és egy dühöngő, zsaroló, őrjöngő vadállat válik belőle, aki képes AZONNAL elhagyni (állítólag) élete szerelmét, mert rendszeres szexuális élet, és a részéről való védekezés nélkül becsúszott a gyerek? És ezt a műsort 10 év után is képes volt lenyomni?

Én azt mondom kérdező, válj el, de ne amiatt, mert ő nem akar gyereket; hanem azért, mert most derült ki, valójában milyen ember. (mint tudjuk, soha nem akkor derül ki, amikor minden okés). Tartsd meg a babát, még bőven van időd új kapcsolathoz, de ebben ne maradj benne, könyörgöm, pláne ha megteheted!!

28/N

78%-os, te komolyan gondoltad ezt, amit itt összehordtál?

Idézem:"A legjobbat akarod a babádnak, pedig messze nem azt nyújtod." Te valóban úgy gondolod, hogy , ha megöli a magzatot, azzal a "legjobbat nyújtja a babának?" Érdekes...

Még ha egy iskolázatlan, mélyszegénységben élő tininek tanácsolod az abortuszt, még megértem...de itt?

Tényleg jobb a halál egy olyan életnél, ahol bár igaz, hogy nincs jelen az apa, de egy szerető, gondoskodó és intelligens anya igen, akinek még anyagi gondjai sincsenek? És az sem biztos, hogy nem lesz apja a gyereknek. A kérdező mégcsak 30 éves, bőven találhat egy olyan férfit aki szereti és megbecsüli a gyerekkel együtt.

Gondold át miket írsz legközelebb.