Mit tudok még tenni? Válás, vagyoni viszonyok, gyermekelhelyezés.

Szeretnék tanácsot kérni, aki tud érdemben segíteni, az tegye meg! Előre is köszönöm!

Férjemmel már 1 éve húzódik a válóperünk. A lakásra, amiben laktunk (a férjem szüleinek a lakása), hitelt vettünk fel (a férjemnek elég jelentős tartozása volt az előző házasságából), 2007 óta én is fizettem egészen 2013 júliusáig. Eljöttem a lakásból, de mivel a szülei is ott laknak, közölték, hogy semmi jogom ott maradni, én ott egy senkiházi vagyok. Értelemszerű volt, hogy nekem kell elhordanom magam onnét, hiszen a lakás az övék.

Viszont van egy férjemmel közös kiskorú gyermekünk, akit elszakítottak tőlem, nem engedték, hogy magammal vigyem. Férjem és szülei összefogtak ellenem teljesen. Mai napig hiába küzdök, nem vihetem el, hogy én neveljem. Így azt teszem, hogy általában minden nap megyek a gyerekemhez anyósékhoz, és vele vagyok 3-4 órát, majd tőle megyek dolgozni. Utálkoznak, fenyegetnek, de én úgy vagyok vele, hogy ha megvernek, akkor sem tudnak végleg elszakítani a gyerekemtől. Ők azon dolgoznak férjemmel együtt, hogy a gyerekmetől örökre elszakítsanak, és csak 2 hetente lássam hétvégén.

Nem igazán akarom elfogadni, hogy szerintük nekem semmi jogom nincs. Úgy gondolom, hogy arra a lakásra én is jelentős összegeket költöttem 2007-2013 között, nem hiszem, hogy ezek a pénzek csak úgy semmibe vesznek, ha válásra kerül a sor. Vagy esetleg létezik olyan, hogy az általam befizetett összeg arányában jogosult lennék a lakásból egy bizonyos részre? Vagy esetleg igényt tarthatnék valamennyi összegre?

Nem vagyok anyagias. A válás beadásakor közöltem a férjemmel, hogy nekem nem kellenek a bútorai meg semmilyen ingó dolog, amit a 8 éves kapcsolatunk alatt közösen szereztünk vagy ajándékba kaptam tőle, hanem nekem csak a Gyerekem kell.

A helyzet most mégis az, hogy még a Gyerekem sem lehet velem. Mit tegyek? Már fogalmam sincs, annyi mindent próbáltam már: gyermekjólétishez mentem, családgondozóhoz jártam, hogy segítsen valahogyan békésen megegyezni az apukával, hogy a kislányomat adja oda nekem. Apuka egyik megbeszélésre sem jött el. Oda nem akarok lesüllyedni, hogy ellopkodom a GYerekemet, mert ők visszalopnák azonnal. Ennek az egész hercehurcának a kislányom látná kárát, nagyon megviselné. Inkább hallgatok és gyötrődök, csak hogy legalább naponta 2-3 órára lássam, vele lehessek. Türelmes vagyok, még bírom, de egyre nehezebb. Tavaly júl.26. óta megy ez, idén talán ősszel lesz ítélet...