NAgyon megviselné 18 hónapos kilányom, ha elköltöznék az apjátol?

Nagyon. Gondold meg.

Kisgyerekesekre jellemző, hogy átmenetileg romlik a viszony, mert a felnőttek fáradtak. A férj ráadásul mellőzve érzi magát.

Ha egyébként nem rossz ember, ne kapkodd el. persze Te döntesz.

Én egy pocsék kapcsolatban élő házaspár gyermeke vagyok. Az állandó feszültség kis híján felőrölt.Vagy olvass el pár kérdést ahol marakodó szülők gyereke ír.Lehet,hogy még nem marakodtok.MÉG NEM! Menj el ha úgy nyugodt légkört tudsz biztosítani.

Az is lehet,hogy ettől a párod észbe kap

Hasonló cipőben járok én is, csak az én törpém már 23 hónapos, de mi már egy másfél éve nyüstöljük egymást és teljesen kiábrándultam. Az én férjem velem nagyon undorítóan vislkedett és a gyerekével sem törődött nem mintha most annyira foglalkozna vele, de többet már, viszont mindenféle nevelési és gyerekteendő rám hárul és a háztartás is. Amikor szexéhes kedves, de egyébként lekezelő elmegyünk egymás mellett a házban, már nem is próbálok vele kommunikálni, lebecsmérel mindig. Persze mikor mondtam neki, hogy elválok, egyből kenyérre lehet kenni pár napig, majd folytatódik minden. A kicsi ragaszkodik, hisz lány, és apás is lenne, csak ő okszor eltolja magától. Mi már voltunk külön is, ez sem vátoztatott sokmindenen, bár annyi kiderült, hogy az apja hiánya fel sem tűnik neki, én vagyok a biztos pont az életében, a férjem csak megy-jön, néha foglalkozik vele, de sokszor útálatos is. Valaki ezt mondta nekem: mielőtt párt választasz nézd meg, hogyan viselkedik másokkal, mert előbb utóbb veled és a gyerekeitekkel is úgy fog vielkedni. Vagyis most még csak velem szemétkedik, de néha a gyerek is részesül.

Ragaszkodik hozzánk, de mégsem eléggé. Önző, csak az foglalkoztatja neki milyen rossz lesz, ha elviszem a kicsit tőle. Könyörög, sír, szeret... Máskor meg rúg egyet belém és jól eltapos.

Én döntöttem véget vetek ennek, csak még vele nem tudom hogyan fogom közölni, mert biztos drámai lesz és szívszorító, de meg kell tennem. a kicsi ne ilyen romlott házasságot lásson és éljem meg.

A gyerekek alkalmazkodnak a helyzethez, főleg ilyen kiskorban, a lényeg, hogy Te ott leszel neki mindig, a támasz. Szerintem, ha már kiábrándultál és nem szereted, nincs értelme görcsölni. Nemcsak magadat teszed tökre, de a többieket is, mert a boldogtalanságod boldogtalanná tesz mindenkit.

Viszont, ha még szereted és van köztetek szikra, ülj le vele és beszéljétek meg, ne egymás torkának essetek. Ha nem megy beszélve, írjátok le a problémákat és aztán beszéljétek át.

Hát igen, ez egy másik szempont.

De a gyereknek szüksége van apára is, hogy egészségesen fejlődjön. Viták mindenhol vannak, kérdés, hogy a vitamentes élet milyen.

Ha elképzelnéd, hogy nem éltek együtt? a mindennapokat, amikor sosem megy haza. Milyen lenne? Mielőtt lépnél.....