Hogyan adagolnátok ezt be a szüleiteknek? Elköltöznék.
Sziasztok!
Lehet ki fogtok nevetni, de érdekelne, hogy Ti mit tennétek a helyemben.
22 éves lány vagyok, egy poros kis faluban nőttem fel. Van akinek ez megfelel, nekem nem. Mindig szerettem volna Pesten élni, oda jártam suliba két évig, nagyon megkedveltem a pörgést, a pezsgést, jól érzem magam ott, szerettem a csoporttársakat, mai napig tartom velük a kapcsolatot. Most találkoztunk a záróvizsga óta először és szóba került, hogy ki, mikor szeretne önálló lenni. Lenne egy lehetőség a felköltözésre, albérletbe. De az a baj, hogy a szüleim 100% h nem fognak ebbe beleegyezni. A pénz úgymond nem probléma, tehát már dolgozom, mellette most műkörmös tanfolyamot végzek, szeretnék több lábon megélni, tehát nem várom el, hogy eltartsanak, sőt szerintem manapság egyre később állnak a fiatalok munkába, ez nem lehet kifogás.
A baj az, hogy anyukámmal nagyon szoros a kapcsolat, tudom, hogy óriási botrány lenne, ha el akarnék menni. Az a baj, hogy csak én és a bátyám vagyunk neki, mondjuk ő mellénk költözött a barátnőjével :) tehát nem maradna egyedül...nemtudom. Mivel a barátnőim már kezdik az önálló életet, és lassan le se....ezért már ők se kötnek ide. Természetesen amikor tudnék, hazajárnék. A melóhely félúton van Pest és a lakhelyem között, tehát az utazási idő nem változna.
Itthon rettentően unalmas az életem.
Ti mit tennétek? Élnétek a lehetőséggel?? Hogyan adagolnátok be a szitut otthon?
Nem költöznék el. Nem a szórakozás a legfontosabb az életben.
Azt a pénzt,amit az albérletre költesz,inkább tedd félre. Ha már van megtakarításod,akkor gondolkodj a külön életen.
Még akkor is ez az okosabb,ha ma az a divat,hogy minél előbb külön a szülőktől.
Mennyire van messze Pest a mostani lakóhelyedtől?
Úgy értem, totál "távkapcsolattá" válna a szüleiddel való kapcsolat, vagy azért egy kisebb autó/busz úttal "le lehet rendezni" a különbséget?
Nincs abban semmi furcsa, ha egy 22 éves lány (nő) szeretne a saját lábára állni. Ezt meg kell érteniük. Ez az élet rendje, ha a gyermek felnő, akkor önállósul. Mostanság ez borzasztó nehéz egy fiatal pályakezdőnek, de akinek van rá lehetősége, ki kell használni. Ezt meg kell, hogy értsék, és azt is, hogy egy fiatal nőnek ingerekre van szüksége, ismerkedésre.. akár érvelhetsz azzal (ha nincs barátod), hogy egy nagyobb városban sokkal több a lehetőség, szakmailag is, de az ismerkedéshez is, ebben a pici faluban elég kis eséllyel találnád meg életed párját..
Érthető az is, hogy nehéz az elszakadás 22 év után, de akkor is ez az élet rendje.
Szerintem egyszerűen csak ülj le velük, és mondd el nekik mindezt. (Talán azt a részét nem kell annyira kidomborítani, hogy mennyire unakozol.)
Teljesen normális ,hogy 22 évesen önálló életet akarsz. Ez nem divat kérdése....
Ma inkább az a jellemző,hogy a "gyerekek" 35 éves korukig a szüleik nyakán élősködnek mivel "megtehetik". Ezért tünhet egyeseknek furcsának,hogyha valaki önálló lesz és elszakad a szüleitől..Maradjon otthon és gyüjtögessen. Oszt meddig? tegyük fel,hogy havi 80at költene az albérletre,ha otthon lakik és dolgozik akkor az otthoni kasszába azért illik beleszállni már 22 évesen,szóval 80at biztos nem rak félre.Kis jóindulattal 60at. Számoljátok ki,meddig kell gyüjtögetni,hogy egy lakás ára,vagy kezdő önerő összejöjjön. Nem mindenki teheti meg,hogy 30-40 éves koráig otthon lakik,és nem is mindenki szeretné,nincs ezzel semmi baj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!