Hogyan adagolnátok ezt be a szüleiteknek? Elköltöznék.
Sziasztok!
Lehet ki fogtok nevetni, de érdekelne, hogy Ti mit tennétek a helyemben.
22 éves lány vagyok, egy poros kis faluban nőttem fel. Van akinek ez megfelel, nekem nem. Mindig szerettem volna Pesten élni, oda jártam suliba két évig, nagyon megkedveltem a pörgést, a pezsgést, jól érzem magam ott, szerettem a csoporttársakat, mai napig tartom velük a kapcsolatot. Most találkoztunk a záróvizsga óta először és szóba került, hogy ki, mikor szeretne önálló lenni. Lenne egy lehetőség a felköltözésre, albérletbe. De az a baj, hogy a szüleim 100% h nem fognak ebbe beleegyezni. A pénz úgymond nem probléma, tehát már dolgozom, mellette most műkörmös tanfolyamot végzek, szeretnék több lábon megélni, tehát nem várom el, hogy eltartsanak, sőt szerintem manapság egyre később állnak a fiatalok munkába, ez nem lehet kifogás.
A baj az, hogy anyukámmal nagyon szoros a kapcsolat, tudom, hogy óriási botrány lenne, ha el akarnék menni. Az a baj, hogy csak én és a bátyám vagyunk neki, mondjuk ő mellénk költözött a barátnőjével :) tehát nem maradna egyedül...nemtudom. Mivel a barátnőim már kezdik az önálló életet, és lassan le se....ezért már ők se kötnek ide. Természetesen amikor tudnék, hazajárnék. A melóhely félúton van Pest és a lakhelyem között, tehát az utazási idő nem változna.
Itthon rettentően unalmas az életem.
Ti mit tennétek? Élnétek a lehetőséggel?? Hogyan adagolnátok be a szitut otthon?
válasza:
válasza:Köszönöm a sok választ!!!! :) tudom, hogy nem a szórakozás az első, de tudom, hogy saját lakásra nem tudok annyit félretenni, hogy 20 éveb belül elköltözhessek :) ha még lenne egy komoly kapcsolatom, azt mondom, rendben, de így...és mivel itt a környéken ismerkedni nem lehet már, a barátnőim lassan sehova nem járnak el, ezért muszáj lépnem valamit! Nem akarok 40 évesen rádöbbenni, mit kellett volna tenni! Lehet, hogy sírva rohanok haza, de tudom, hogy akkor nem ez volt az az út... egyébként pest HÉVvel picivel több mint egy óra, plusz a busz ami fél óra...kibírható, suliba mindennap feljártam. Tehát hazajönnék hetente, ha lehet egy napra. De ahogy írta is valaki, ezen a környéken kevés a lehetőség. Akárhogy is nézzük, rá kell döbbenünk, hogy az életünket mi irányítjuk, hiába hiszünk abban, hogy a sor elintézi, stb. Ha itthon maradok a négy fal között, nincs az a sors, ami engem jó útra terel, magam kell elintéznem ezt.
Egyébként ma szóba kerül némi családi sörözgetés után a dolog...persze csak az elköltözés. Természetsen le lettem oltva, hogy nem tudnék a saját lábamra állni, és mit akarok...:S nem tudom miért ilyen makacs. Az a baj nála, hogy ha látja h a sírással nem megy semmire, akkor jön a lelki terror: nem leszek rá képes, miért nem jó nekem otthon, neki nincs senkije, megint telebeszélték a fejemet, hasonlók. Na mindegy.
Egyébként a munkámat sem szeretem annyira, hiába hangzik jól, tehát akár válthatnék is ezáltal. De ez a másik fele.
Bocsi, hosszú lett.
válasza:Hát ha ő így reagál, hogy "úgysem leszel rá képes", akkor kell azt mondani, hogy na majd akkor te bebizonyítod! És láthatóan úgy felfogni az egészet, mint egyfajta negatív motivációt. A végén majd azt mondja, hogy "jójójó, képes lennél rá, csak ne menj el".
Amúgy meg tökjó, hogy meg tudnád oldani, és teljesen egyértelmű, hogy ezt kell tenned, most az, hogy ezt anyuddal valahogy le kell rendezni, az csak egy kellemetlen velejárója, nehogy ez legyen az akadály.. Kitartást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!