Hogyan kezdjek uj eletet egy kis gyermekkel válás utan?

Hát sajnos csomaggal már nehéz lesz bepasizni (korosztályodban végképp). Legközelebb ne az alapján válassz hogy mennyire macsó vagy pénzes az illető...

A csalódottság feldolgozásához merülj el a munkában és a hobbijaidban, az segít.

27/F

Merülj el hobbiban foglalkozz a gyerekeddel.

35-40 éves korosztályban biztos találsz magadnak társat hamarosan.

37 éves (más okból) egyedülálló édesanya vagyok ovis kisfiúval.

Sajnálom, hogy a válás felé tartotok.

Az előző válaszolókkal ellentétben én azt ajánlom, hogy most tedd félre a sértettségedet és a fájdalmadat, mert a kisfiadnak szüksége van rád, jobban, mint ahogy ki tudná fejezni- most elsősorban az anyai feladataidra koncentrálj- egy szoros napirend a folyton pakoló, menő kicsi mellett jól elterelio majd a gondolataidat.

Sétáljatok sokat, énekelgess neki, mondókázz- de NE neki panaszkodj (lehet, hogy nem éri meg, amit mondasz, de a hangodból érezni fogja, hogy te bajban vagy és emiatt ő is szorongani fog!).

Gondolj bele: ha most neked nagyon nehéz, akkor a 1,5 éves hogyan tudná a te segítséged nélkül feldolgozni, hogy apa "letűnik"?

Most a válás előtt nehogy azon járjon az eszed, hogy mi lesz veled nőként. Először juss túl ezen a szakaszon, igyekezzetek normálisan, gyorsan, egymással tiszteletteljesen a szeretett gyermeketek másik szülőjének kijáró tisztelettel kommunikálni, megosztozni a közös dolgokon, végigvinni a válást, vagyonmegosztást, gyermekelhelyezést, tartásdíj kérést- uztán EGYEDÜL a gyermekkel próbálj a megváltozott élethelyezethez igazodni.

Most ne az első és ne a 2., 3. dolgod legyen, hogy már azon agyalj, kinek kellesz így, lesz-e új pasid, mert nem ez az elsődleges.

Nagyon nehéz egyedül gyermeket nevelni- de pár év múlva már hálás feladat lesz és 1-2 év múlva sem leszel lemaradva semmiről.

Egyébként pedig egyedül, kisgyermekkel is egész, értékes felnőtt ember vagy- csak azért, hogy legyen valakid, vagy csak azért legyen valakid, mert a (volt) férjednek is van- na az nagy butaság lenne.

Felelős vagy egy kisgyermekért- nem ugrálhatsz bele tingli.tangli kapcsolatokba és nem hurcolászhatsz az új otthonodba idegen férfiakat- gondolnod kell már arra is, hogy van egy kisfiad akinek fontosabbnak kell lennie minden következő kapcsolatodnál egy ideig, mert ő tényleg a te segítségedre szorul.

ha majd "meggyászoltad" a válásod, a veszteségedet, ha már nem leszel tele dühvel vagy szomorúsággal a történtek miatt, ha már jópár hónap is eltelik és te magadnak is bizonyítani tudod, hogy megállod a helyed egyedül és tisztességesen tudod nevelni a kisfiad a nehézségek ellenére- na majd mindezek UTÁN jusson eszedbe egy új kapcsolat lehetősége.

Igen- most ebben a helyzetben rád hárul a több kötelesség és lemondás, de ne csüggedj el, nem hálátlan dolog szülőnek lenni.

1,5 évest már lehet bölcsibe íratni és mehetsz vissza dolgozni is (sőt még az ellátásodat is megkapod az új szabályok szerint a munkabéred mellé). Most kell bölcsit nézni, most vannak a beíratkozások, ne szalaszd el, mert akkor lehet, hogy még ősszel sem fog tudni menni.

Nézz állást magadnak, gyűjts össze valamennyi tőkét egy albérletre kettőtöknek és máris nem lehetetlen a helyzet.

Add be a válókeresetet te, ha úgy érzed, hogy ezzel menthetetlen a kapcsolatotok: a bíróságokon van ingyenes panasznapi ügyintézés, végzett jogászok segítenek keresetlevelet fogalmazni.

Azonnal le tudod tölteni a MÁK honlapjáról a családi pótlék igénylő lapot, havi 1.200 Ft-tal kapsz többet, ha beírod, hogy házas vagy ugyan, de külön élsz aházastársadtól.

Ha esetleg nem te kapnád jelenleg: intézd el, hogy a te nevedre jöjjön a családi pótlék, a családi adókedvezmény stb.

Írd össze magadban azt, hogy a közös vagyonotokat milyen módon szeretnéd megosztani, hogy legyen valami a kezedben, amikor leülsz ez megbeszélni a férjeddel.

Nem reménytelen a helyzeted, de ne csak ülj a csaodára várva.

Döntsd el, hogy együtt tudtok-e még élni, meg tudsz-e bocsátani vagy nem és eszerint cselekedj.

Minden jót.

Mi az hogy ne hurcolásszon haza idegen férfiakat. Meg hogy nem az elsődleges se nem 2. 3. hogy legyen valakije?

Ha belefeledkezik a gyerekbe abból lesz az örökké egyedül élő megkeseredett nő többnyire. Sok ilyet ismerek akik már 50 évesek És kiveszett az életükből minden, azonkívül hogy a gyerekük (vagy gyerekeik) jó egyetemre járjanak

Természetesen, az a legfontosabb hogy a gyerek a lehető legkevésbé sérüljön a válás során. De igenis nőnek kell maradnia. Egy fiatal 25 éves emberről van szó! Ha randizik és megismerkedik valakivel igenis vigye haza ha úgy gondolja itt az ideje.

Természetesen csak azért mert a palinak is van valakije nem kell, de ha úgy alakul miért ne?

És nem a levegőbe beszélek, van egy albérletünk amit kiadunk a családdal már évek óta. A lakás jellegéből adódóan egyedülálló embereknek ideális. és Rengeteg 1 gyermekes magányos anyuka jelentkezik (és veszik ki). Nekem ez jött le. Egy CSAK a gyerekbe "belebuzuló" nő ha beleszokik a szerepbe borzasztó nehezen talál párt (szinte lehetetlen) mert elijeszt mindenkit, mivel nem lehet elvárni a jövendőbeli partnertől hogy még annak tetejében is hogy elfogadja a gyerekkel még azt is elviselje, hogy csak a gyerek létezik számára, mert ez könnyen azt az érzést váltja ki hogy csak pótapát keres a gyereknek.

Igenis, ilyen nehéz időben is megkell mutatni hogy az ember talpon marad, nőként is mostantól önállóan!

27/f

3. vagyok. 4. szerintem nagyon félreértettél.

De nem baj: más korosztály, más nem, más élethelyzet a miénk.

Én sem vagyok "belebuzulva" a gyerekbe, sértő is, ahogy így írod- nem is élek sem albérletben sem rászorulóként más nyakán.

Te a gyermektelen férfi oldaláról közelíted meg a kérdést, a véleményed jó és okos, de nem egy gyermekes ember válasza- az enyém meg igen, de ez így jó, ettől sokszínű, összeveszni nem fogunk. Pár év múlva talán te is másféle véleményt alkotsz majd, de ez sem biztos.

Ahogyan írtam, MOST és a KÖZELJÖVŐBEN ne az legyen a kérdező feladata és életcélja, hogy újra párkapcsolatot találjon, hanem

1. zárja le a meglévőt

2. segítse a kisgyermekét át azona helyzeten, amivel egy felnőtt is nehezen birkózik meg

3. álljon talpra lelkileg, önbecsülésben, anyagilag

...majd ezután jusson eszébe a pasizás (ha egyáltalán).

Az egyedülállóak nem feltétlenül megkeseredettek, ez erős sztereotípia, akárcsak ha azt mondanám, hogy a huszonéves szingli férfiak meg mind anyuci kedvencei :)

Nyilvánvalóan nem igaz egyik sem :)

Szép napot.

1-2 év várakozást írtál, az az én olvasatomban sok idő. Mindezt a válástól számítva, és ki tudja mennyire volt hideg és megkeseredett a kapcsolata a férjével a válás előtt?

A "belebuzulást" direkt tettem idézőjelbe mert fedni akartam a trágárságát, inkább jelenség halvány frusztráló jellegét próbáltam érzékeltetni a szóhasználattal.

Koromból adódóan össze-összefutok olyan lányokkal akik a kérdezővel egykorúak. Ha neagyisten randiztunk akkor többnyire azt hallgattam tőle órákig, hogy a gyerek mit hol miért csinál. Még finom rákérdezésre se tudtam rájönni hogy ő mint személy mit szeretne az élettől, mik az élményei mi foglalkoztatja. Ez úgy gondolom nem épp megnyerő sem most sem 30 fölött.

Ha a célzás burkoltan nekem szólt a 27 éves szingli mama kedvenceiről akkor annyit fűznék hozzá hogy bár szingli vagyok, de mama kedvence nem. Igyekeztem a lehető leghamarabb független lenni mivel merőben eltérnek a nézeteink és az életstílusunk a szülőkkel (bár jó a kapcsolatunk).

Egyébként értem az álláspontod, de hidd el nekem hogy nehéz úgy párt találni hogy az utóbbi 1-2 évről (nem is beszélve a korábbi rossz házasság idejéről) nem tud valaki 25 éves fejjel másról beszámolni egy randin csak a gyerek dolgairól. Ez szimplán nem jön be a férfiaknak. Aki meg erre azt mondja hogy oké annak vagy szintén gyereke van vagy alapból nem is érdekli az hogy a nő milyen ember, csak kell neki egy "félautomata mosogatógép" meg szakács. Gondolom ez utóbbi verzió meg nem lenne annyira csábító.