Mennyire szeret (het) engem a párom?

Igen, szerintem is kompenzál valamit, talán mert hibásnak érzi magát hogy "elhagyta" a gyerekét annak idején, gondolom mikor elváltak. De a történetet te ismered. nyugodtan beszélgess vele erről. Nálunk is van ilyen porbléma, édesapámnak van egy fia előző kapcsolatból, és sokszor érződik rajta, hogy "kompenzálni" akar, persze a fia hogy úgy mondjam rá se hederít. Elvannak, de nem az a jó viszony. Amikor apukám túlzásba viszi a "nyalizást" akkor meg szoktam neki mondani hogy ne tegye már nevetségessé magát. De nyilván te ezt nem teheted meg, mert te a felesége vagy nem a lánya. Szóval te csak annyit tehetsz, hogy segíteni próbálsz neki. Adhatsz ötleteket, hogy milyen ajándékot vegyen, vagy ahogy írod, foglalkozol az unokáva, de csak addig, amíg neked nem terhes a dolog. Ha fáradt vagy, igenis vidd oda a gyereket a nagypapához, hogy most nagypapival játssz. A helyzet az, hogy ha meghívja a gyereket hozzátok, akkor elsősorban az ő felelőssége, hogy vigyázzon rá. Te csak segítesz. Ezt a felállást tisztázni kell. És akkor nem érzed terhesnek a dolgot.

Ha úgy érzed hogy te többet adsz a kapcsolatba, akkor ezt mondd meg egyenesen. Figyelj drágám, elfáradtam, őszintén szólva most én szeretnék pihenni. Ott a vasalnivaló, légyszíves vasalj ki magadnak. Tudod, amiket én főzök, általában a pasik nem eszik meg szívesen. Én viszont nem eszem nehezeket, fáj tőle a gyomrom. Szóval, ha valamelyik barátom nem szerette azt amit én szoktam enni, akkor megmondtam hogy rendben, hozzál magadnak amit szeretsz, vagy főzd meg itt. szívesen segítek, de még sok dolgom van, úgyhogy csak főzőcskézz. Általában beválik. Nem szabad többet adnod, mint amit szeretnél, mert akkor kiborulsz.

Az óvodás és orvosos dologra visszatérve valóban igazad van. Én is nagyon pipa lettem volna. Ha nincs pénzetek taxira, akkor igenis neked kellett volna előbb segíteni, aztán menjen az oviba, vagy ha az késő, akkor oldja meg a fia máshogy. Van egy fontossági sorrend, amit be kell tartani, neked is. Kinek van nagyobb szüksége éppen a segítségre. Ha ezt sikerül betartani, akkor nincs gond. Nem a személytől függ, hogy ha a fia kéri akkor az mindig előbbre való, hanem attól függjön, hogy ki mit és miért kéri, mit lehet eltolni máskorra... Ezt kell vele megbeszélni, de nem vádaskodva. Nyugodtan mondd meg, hogy megérted az ő lelki problémáját, és igyekszel segíteni ebben. Ezt elfogadod. De ez a múltkor igenis rosszul esett, ezért és ezért. És te úgy érzed, hogy az ő kompenzálási frusztrációja megakadályozza abban, hogy reálisan mérje fel a helyzetet, és megkéred, hogy viszonyuljon normálisan a dolgokhoz. És kérjen tőled bocsánatot amiért cserben hagyott.

Aztán én várnék arra hogy bocsánatot kérjen. És várnám hogy mi változik. De ne ess abba a csapdába, hogy főzöl mosol, szexelsz vele, csak azért mert muszáj. Nem muszáj. Ha nem vagy vele undok, és kedvesen megmondod, hogy úgy érzed, te többet adtál mint ő, és most arra vársz hogy ő járjon a kedvedben, akkor ezt ki kell várni, hogy ő is tegyen valamit.

Biztos hogy javulni fog a helyzet. Ha netán mégsem, akkor én lehet hogy nem folytatnám ezt a kapcsolatot, mert nem érezném, hogy számíthatok rá, és akkor mi értelme van együtt lenni...

Szóval ne engedd a fájdalmadat eluralkodni, és próbáld azt látni, hogy adsz neki esélyt hogy ő tegyen a kedvedre, és ne utasítsd el, ha próbálkozik.

31/N