Mennyire szeret (het) engem a párom?

Nem akarlak elkeseríteni, de ezt nem tudod megváltoztatni.

Valószínűleg szeret a párod, a hiba nem abban van.

A gond az, hogy nem volt képes lezárni az előző életét. Érzelmileg függ az előző családjától. Nem képes helyesen kezelni a múltját és a jelenét. Valószínűleg valami hamis lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy mindenben megfeleljen az előző családjának. Talán bűnösnek érzi magát a gyerekeivel szemben, ezt kompenzálja. Így tartja korrektnek. Közben nem veszi észre, hogy ezzel téged bánt meg napról napra. Valószínűleg ő jogosnak és normálisnak érzi, hogy a volt családja minden kivánságát azonnal teljesíti, mégpedig a ti rovásotokra.

Biztos, hogy a fejében erről van egy hamis ideológia, amivel te nem tudsz versenyezni, sem meggyőzni nem tudod.

Attól vagyok ennyire okos, mert velem éppen ez történt. Hiába nagy a szerelem, hiába az elkötelezettség...minden hiába.

Ha képes vagy rá, fogadd el így. Ha nem tudod ezt megtenni, akkor menj el. Változtatni nem tudsz rajta sajnos.

Azért azt az oviba-orvoshoz menést össze lehetett volna hangolni.

Ha együtt mentek,kirak benneteket az orvosnál,max az oviból elöbb kihozza a gyereket.Csak ezt el kellett volna magyarázni.

Ha te is"rángatod",meg a fia is,naná,hogy a fiának ugrik.Te is ezt tennéd a helyébe.Vagy te elhagynád a gyereked miatta?Nem hát.

Azon is felesleges siránkoznod,hogy a hgyerek,meg az unoka fontosabb nálad,mert neked is fontosabb a gyereked nála.Ez így természetes.

Tudom, mennyire fáj, hidd el! Én is sokáig hazudtam magamnak, mentegettem a páromat.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, azt kell belátni, hogy azt a párunk nem szándékosan, nem gonoszságból csinálja. Nem azért, mintha nem szeretne. Ezt próbáld te is tudatosítani magadban! Biztos, hogy szeret a párod. Az is biztos, hogy nem érti a problémádat. Nem azért, mert nem akarja, hanem mert a benne kialakult hamis kép nem engedi.

Gondold alaposan végig, képes vagy-e így elfogadni őt! Ebben neked kell kompromisszumot kötnöd, mert a párod nem fog. Nem arról van szó,hogy nem akar, hanem nem tud. Ha képes vagy ezt elfogadni, akkor lehettek boldogok. Ha nem, akkor jobb elmenni.

Én mit csináltam? Nem tudtam megalkudni ezzel. Életem szerelme volt, tudom, hogy én is az övé. Tudomásul vette, hogy ő ilyen, én meg olyan. Elbúcsúztunk. Nem haraggal, nem gyűlölködve. Szomorúan.

örülj neki, hogy családszerető ember, és ne féltékenykedj!

Ha egyedül lennél, hogy mennél?

Én mindig gyalog mentem a 39 fokos gyerekkel is, sőt, 10 éves kora után ő ment gyalog és egyedül, mert nekem menni kellett dolgozni. Nem lehet annyira pici már az a gyerek. Busz nincs?

Ne legyél annyira önállótlan már, mert még megsínyli a kapcsolatotok.

Ha csak annyi lenne, hogy jut neked ingyen szex, meg van kinek köszönni reggel, már akkor is jobban jársz, mint egyedül! Még keres is rátok. De én nem hiszem, hogy ne szeretne. Csak elég fárasztó lehetsz, hogy fúrod a gyerekét. Inkább azon gondolkodj, hogy segíthetsz!

És nem igaz, hogy az orvos ne várhatott volna fél órát! De az ovis nem fog egyedül hazamenni, nem?

Mondhattad volna, hogy te elmégy az ovisért, s ő menjen a dokihoz. Az az ovis is a te családod, a te unokád is, vedd már észre! Mostoha-unoka, de tessék úgy bánni vele, úgy aggódni érte, mint az édesért. S akkor nem lesz okod panaszra, azt kapod vissza, amit adsz.

És NE "vond kérdőre" ! Nem a felettese vagy, hanem a társa. Neked segítened kell őt, nem pedig kérdőre vonni.

Fogadd meg a tanácsomat, ha nem akarsz egyedül maradni!