Gyermekelhelyezési per van folyamatban,11 hónapos a kislányunk, apuka el szeretné vinni 40km-re rokonokhoz születésnapozni. Nekem megszakad a szívem. Mit tegyek? Mgé szoptatom is :- (

+ Az "idegenség"-ről annyit, hogy én pl. kb. 3-4 hetente látom a most 1 éves unokaöcsémet, mégis megismer és örül nekem. Mindig szoktam vele játszani, foglalkozni, beszélni hozzá, a gyerekek nem hülyék.

A kérdezőnek meg lehet, hogy a havonta ritka, de a gyerek attól még felismeri a nagyszüleit általában, ha amúgy foglalkoznak vele...

nálunk ennyi idősen már simán mentek a nagyszülőkhöz nélkülem.

mindenki örült....

reggel megszoptattam, aztán indultak, ott evett gyümölcsöt, nagyizott, papázott, megebédeltek, majd jöttek haza, megszoptattam és aludt egy nagyot :)

én meg addigra kipihentem magam, beültem egy nagy kád vízbe, vagy neteztem :)

40km tényleg nem nagy távolság, 11 hónapos meg napi 2x-3x szopizik, szóval én se értem, ezt a "szoptatom" ütőkártyát.

a gyerekednek is az a jó, ha minél több élmény éri, ennyi idősen már azért kitárul nekik a világ és nem csak anyára kíváncsiak, hanem szükségük van az apa, nagyszülők törődésére is.

inkább használd ki az alkalmat és csinálj olyan dolgot majd amit egyébként a gyerektől nem igen tudsz

Jelentkezem az ősanya csoportba. :) És büszke vagyok erre :)

Kedves Kérdező, én sem engedném el, ha a gyerkőc idegenek közé megy. Akik írták, hogy simán elvolt a gyerek a nagyszülőkkel, ott talán a nagyszülőket a gyerek születése óta ismeri. Egy ilyen kicsinek napirendje van, igényli a szoptatást, lehet cumiból nem is eszik, stb.

Sok körülményről, tényezőről nem tudunk, de az biztos, hogy még egy apához kötő gyermeket igenis megvisel az, ha elszakítják az anyjától.

És kedves "nagyon tapasztalt" 20-on éves gyermektelen lányok és fiúk. Lehet, hogy amikor neked anyukád azt mondja, most mész apával egy kicsit, de este találkozunk, azt ti már értitek. De egy ilyen kicsi gyereknek egy elválás, rendkívül szorongató helyzet lehet, mert még azt sem tudja mit jelent az, hogy 5 perc vagy 3 óra. Ők csak azt látják, hogy bekötik az autóba, anya nincs ott, és mi van, ha többet nem látja. És ez nem az elkényeztetésnek szól, hanem a normális kötődés jele. Lehet ezzel vitatkozni, de inkább előtte olvassatok utána, vagy konzultáljatok egy gyermekpszichológussal és kérjétek ki a véleményét.

Azoknál a gyerekeknél, akiknél anya gyakran nincs ott, tehát anyának van élete a gyereken kívül is, ez nem okoz problémát....

Véletlenül orvoshoz kell menned, oda is cipeled magaddal a gyereket, mert te milyen csodálatos anya, sőt ANYA vagy, aki soha sem hagyja magára? Vagy masszőrhöz mész (és nem a kényelmed miatt, még mielőtt belekötnétek, hanem orvosi okokból), akkor is ott van és kit érdekel, hogy te kb. kiszolgáltatottan fekszel egy ágyon, figyelni nem tudsz rá, de a gyereket nem hagyod másra.. SOHA SOHA SOHA! Mit idegenre.. a saját édesapjára sem.! Hát hogy képzeli, hogy másfél órára vagy ne adj isten két órára egyedül marad a saját gyerekével!

Azért ez a kijelentés, hogy "csak az a gyerek bömböl mással, aki az anyja szoknyája alatt van állandóan" eléggé sántít. Van annak a gyereknek ám saját, önálló személyisége is.

Az én kisfiam 2 éves múlt és a legtöbb idő, amit nélkülem töltött 3 óra volt és nagyon ritkán tudom rábízni a testvéremre. (Egyedülálló vagyok) Mégis teljesen jól elvan nélkülem ilyenkor, nem sír, nem bömböl, elfoglalja magát. Nagyon önálló személyiség, pedig nagyon kevés időt töltött nélkülem...

"én sem engedném el, ha a gyerkőc idegenek közé megy."

A te gyerekednek tán idegenek a saját apja, nagyszülei, nagybátyjai-nagynénjei? Ha igen, szégyelld magad...

"ott talán a nagyszülőket a gyerek születése óta ismeri."

Hol nem? Írta tán a kérdező? Nem hát. A találkozások gyakoriságát szándékosan nem említette, mert valószínűleg az apa mellett szól.

"Egy ilyen kicsinek napirendje van, igényli a szoptatást"

Egy 1 éves gyerek nem igényli állandóan a szoptatást, hanem az anyja tömi a csöcsét a szájába. Egy ekkora gyerek már boldogan elvan csak szilárd/pépes táplálékon is, de ha nem is akar teljesen önállóan étkezni, ilyenkor már napi 1-2 étkezést bőven illik kiváltani.

"de az biztos, hogy még egy apához kötő gyermeket igenis megvisel az, ha elszakítják az anyjától."

El kellene már felejteni ezt az őskori gondolkodást. Egy gyereket sem visel meg, ha 2-3 órára nem az anyja mellbimbóján csüng 1 évesen. Azokat meg főleg nem, akiknek jó a viszonyuk az apjukkal. A kérdező gyermekének pedig feltehetőleg az, ha ennyire foglalkozik vele az apja.

"De egy ilyen kicsi gyereknek egy elválás, rendkívül szorongató helyzet lehet, mert még azt sem tudja mit jelent az, hogy 5 perc vagy 3 óra. Ők csak azt látják, hogy bekötik az autóba, anya nincs ott, és mi van, ha többet nem látja."

Értelmes, normális családban meg azt látja, hogy oké, anya nincs itt, de itt van apa, semmi gond :) Ha nálatok nem így van, veled és a férjeddel vannak súlyos gondok, nem azokkal, akiknél ez megy! Normális családokban ugyanúgy eteti, fürdeti, tisztába teszi, altatja, dajkálja a gyermeket az apja is, jobb esetben otthon is marad vele pár hétre legalább, tehát a gyermek egyaránt kötődik hozzá is.

Persze az olyanoknál, mint te, akiknél csak donornak kell az apa, aztán hozzá ne nyúljon... az más kérdés.