A szüleim most válnak?

A kérdésedre "A szüleim most válnak?" a válasz: Ebből a helyzetből már rég a válás a kiút! Vagy Te ezt életnek nevezed?

Az, hogy ki mit kap a válás után csak attól függ mi kinek a nevén van és, hogy az házasság alatt közösen szerzett vagyon-e. De ez már egy jó ügyvéd dolga.

De ezt a családot ne sajnáld, örülj, ha menekülni tudtok belőle!

Kedves 3-as. Már ne is haragudj, de nézzük már a tényeket:

"kizár, fenyegetőzik, terrorizál, elzavar..."

Basszus mit akarsz ezen megoldani? Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy ilyen idiótára időt pazaroljunk. Ja és közben a család tönkremegy bele.

Tudod én imádkozom, hogy a gyerekem nehogy ilyen pasit fogjon ki magának, de ha ez megtörténne biztos nem azt tanácsolnám neki, hogy tűrjön és próbálja meg ezt az elmebeteget megváltoztatni, hanem azonnal költöztetném!

Rengeteg, és nagyon nehéz párkapcsolati problémáim vannak! Két gyermekem van és édestestvérek! (nem semmi manapság, ha nem ikrek) Én a saját problémámat akarom megoldani, de azt meg akarom oldani!

Megtehetném, hogy becsukom magam mögött az ajtót, majd jöhet a következő. Csak először nehéz! A második, a sokadik, már sokkal könnyebb! A legkisebb, meg a legnagyobb gyerek, nem is fontos, hogy ismerjék egymást... Már a legnagyobb is a sokadiknál járna, mert ezt látta, ez a minta!

Hármas, te/ vagy maga, ha már felnőtt az illető, adjuk meg a tiszteletet, biztos nem voltál ilyen helyzetben, még csak hasonlóban sem.

Nekem most válnak szüleim (jogi úton ez még el sem kezdődött, anyum a lakást próbálja rendbetenni először, ahová mennénk), már vagy 2 éve(!!!) így élünk (apum szerencsére nem csinál ilyeneket, hogy kizár minket, fenyegetőzik, de szinte napi rendszerességgel beszólogat anyámnak rajtam keresztül, vagy még rosszabb, ha az öcsém is hallja, lek*rvázza, hangulatingadozásai vannak, egyszer tök jól elbeszélget mindenkivel, anyámmal is semmi baja, még az új házhoz is szerez dolgokat, máskor meg minden dühét rajtunk, főleg rajtam tölti ki, ilyen is volt, hogy azt állította, hogy ő építette fel a házat, holott ez nem igaz... persze neki sem könnyű, megértem, mert anyám volt az, aki éveken keresztül megcsalta, és végül a másik pasit választotta... de ez, amot csinál, nekem szörnyen fáj), 15 éves vagyok, azt hiszem a kamaszkorom kellős közepén, fogalmam sincs, hogy mit kéne éreznem igazából egyes helyzetekben, mert biztos vagyok benne, hogy csak a kamaszkor miatt vagyok ilyen túlérzékeny és zavarodott. De én már azt hiszem túlléptem azon, hogy el fognak válni, egyszer itthon, egyszer másik házban kell majd laknom, egy idegen férfival; néha már siettetném is a dolgokat, mert így élni nagyon rossz.

8-as (3-5-7) Semmi baj nincs azzal, hogy Te meg akarod oldani a problémád, DE az a Te döntésed, maximum Te élsz szarul évekig valakivel. De hogy ennek esetleg kitegye valaki a gyerekeit!!!!

A lányom biológiai apjával a lányom 1 éves korában szakítottam. (Pedig közel sem voltak olyan problémák, mint amit a kérdező leírt!) A lehető legjobban tettem! A gyerek nyugodt körülmények között élt velem és nem utolsó sorban 3 éves korában megismerkedtem egy csupa szív emberrel, akivel nem kellett harcolnom, aki ismeri a kompromisszum és önzetlenség fogalmát.

Tudod hány gyerek nő fel úgy, hogy a szülők vagy leszarják, mert épp a saját problémájukkal vannak elfoglalva, vagy épp rettegésben élnek, mert a szülők nem képesek búcsút inteni egymásnak. De az igaz, hogy elmondhatják nem csonka családban nőttek fel. Vajon megérte nekik? A gyereket is meg kéne kérdezni!