Hogyan mentsem meg a házasságomat? Ki mit tenne?

Igen, van olyan 'társ', aki nagyra értékeli a kitartásod, a lelkierőd és nyugalmad és nem fogja fel, hogy az első hegy elhordásakor a lelked sérvet kapott és az örömujjongva megtapsolt csillaglehozásodba belerokkantál. Közben ő boldog, nem fogja fel, hogy kétségek közt gyötör a magányod.

Ha így folytatod, nem is fogja sosem észrevenni, mint a viccbeli kisebbség a lován: pedig már majdnem leszokott az evésről, mikor megdöglött...

A párod fél a szüleitől. Nem mer önálló életet kezdeni. Ez sehogy sem jó. A hétvége a tiétek, az életetek a tiétek. Oda mész ahová akarsz.

Hogyan beszélnek a szülők a párodhoz. Kérlek fiam csináld ezt csináld azt? a párod meg igen, máris?

Soha sem mond nemet?

Azt mondod jo a viszonyod a parod szuleivel. Hat mibol allna leulni veluk es elmondani mindezt? Zavarnak teged, nem vagy elragadtatva a napi haromszori latogatastol, neked is van anyukad, inkabb hozza mennel neha. Ezek tok termeszetes dolgok, eleg szomoru, hogy nem veszik eszre. Es latod, te lettel egy mero gorcs miattuk. (Nem sertesbol). Egyaltalan nem kell oket megturni, neked is lehet dolgod. Az meg nagyon gaz, hogy a parodat is rangatjak mikor veletek tolthetne az idejet.

Mondd el nekik, mashogy nem fog megoldodni. Vannak olyan emberek akik csak akkor dobbenek ra dolgokra, ha a szemukbe mondjak.

A párod annyira igényli szülei jóváhagyását, hogy képtelen azt az életet élni, amilyet szeretne. Való igaz, hogy a legtöbb felnőtt legalább kismértékben folytonos szimbiózisban van a szüleivel. Segíti a hovatartozás, a családi közösség érzésének kialakulását. Ám még az egészséges családokban is előfordul, hogy ez a befolyás túlzott méreteket ölt.

Az irányító szülők gyermekeinek az a „bűne”, hogy függetlenné válnak. Válaszul a szüleik kétségbeesnek, és azzal a taktikával vágnak vissza, amelyhez a legjobban értenek: a szeretet megvonásával és katasztrófa kilátásba helyezésével. A legtöbb irányító szülő hihetetlenül önző.

A gyerek házassága különösen fenyegető tud lenni az irányító szülők számára. A házastársat úgy tekintik, mint riválist, aki a gyerekük szeretetéért verseng. Ez borzalmas csatákat eredményez a szülők és a házastárs között, a felnőtt gyerek pedig a megosztott lojalitás miatt két tűz közé kerül. Vannak szülők, akik az új kapcsolatot kritikával, szarkazmussal vagy a kudarc előrevetítésével támadják. Mások, nem hajlandók elfogadni az új partnert, vagy akár tudomást sem vesznek létezéséről. Megint mások egyenesen üldözik az új társat. Nem ritka, hogy az ilyen taktikák olyan zűrzavart okoznak, hogy az aláássa a házasságot.

A párod szülei a manipulátorok. Ahelyett, hogy elengedné a gyermekét, olyan helyzeteket teremt, amelyekben a felnőtt gyereknek „szüksége van rá”. Ez a fajta manipuláció gyakran jó szándékú segítségnek tűnik, amit viszont senki nem kért. Amikor a „gyermek” mégis összeszedi a bátorságát, és beszél szüleinek az érzéseiről, azok rendszerint könnyező mártírrá válnak. A gyermeket pedig minden esetben elfogja a bűntudat, és igyekszik mentegetőzni. A manipuláció sarokba szorítja az embereket: ha szembeszegülnek, meg kell bántaniuk valakit, aki „csak kedves akar lenni”. Legtöbbjüknek könnyebb, ha engednek.

Azoknak a szülőknek, akik békében vannak önmagukkal, nincs szükségük arra, hogy felnőtt gyerekeik életébe beleszóljanak. Minden szülő addig irányítja a gyerekét, amíg az nem képes ura lenni a saját életének. Az egészséges leválás évekkel eltolódhat – vagy akár soha nem is kerül rá sor, csak akkor történhet meg, ha a gyermek végrehajtja azokat a változtatásokat, amelyek képessé teszik rá, hogy átvegye az irányítást saját élete fölött.

Remélem tudtam segíteni! Sok sikert kívánok.