Válásnál a közös gyerekek is kapnak valamit?

Először is: én nem vagyok genya, max az anyámmal, de vele se genya vagyok, csak egyszerűen nem kívánok a társaságában tartózkodni, mert lerrí az arcáról a gyűlölet, amiért a világon vagyok. És nem vagyok hajlandó ugyanazt a történetet újra és újra végig hallgatni, hogy hogyan keserítettem meg a puszta jelenlétemmel az életét. Ha ez genyaság, akkor genya vagyok. No comment. -.-"

Másodszor: ez nem önigazolás. Igen, van amikor igazolom magam történetekkel, tényekkel, fontos információkkal. És? Mindenki ezt csinálja, ezért járnak az emberek pszichológushoz, megbeszélik a gyermekkorban elszenvedett "traumákat" és megpróbálnak keresni a problémára egy megoldást. Ha így vesszük, akkor minden önigazolásnak minősül. Önigazolás ide vagy oda, én megpróbálom megoldani a helyzetemet a korlátaimon belül.

Harmadszor: nincs elba*szott életem.!? Nem is értem, miből gondoltad, hogy az én életem szépen kifejezve el van rontva. Jó életem van. Van családom, van hol laknom, van kutyám is, tanulok és dolgozom. Az alaptermészetemet a vidámság és az életszeretet jellemzi. Ebben mi van elrontva? Nem értem. Mert megkérdeztem, hogy a vagyonmegosztásban én is részt veszek e? Ezért már elbas*zott vagyok? Jó tudni. Akor összegezve, egy hülye, pénzéhes elbas*zott életű genya vagyok. Látom nagyon érzékeny témára tapintottam ezzel a kérdéssel, ezek szerint a pénz tabu téma. Vagy az anyámról nem szabad rosszat mondanom? Miért ne tehetném meg? Szabad országban élünk és ha valakinek ennyire rossz a kapcsolata az anyjával, annak nyílván oka van, tehát úgy érzem van jogom rá haraudni. Bár ismétlem nem haragszom rá, nem utálom őt, csak nem akarok vele lenni. Akkor azért vagyok genya, mert nem akarok egy olyan emberrel leni aki utál engem? Még mindíg nem értem ezt a gondolkodásmódot.