Meddig tűrjem a párom kis fiától ezt a viselkedést?

A párod a hibás, nem a gyerek. Amikor "kibontott egy csomó édességet, chipset" miért nem rendezte le az elsőnél? Miért neked kellett elvenni? Ez nem a te dolgod, egy 7 éves gyerekkel meg nehogy már ne bírjon az apja.

Amikor leköpött a gyerek miért várta meg a párod, hogy te felszólítsd, hogy vigye el a közeledből? Erre is saját magától, azonnal reagálnia kellett volna.

Hát ez nagyon gáz.Én tuti képen vágtam volna a helyedben.

Sajna el lett valami rontva a nevelésében, egy 7 évesnek már nagyon nem szabadna így viselkedni.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Hmmm vigyázat mert majd jönnek ide is az okosok akik szerint nem szabad a gyereket ütne nevelni,és lelki sérült lesz a gyerek még egy seggre veréstől is.

Én levertem volna neki egyet egyébként.Nekem is van egy 8 éves nevelt fiam de tudja ha ilyet csinál akkor mindkettőnktől kap.Meg sem fordult még a fejében ez amúgy meg a lek@rvázás sem.Pedig ellenem is nevelte az anyja rendesen.De a gyerek kiosztotta az anyját,hogy ezt hagyja abba mert apának VELEM jó és kész.

A szüleinek kellett volna megnevelni ,nem neked. Mondd meg a párodnak hogy addig ne legyen ott nálatok a gyerek amíg nem tud viselkedni. Vagy ha meg ott van nálatok szó nélkül keverjen neki le az apja pár pofont és szigorúan bánni vele.

Nincs édesség meg kis ez az. Hogyha én ilyet csináltam volna a szüleimmel agy bárkivel kaptam is volna.

Én elbeszélgetnék a gyerekkel, négyszemközt, némi fenyegető éllel. Megmondanám neki, hogy kisöreg, kevés vagy te ahhoz, hogy engem elüldözz innen, viszont ha így folytatod, rohadtul meg tudom keseríteni az életedet. Eddig toleráltam a viselkedésedet, de a következő alkalommal ez megváltozik. És bár nem vagyok a verés híve, ha erre beszól, igenis, csatt egy pofon.

Jó esetben tudjátok, mivel lehet hatni a kis disznóra. Kedvezménymegvonás a legjobb, de alapvetően azt kell vele éreztetni, hogy te vagy nyeregben, és ha szemétkedik, te ki tudod készíteni. Persze ne állj le terrorizálni a gyereket, ne ess át a ló túloldalára, de a puhaságot meg a magyarázást el kéne felejteni.

Szóval nem a kapcsolatot kell felrúgni, hanem a gyereknél kell elérni, hogy komolyan vegyen - a saját eszközeivel. Nem baj, ha nem szeret érte. Ha már tisztelni megtanul, idővel el lehet kezdeni a szereteten is dolgozni.

Ne te próbáld nevelni, hagyd az apjára. 3 voltam mikor szüleim szétköltöztek, öcsém még anyám hasában, apámnak meg rá egy-két hónapra (ha nem korábban) már barátnője volt apámnak, akivel azóta is együtt van (most vagyok 20 éves). Én is rettentő nehezen viseltem a válást, pszichológushoz is járt velem anyukám. Apám nőjét nem bírtam, folyton ellenkeztem vele, ronda dolgokat vágtam a fejéhez és minden egyes gesztusommal igyekeztem éreztetni vele, hogy mennyire utálom, amiért miatta szétesett a családom. Anyum nem nevelt ellene, saját magam gyűlöltem meg.

Apám barátnője kitartó volt, 17 éve vannak együtt házasság nélkül, közös gyerekük nem született és én csak két-három éve kezdtem felengedni a gyűlöletből. Volt jó pár hónap, amit kibírtunk veszekedés nélkül, de egyszerűen nem bírta ki, hogy ne kössön folyton belém, úgyhogy újra megromlott a kapcsolatunk.

A te döntésed, hogy megéri e az áldozatot a kapcsolat. Nem lesz egy könnyű menet, de nem lehetetlen.

Nálam egyébként az súlyosbította az egészet, hogy anyum azóta is egyedül van, egy kapcsolata sem volt és barátai se nagyon vannak.

Türelmesnek kell lenned és nem szabad, hogy úgy érezze, hogy elveszed az anyja helyét.