Tudnátok tanácsot, tippeket, praktikákat adni, hogy hogyan tudnék (legalább a gyerekek) előtt erősnek és magabiztosnak, és biztonságot sugárzónak tűnni, amikor elköltözik a férjem?

Pedig épp az volt az első gondolatm, hogy a gyerekek ne legyenek otthon.

De ha megoldható, szerintem menjetek el a gyerekekkel, a férjed meg dobja be a postaládába a kulcsot.

Sehogy sem menthető már meg a házasságotok?

Nagyon sajnálom ami történik. Én most egy-két lelki tanácsot adnék ha nem bánod.

Ilyenkor az a legnagyobb teher, hogy "mi lesz most az életemmel", "hogy fogom ezt egyedül végigcsinálni" stb. Ezek akkora nagy kérdések, hogy összetörik az embert.

Szerintem csak és kizárólag a legközelebbi kisebb célra öszpontosíts. Ne gondolj a jövőre, majd ha jobban leszel akkor foglalkozz vele.

Most arra gondolj, hogyan fog lezajlani a költözés, mit hogyan csinálj. Így már nem is akkora a teher és nem is tűnik kivitelezhetetlennek.

Szerintem is az lenne a legjobb ha a gyerekek nem lennének otthon abban az időben és lenne időd egy kicsit összeszedni magad utána. Hívd át valamelyik nagyszülőt, vigye el a gyerekeket állatertbe vagy ilyesmi.

Attól még, hogy a férjeddel nem fogtok együtt élni, attól, hogy elváltok még a gyerekeitek apja marad! Mi az, hogy suttyomba lelép te meg old meg, magyarázd meg a gyerekeiteknek, akik ugyan még kicsik, de simán leveszik, hogy valami nincs rendben! Én leülnék velük beszélgetni az apukájukkal együtt. El lehet (szerintem kell is) mondani, hogy anya meg apa szerették egymást és nagyon örülnek, hogy ti megszülettetek, de már nem azt érzik egymás iránt mint régen, próbálták helyrehozni, de nem sikerült és most úgy döntöttek, hogy megpróbálják külön az életet, őket ugyan úgy szeretitek továbbra is és sokat fogtok velük lenni, de már nem fogtok egy fedél alatt élni...

Ne vállald be, hogy te mondod el egyedül!

Kérdező, ne akard bosszúra használni a gyerekeidet! A gyerekeknek az a legjobb, ha téged nem látnak összetörve, mikor az apjuk elmegy. Ettől szeretnéd őket megkímélni elsősorban, nem? Miért tennéd ki őket annak, hogy könyörögjenek az apjuknak, mikor te magad is tudod, hogy nem vezetne eredményre? Miért a gyerek élje meg kudarcként, hogy nem tudta visszatartani az apját, egyben tartani a családot? Mert ezzel a lépéssel csak ezt érnéd el, a férjed döntését nem változtatnád meg!

A férjedet kérd meg, mondjátok el együtt a gyerekeknek a költözése előtt, hogy mi a helyzet, ne menjetek bele az okokba, csak annyit kell tudniuk, hogy ti már nem tudtok boldogan együtt élni, ezért történik mindez. Emeljétek ki, hogy mindketten továbbra is szeretitek őket, ezen nem változtat a költözés. Miután a férjed elköltözött, lehetőleg már másnap látogassa meg a gyerekeket, és az elkövetkező napokban is minél sűrűbben, hogy ne érezzék úgy, magukra maradtak.

A legfontosabb, hogy válaszd el magadban a saját sérelmeidet és a gyerekekkel kapcsolatos teendőket, nehogy véletlenül a bosszúd eszközévé váljanak, mert azt ők szenvednék meg legjobban! :(