Mi a véleményetek? Van okom féltékenynek lenni?

Figyelj, az én szüleim között már 18 éve megromlott a viszony. Még akkor sem beszéltek egymással, amikor még egy lakásban laktunk. Mostanra (kifejezettem erre az évre gondolok) sikerült annyira megbékélniük egymással, hogy hosszabb beszélgetéseket lebonyolítanak úgy, mint két normális felnőtt ember. Hidd el, ők se hiányoznak egymásnak. Az ő esetük persze annyiban különbözik, hogy ott vagyunk mi, gyerekek, mint örök kötelék - bár ennek ellenére megjegyzem, hogy eddig miattunk sem álltak szóba egymással normálisan.

Én a helyedben nem féltékenykednék. Asszem, hogy apám bnője is problémázott, de ő húzta a rövidebbet (bár még együtt vannak apával, de csak mert befejezte a felesleges féltékenykedést).