Mi a véleményetek a válásról?

Nálunk a diszfunkcionális családból végül újra harmonikus lett gyerekkoromban.

A szüleim is változtak az évek során, a munkájuk miatt is, és anyám amiatt, hogy szült, szóval nyilván nem volt minden a régi. De ez nem is várható el sehol! Úgyhogy egy pár évig voltak nagy veszekedések, mert a rövid távú céljaik megvalósítása eléggé eltérő dolgokat igényelt, és nehezen engedtek egymásnak.

De alapvetően szerették egymást, és mindketten szenvedtek a rossz hangulattól. Úgyhogy nagy sokára átbeszéltek mindent, és sok-sok kompromisszumot kötöttek, de mégsem esett le a karikagyűrű az ujjukról.

Ahelyett, hogy menekültek volna a probléma elől egy válással, inkább használták az eszüket és megoldották. Imádják egymást azóta is. És már nevetve veszik tudomásul, ha a másik újabb szokásokkal jön elő.

Nagyon örülök, hogy nem váltak el! Más szülei sokkal apróbb nézeteltérések miatt is elváltak. De a szüleim okosak, büszke vagyok rájuk.

A válást teljesen negatív dolognak tartom. A probléma megoldása és a szeretett társ szokásainak elfogadása helyett a válás, mint menekülés, a gyengék módszere.

Véleményem szerint a lúzerek válnak el.

A házasság pont az az intézmény, ami pont azzal helyezi az embert önmagánál magasabb életminőségbe, hogy két egyén végleges közösséget alkot egymással. Innentől kezdve nem 2 emberről beszélünk, akik egymás mellett élnek, hanem EGYETLENEGY "házaspár-emberről". Ez egy olyan kötelék, amelyben mindenki önmagánál nagyobb lesz, vagyis elmúlik a korábbi "létformája". Hasonló ez valamilyen szinten ahhoz, hogy egy ideig a magzat a köldökzsinóron keresztül kap mindne táplálékot, majd ha megszületik, akkor újabb létfromába kerül, ahogy a száján keresztül eszik-iszik és a levegő is onnan (vagy orrán keresztül) áramlik belé. Ebből a létformából nem lehet visszatérni a korábbi magzati létbe. Aki házasság után elválik, az olyan, mintha elveszíteni a saját testének a felét, nem léphet vissza sérülésmentesen - amennyiben komolyan gondolta a házasságot. Pláne ha már gyerekek is vannak, akik gyakorlatilag nem kívülről csatlakoztak ehhez a közösséghez, hanem a házastársak testéből jöttek létre. Lehet, furán hangzik, de valójában tényleg így van, egy család egyszerűen az emberi létnek egy magasabbrendű zárt egysége.

Ha ebben az egységben bármi probléma keletkezi,, az hasonlít ahhoz, mint mikor akorábbi létben egy egyénen belül keletkezik betegség. A betegséget nem kezelhetjük rajtunk kívülálló dologként, amitől megszabadulhatunk anélkül, hogy a mi egész valónk sérüljön, kisebbek legyünk. A betegséget meg kell gyógyítani. A házasságon belüli bajokat is meg kell szüntetni, nem a közösség felbontása a megoldás, mert annak számos káros hatása van. Az embert pont a házasság szoros kötelékén belül kötelezően megoldandó problémák állítják a fejlődés útjára! Itt tanulja meg az ember a valódi önzetlenséget, valódi erőt, stb. Számos olyan erénnyel gyarapszik az ember a házasság problémáinak megoldásakor, amellyel szingliként nem feltétlenüól gyarapodna (és ez bizony sajnos látszik is a szingliken, akik valójában szinte kivétel nélkül megrekednek az emberi személyiség teljes kifejlődésének egy korábbi szakaszában!), de akkor sem gyarapszik, ha elválik. A házasság, a család egybetartásában, sőt annak boldogságának megőrzésében és fejlesztésében az ember valódi és új képességeket tanulhat meg, önmagán túl léphet minden tekintetben. Ha szingli marad, általában megmerevedik a személyisége. A személyiség megmerevedése is gyakran a válás valódi oka, amikor valaki nem akar továbbfejlődni.

Aztán ha elválik, akkor sincs annyira valódi fejlődés a személyiségben, inkább csak taapsztaltabb lesz az ember, de sokszor gyanakvóbb is és nehezebben alakít ki újabb tartós kapcsolatot, és megy tovább a szingli vonalon.

Röviden: szerintem érdemes bennmaradni egy házasságban és megmenteni azt akkor is - és pont azért - ha emiatt túl kell lépni korábbi önmagunkon! Valójában ez a házasság központi lényege és az egyik legnagyobb valódi örömforrása!

"...és pl vannak olyan okok (alkoholizmus, bántalmazás, mentális betegség), amikor egyszerűen nem lehet egy házasságot fenntartani, bármennyire is akarja az egyik fél."

Ezek az okok azért nem általánosak. Ezek inkább a kivételek. Ezekben a házastárs csak akkor tud segíteni, ha nagyon erős és kitartó, ha nagyon akar segíteni a társán, és szereti is, szerette is, de még így se mindig tud segíteni.

A legtöbb válás nem ilyen okok miatt történik. Hanem csip-csup ügyekből, vagy abból, hogy nem voltak sosem őszinték egymáshoz.

Az ilyen kutatásokban azért nem a ritka kivételeket érdemes vizsgálni, vagy ha ez történik, ki kell hangsúlyozni, hogy nem ez az általános.

Egyébként pl az alkoholra való hivatkozás is sokszor téves. Van, hogy a nő érdekből megy a pasihoz hozzá, aztán sárkánnyá változik, a pasi gyenge, magába zárkózik és inni kezd. Aztán a sárkány elválik tőle, mondván alkoholista. Az persze titok, hogy azért alkoholista, mert rájött, hogy egy sárkányt vett el.

Szia!

Én éppen válófélben vagyok. 2 kisgyerekem van, 5 és másfél évesek. Januárban költözött el a férjem az én kezdeményezésemre. Teljes harmónikus családban nőttem fel. Azért váltam el, mert a férjem nem jött velünk sehova, csak aludt vagy számítógépezett szabadidejében, munka után, nem igazán foglalkozott se velem, agyerekekkel is csak a maga módján... Pont mert az én apukám, ill. családom nem ilyen volt, ezért nem tűrhettem ezt. A válás nekem megváltás, mert a feszültségek és negatív energiák miatt, börtönben éreztem magam a saját otthonomban. Most kiegyensúlyozott vagyok, vagy legalább is a nem kerülgetem őt....:) A válás nem jó, de a mi esetünkben a gyerekeknek és nekem is jobb így.