Mi a véleményetek a válásról?

9: A nagymamám is így gondolkodott, bele is halt a házasságába.:S

Azért, mert 18 évesen úgy ítélte meg, hogy a nagypapám az ideális társ a számára, még egyáltalán nem biztos, hogy megvolt hozzá a megfelelő képessége, hogy felismerje bárkiben bármikor a bántalmazót, kényszeres hazudozót, szenvedélybeteget, agresszort, pszichopatát, szélhámost, kettős életet élőt, homoszexuálist, pedofilt, sorozatgyilkost, naplopót, tolvajt, fehérgalléros bűnözőt, stb-t.

Ez senkitől sem elvárható.

Az én szüleim elváltak.

Apukámmal nőttem fel. Sok volt a veszekedés, vita, nyilvn akkor még nem tudtam, hogy miért. Nem akartam, hogy váljanak, ahogy öcsém sem. Amikor anyukám elment, tényleg jobb lett a hangulat. Aztán pár hét után már nagyon hiányzott, hiába volt láthatás. Utána meg kezdődtek a huzavonák, hova kerüljünk végleg, stb. Örülök, hogy elváltak, de így sem lett jobb a helyzet, mert más miatt volt feszkó.

Én egyébként amellett vagyok, ha valami nem működik hosszú ideig, és nem tudják megjavítani, el kell engedni a másikat, mert így jobb a gyereknek.

A szüleim 7 éves koromban váltak el és már gyerekfejjel is úgy gondoltam, hogy jobb lesz így, mert folyton veszekedtek.

Egyedül az fájt, hogy a testvéreimtől el kellett szakadnom, és csak hetente, a meghatározott napokon láthattam őket :(

"9: A nagymamám is így gondolkodott, bele is halt a házasságába.:S

Azért, mert 18 évesen úgy ítélte meg, hogy a nagypapám az ideális társ a számára, még egyáltalán nem biztos, hogy megvolt hozzá a megfelelő képessége, hogy felismerje bárkiben bármikor a bántalmazót, kényszeres hazudozót, szenvedélybeteget, agresszort, pszichopatát, szélhámost, kettős életet élőt, homoszexuálist, pedofilt, sorozatgyilkost, naplopót, tolvajt, fehérgalléros bűnözőt, stb-t.

Ez senkitől sem elvárható."

Sok dologban egyet értek veled, de azért azt is be kell látnunk, hogy manapság közel sem olyan a helyzet, mint régen. Ma már nem tizenévesen házasodnak, ráadásul sok esetben a házasságot megelőzi a több évig tartó együtt élés, aminek állítólag az a célja, hogy kiismerjék a másik felet. És mégis egyre több a válás. Nem lehet sem a fiatal korra fogni, sem arra, hogy nem látta az igazi arcát a másiknak.

Nem beszélve arról, hogy sok együttélés sem működik, de azért mégis becsúszik egy baba, lesz egy esküvő, és a vége ugyanaz, vagyis a válás.

9-es, a te válaszoddal az az alapvető gond, hogy teljesen megfeledkezel arról, hogy az emberek folyamatosan változnak, és akit én most elfogadok és szeretek a hibáival együtt, az tíz év múlva talán már teljesen máshogyan viselkedik.

Az új tapasztalatai révén felvesz olyan viselkedésformulákat, amelyeket már nem tudok tolerálni, és így szép lassan elmúlik a tisztelet is. Mert mindenne van egy határa, és ieis eljöhet az a pont, amikor valakire azt mondod, hogy "megváltozott". Ezt nem tudhatod előre, akkor sem ha húsz évesen házasodsz, akkor sem ha 30 évesen.

Az emberek változnak, mindkét fél elhagy és felvesz néhány viselkedést, ezt nem lehet előre kiszámítani.

17: Hát a leírásban ez van:

"Először, akik diszfunkcionális családban nőttek fel, feszültségben, veszekedésben éltek, de a szüleik nem váltak el: Ti akartátok volna a válást, vagy örültök, hogy nem váltak el a szüleitek? Milyen negatív és/vagy pozitív hatással volt ez rátok?

Akiknek elváltak a szüleik: Ti támogattátok vagy elleneztétek a válást? Milyen negatív és/vagy pozitív hatással volt ez rátok, és milyen negatív és/vagy pozitív változást hozott a válás?"

"Akiknek elváltak a szüleik: Ti támogattátok vagy elleneztétek a válást? Milyen negatív és/vagy pozitív hatással volt ez rátok, és milyen negatív és/vagy pozitív változást hozott a válás? "

Igen, szóval elváltak a szüleim, a válást pedig ellenzem. Ha már pancser módon fiatalon és gyorsan házasodtak, akkor tanuljanak meg egymással békében együtt élni, ha magától nem megy. Ha pedig valaki mégis válik, akkor azt még azelőtt tegye, hogy gyereket csinál!

Nekem úgy 4 éves koromban váltak, beleszólásom nem volt, nem is tudtam pontosan, hogy mi történik. Ez a legrosszabb kor talán.

Elváltak, apám elköltözött, és csak hétvégente vitt el magához.

Addig úgy rémlik voltak kiabálások, veszekedések. De válásuk után sem volt jobb a helyzet. Először is rossz volt, hogy nincs apám. Aztán a veszekedés úgy is ott maradt a levegőben... Hosszan tartó válóper, melyik tárgy kié, ezt a zoknit ki vette, azt a polcot ki készítette, kinek mennyi a fizetése és mennyi legyen a gyerektartás, meg kinél legyenek a gyerekek... Apám akart, de anyám nem engedett. Én nem szólhattam ugyan bele, de valószínűleg ha beleszólhattam volna, akkor is anyámnál akartam volna maradni hülye fejemmel, mert elhittem neki amit belém mondogatott. Hogy apám nem szeret minket, azért nemt el, és csak azért akar magához venni, mert akkor ő kap pénzt az államtól, meg amúgy is szokatlan lett volna a házunkból máshová költözni...

Utána?

Anyám éveken keresztül hajtogatta, hogy milyen szemét apám, meg mennyivel jobb életünk lenne, ha nem ment volna el, stb. Nem tudtam még gyerekként átlátni a helyzetet, és bár anyámmal sosem volt jó a kapcsolatom, mert mindig egy bábúnak tekintett, mindig csak gyereknek és sohasem embernek, ennek ellenére is hittem neki, hogy biztos igaza van azért. Anyám az összes rokonságunkkal és ismerőssel elhitette, hogy ő a tökéletes anya és a szegény ártatlan elhagyott feleség. Mindig mindenki sajnálatát fejezte ki, és dícsérte, amiért minket (tesómat is) egyedül nevel, egyedül eltart, egyedül...

Anyámmal sosem lehetett beszélgetni, általában féltem is előhozakodni bizonyos témákkal, nagyon sok titkom volt, teljesen egyedül voltam. Sosem csinálhattam azt, amit igazán szerettem volna, még a továbbtanulásnál is anyámra kellett hallgatni.

Lehet, hogy rossz lett volna ha apám marad és veszekedésben telnek az évek, de mindenképp jobb lett volna, ha itt van, mert akkor számomra egyenrangú szülő maradt volna, és hozzá is fordulhattam volna, ez számomra nagyon fontos lett volna. A hétvégi kiruccanások erre nem voltak alkalmasak, meg anyám befolyásolása miatt nem tudtam, hogy apámhoz is fordulhatnék bármivel... Anyám befolyásolásától és egyeduralmától mind a mai napig szenvedek, mert nem kis nyomot hagyott az életemben!

Hiába, az "elvált anyuka" a legrosszabb csapás a gyereke életében. Csak nagyon kevés elvált anya képes jó anya lenni! Sajnos.

Felnőtt fejjel hogy látom?

A szüleim nem fordítottak kellő időt egymás alapos megismerésére. Anyám nyilván eleinte játszotta a bájos feleséget, csak aztán jöttek elő az igényei, mindent elvárt apámtól, gondolom vele is olyan volt, mint velem, szóval hogy más módszereit letojja, csak a saját feje után mehetett mindenki... Aztán nyilván a babatéma idejétől még jobban elhanyagolta. Apámnak ebből elege lett, meg is értem. Ő meg ahelyett, hogy helyre tette volna a dirigáló feleségét, inkább egy másik nőhöz menekült. Ez még oké lett volna, de annyit azért apám is megtehetett volna, hogy nem hoz össze engem, és elválik anyámtól azelőtt. Akkor nem segédkezett volna az én életem elrontásában...

Így meg megtette. Anyám pedig ezek után elfeleljtve a problémák alapvető okát, könnyen hivatkozhatott arra, hogy őt szerencsétlent megcsalták, stb.

Mindketten ludasak.

Esetemben a szüleim válása semmiféle pozitív hatással nem volt.

Általában:

Senkinek a fejéhez nem tartanak pisztolyt, hogy de igenis házasodj össze olyannal, akit nem akarsz. Azok az idők már elmúltak. Az elmúlt 40-50 évben már mindenki maga választott. Csak magát okolhatja, ha gyorsan és meggondolatlanul választott.

Márpedig egyre többen választanak meggondolatlanul. Egyre kevesebben tartják a házasságot szentségnek. Egyre többen tartják normálisnak a válást. Pedig nagyon nem az!

-Többsége azoknak, akik veszekedős családból jöttek, azok azért váláspártiak, mert jobbnak tartották volna, ha nem veszekednek a szüleik. Az eszükbe sem jut, hogy jobb lett volna, ha értelmesen választják ki egymást a szüleik...

-Akik hozzám hasonlóan csonka családból jöttek, azok többsége meg házasságellenes lesz. Én nem. Én válás ellenes és megfontoltan házasodó, de mi baromi kevesen vagyunk...

-A harmonikus családbéliek meg azok, akik szintén képesek meggondolatlanul házasodni, mert látva szüleiket, azt hiszik, hogy a jó házasság csak úgy jön magától. Azt nem veszik észre, hogy a szüleik véletlen szerencsések, vagy felnőtt ember módjára elfogadják a társukat, kompromisszumokra is hajlandóak. Ezek gyerekei sajnos már nem ilyenek (többségük legalábbis), és ők simán beleesnek abba a hibába, amibe a szüleik nem. És mivel annyira népszerű ma a válás, így gond nélkül lépik/lépnék meg maguk is. (Lásd a #2-es válaszoló gondolkodását...)

Ahogy észre veszem magam körül, a kortársaim közül azok, akiket anno irigyeltem is néha, mert olyan békés családban voltak gyerekek... szóval meglepő, de közülük szinte mindenki elég hamar házasodott, majd aztán el is vált! Mi a csonka vagy veszekedős családból származók meg sokkal megfontoltabbak vagyunk a szüleink rossz példájából tanulva. Így többnyire később és megfontoltabban házasodunk, általában nagyobb sikerrel, mint szüleink, vagy pedig nem házasodunk, ha látnánk, hogy válás várható...

Sajnos nagy divat ma a válás. Nem tudom mikor lesz már rend, mikor térnek észhez az emberek. De ahogy elfogadják a homoszexualitást, elfogadják a drogozást, meg egy csomó negatív dolgot, úgy a válást is, mert egyre többen vannak benne, egyre nagyobb a reklámja. A békében élők meg amúgy is csendesebbek, így nagy elnyomásban vannak már...