Mi a véleményetek a válásról?

Én diszfunkcionális családban nőttem fel a testvéremmel, kértük, akartuk a válást és örültünk is neki nagyon.

A negatív hatása egyedül az volt, hogy édesapánk addig húzta-nyújtotta volna, amíg tudja (ő nem akart válni), ez idő alatt elég stresszes volt mindenki.

A pozitív hatásai:

nincs több veszekedés, stressz, vita, konfliktus

a szüleink külön-külön felszabadultak, boldogok, képesek voltak új életet kezdeni

egy idő után találtak új párt, akivel működőképes a kapcsolatuk, az új párjaikkal is jó a viszonyunk

az édesapánk költözött el, de kb. 2 utcányira talált lakást, így akkor látogattuk/látogatjuk amikor szeretnénk, ez így egy nagyon jó megoldás volt

a válás előtt az édesapánkkal meglehetősen minimális volt a társalgás, beszélgetés, valahogy nem érdekelték a problémáink. Miután elköltözött sokkal jobban érdeklődött irántunk a testvéremmel, és mára 100x jobb a viszonyunk, tudunk őszintén beszélni órákon át. Ez a legjobb hatása a válásnak és iszonyatosan örülök neki. Valahogy a válás révén ő is rájött, hogy nem leszünk örökké az orra elé, és egy jó kapcsolatért tennie is kell valamit.

Kicsi koromban elég zűrös volt itthon a helyzet, de sosem gondoltam rá, hogy jó lenne, ha a szüleim elválnának. Mára szerencsére minden megváltozott, és azt mondom, hogy jól is tették a szüleim, hogy megküzdöttek a házasságukért, és nem váltak el. Most voltak 36 éves házasok.

Úgy gondolom, hogy sok esetben a válás elkerülhetetlen, de az emberek többsége nagyon könnyen belemegy. Ennek talán az is lehet többek között az oka, hogy a házasságba is felelőtlenül beleugranak.

Nem tudtam támogatni vagy ellenezni a válást, mert 7 hónapos voltam.:)

A véleményem az, hogy ez az őszinte lépés.

Azt lehet tanulni ebből, hogy hatalmunkban áll megszabadulni a rossz körülményektől, és azt saját magunk ítélhetjük meg, hogy mi a jó vagy rossz nekünk.

És azt is lehet ebből tanulni, hogy a házasság érzelmi, szerelmi kapcsolat, "semmi más", tehát nincs köze önfenntartási törekvéseknek hozzá.

(A mai napig nem tudom felfogni, hogy hogyan létezhetnek emberek, akik az önfenntartási igényeikkel terhelik meg a szerelmi kapcsolatukat és bekalkulálják a párkapcsolati döntéseikbe.)

Látok rettenetes, érzelmi intimitástól mentes házasságokat, ahol a gyerekek tudattalanul azt tanulják meg, hogy a fontos dolgok szőnyeg alá söprése, az érzelmi távolságtartás és a nyelés a normális... és sose lesznek képesek intimitás elsajátítására, létrehozására... mert honnan is leshetnék el, mi az és hogyan kell kiépíteni, fenntartani?....

Szüleim házassága borzalmas, és az is volt mindig. Mint házastársak nem passzoltak, de nagyon jó anya és apa mindkettő.

Én a sok feszkó ellenére nem akartam, hogy elváljanak, mert akkor az egyik már nem lesz olyan szerves része az életemnek. Plusz, hiába a sok veszekedés, nekem anya és apa összetartoznak. Nem bírtam volna ki, ha különmennek, és magányosnak látom őket. Azt se bírtam volna, ha lesz nekik valaki más.

Nekem anya, apa, a tesóm és én vagyunk a család, egy és megbonthatatlan.

Őőőő igen, a házasság a patriarchális társadalmi berendezkedés terméke és a tulajdon átörökítéséről szól.

Olvasd el Osho Az apa c. írását a Férfiak könyvéből, kedvencem.:)

Meg ez a video is tőle:

http://www.youtube.com/watch?v=5ocbZhRQS9I

"Everybody should get divorced! Without exception!"

:)

Teljesen válás ellenes vagyok.

(E mondat után nyilvánvaló, hogy jól lepontoznak azok, akik nem látnak tovább az orruknál, és csak azt hajtogatják, hogy márpedig jobb a válás a feszültségnél és a veszekedésnél. Na de! Mi a fenéért kell veszekedni egy házastárssal? A házastárs egy általunk VÁLASZTOTT személy! Magunk választjuk, mert tetszik, szeretjük, szeretni akarjuk, amíg csak élünk, vele akarunk élni, vele akarunk saját családot, ha mellette döntöttünk, elfogadjuk az esetleges hibáival együtt, nem akarjuk megváltoztatni, azt a természetes változást pedig, ami mindenkinél bekövetkezik a kor előrehaladtával és az agy "érésével", azt pedig elfogadjuk. Ha valaki ezzel nem ért egyet, minek házasodik? Ha nem fogadja el a párját úgy ahogy van, akkor úgyis veszekedés lesz, semmi értelme összeházasodnia. Így csak azok házasodnak, akiknek az a lényeg, hogy házasak legyenek tök mindegy milyen okból. Társadalomnak való megfelelés, önbizalomhiány, egyedülléttől való félelem, érdekkapcsolatok... Szóval ha valaki épeszűen házasodik, azzal, akit szeret, és alaposan megismerte, tudja, hogy milyen a társa és tudja, hogy hasonlóak a közös céljaik, akkor ott nem szabad, hogy válás legyen... Ahol válás történik, ott már a házasságkötés volt elrontva, hisz hazugság volt az egész...)

Apu alkoholista volt,sok volt a vita veszekedés,néha tettlegesség,anyunak sokszor mondtuk,hogy váljanak el,nem váltak..úgyhogy mi menekültünk.A testvérem is,és én is kollégisták lettünk,pedig nem volt rá szükség.

Én majdnem ugyanabba a csapdába estem mint az anyám,csak az én férjem nem ivott.De ugyanolyan uralkodó,önző,agresszív típus volt,mint az apám,Én elváltam,most boldog nyugodt kapcsolatban élek.

Nővérem viszont hozzáment,egy antialkoholista,család centrikus,sportemberhez,abszolút apu ellentétje.