Hogy lehet még 1évig együttélni valakivel, akit gyűlölsz?

Sziasztok!

Van 2 lányom a volt férjemtől, elmúlt a szerelem, ezért váltunk el. Lett egy új párom, akitől született egy gyermekem. Október óta egy albérletben élünk, de fél éve minden megváltozott. Akkor még dolgozott a párom, és normálisan éltünk egymás mellett. Újból teherbe estem, de nem akartam megtartani (gyógyszer mellett sikerült, és én már vissza akartam menni dolgozni), de a párom addig kérlelt, hogy végül megtartottuk. Anyagilag megengedhettük, ezért is egyeztem bele. Aztán ő elkezdett inni, kirúgták a melóhelyéről, így most csak gyesből és családiból élünk, ebből fizetek mindent. Még így is el lennék a gyerekekkel, meg tudok ebből adni mindent nekik, mert az albérlet plusz a rezsi nem sok, nincs 20 ezer ft egy hónapban. De ő nem hajlandó melót keresni. Nem törődik a gyerekekkel, még a sajátjával sem.

Múlt hónapban kölcsönkért tőlem pénzt, amiből láncfűrészt és biciklit vett, mert hogy így ki tud menni az erdőre melózni. KB. 2 napot volt kint, aztán nem ment többet. A pénzt nem tudja visszaadni.

De mindemellett úgy kezel,mintha a kutyája lennék, úgy is beszél velem is és a gyerekekkel is. Szeptemberben születik meg a baba, de ő sem érdekli, az se érdekli, hogy megyek el az orvoshoz, vagy hogy mi volt ott. A háztartást én viszem, de néha ha kitakarítok, ő 2 perc alatt ugyanolyan disznóólt csinál a lakásból. Sose kérdezi, hogy vagyok, vagy mi van a picivel, meg van e minden a kórházba...stb.

Tegnap szóvá tettem neki, de erre felkapta a vizet, és olyanokat mondott, hogy csak egy csicska kutya vagyok,meg mikor döglök már meg, meg hasonlók.

Gyűlölöm.... úgy ahogy van.

De sajnos jövő nyárig nem tudunk elköltözni. Apumhoz ugyanis akkor tudok odaköltözni. Most kezdi szeptemberben a nagylány a sulit, már nem tudom átíratni, és ha költöznénk muszáj lenne, mert 30km-rel arrébb lakik apum. Meg a költözést sem tudom, miből kifizetni. De jövő nyárig félre tudok tenni annyit, meg apum is szeretné, ha oda mennék a gyerekekkel.

Már nem főzök a páromra (ő húst hússal enne, de nem engedhetem meg, mást meg nem eszik meg), nem mosok rá (majd kimossa, ha akarja), nem mosogatok el utána, csak beviszem a szobájába a cuccait (igen,mert hogy neki kell egy külön szoba, hogy nyugodtan pókerezhessen). Ez se normális, hogy 3 gyerek van egy szobába, mert neki kell egy szoba...

Szóval elhatároztam, elhagyom, csak még idő kérdése.

És nem erre vállaltam a 4.gyereket, hisz akkor még normális volt, segített, dolgozott, játszótérre járt a gyerekekkel, fél éve változott meg....

Mivel lehetne könnyebbé tenni ezt a majdnem egy évet? Hogy viseljem el? A gyerekek ebből nem éreznek semmit, előttük nem veszekszünk, de mivel ő egy tuskó, sajnos sokszor beszólogat nekik.

És légyszi, normális tanácsokat írjatok, szükségem lenne rá.