Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan döntenétek a helyemben? Kicsi baba és "albérlet"
Párommal 3 éve vagyunk együtt, tíz hónapja született a kislányunk.
Nem érzem boldognak magam vele, mert nagyon sokszor bunkózik, amit észre sem vesz, utána pedig törleszkedik, mint a macska. Nekem nem lehet egy szavam sem szinte soha, ha már kicsit megjegyzést teszek dolgokra, akkor én milyen bunkó vagyok és tiszteletlen, de ő megteheti, hogy akár 2 napig is nem szól hozzám, már így jön haza a munkából, aztán két nap múlva meg mintha nem történt volna semmi.
Ez megy folyamatosan.
Nem vagyok boldog, minden nap egyforma,sokszor veszekszünk, és már úgy érzem magam, hogy meg se merek szólalni már, mert akkor megint csak vita lesz,
kislányunkat nagyon szereti, állítása szerint engem is.
Nem csalt meg, és most sincsen senkije, én sem csaltam meg soha és most sincsen senkim.
Barátaink lakásában lakunk, ők külföldön élnek, de nem adhatják el a lakást. Nem fizetünk csak rezsit, de nem a miénk a lakás.
A legjobbat szeretném a kislányomnak, és nagyon szeretem a páromat, kisírom érte a két szemem, de nem tudom meddig érdemes így élni. Megbeszélni sajnos nem lehet a párommal, mert egyrészt nem szeret "lelkizni" másrészt nem értjük meg egymás szempontjait, szerinte ő sosem bunkó, viszont nekem meg ne legyen véleményem.
Természetesen, mint írtam, szerinte csak az én agyam szüleménye, hogy nem jövünk ki egymssal. Ő úgy gondolja, hogy jól megvagyunk.
Természetesen minden nap főtt étellel várom, süteményt sütök.
Sminkelem magam, csinosan öltözködöm, a súlyom is annyi mint volt.
Kedves vagyok vele, beöltözök neki szexi ruhába, magassarkúba ha elaltattam a kicsit.
Minden nap ki van takarítva, fel van mosva, porszívózva ki van súrolva a fürdő wc.
Neki itthon nincs is dolga, néha megkérem, hogy vigyázzon a kislányra míg kiteregetek, ha a mosás olyan időben ért véget, mikor már itthon van.
Mostanában már együtt is el szoktunk járni, olyankor a babára az apai nagyszülők vigyáznak.
Nyilván nem mondom, hogy tökéletes vagyok, de én úgy gondolom, hogy mindent megteszek azért,m hogy a páromnak ne lehessen oka panaszra, és nincs is, mert szerinte jól megvagyunk egymással, minden működik. Egyedül én gondolom, hogy nem működik, mert én nem vagyok boldog.
Hogyan tudnám kideríteni, úgy, hogy a párom ne tudja meg?
Mert akkor azt mondaná, hogy idióta vagyok :(
Nem tudom mennyire lenne jó ötlet, ilyen hosszú időre elhagyni a gyermekünket. Eddig a maximum három nap volt.
De nem szeretnék kifogásokat keresni, én szeretnék mindent megtenni, hogy működjön a kapcsolat,szeretem a páromat.
Nem a hibáit szerettem volna felsorolni, nem hibaként tekintek ezekre a dolgokra, csak azt próbáltam szemléltetni, hogy megváltozott a viselkedése.
Gondoltam munkahelyi problémákra nem szereti a munkahelyét. :(
Jesszus Kérdező, ne hallgass már mindenkire! Lehet, hogy szülés utáni depresszió... már miért is?? Mert a pasija egy here??
Beszéld meg vele, hogy miért viselkedik úgy ahogy, mi van a munkahelyén, mi a gondja úgy általánosságban. Ha hárít meg "nem szeret lelkizni", illetve a TE problémáidat lekicsinyli, mivel szte "nem is igaz", amit mondasz, akkor ki lehet adni az útját és köszönd meg, hogy megszabadultál tőle.
Hát amit 12.56 nál leírtál, azt még olvasni is sok.
Te is alaposan túlfárasztod magad.
Igen vannak hullámvölgyek, igen van depresszió (fő tünet a boldogságérzés hiánya), meg munkahelyi gond. Nehéz ám az összecsiszolódás.
Keress magadnak való programokat. Ha mást nem, egy szimpi ismerős kismamával sétáltassatok babát. Ami ilyenkor lenyomja egy kismama lelkét az a túl precízre vett házimunka, meg a felnőtt női társaság hiánya. (tapasztalat)
Minden jót Nektek! Meg tudjátok oldani!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!