Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez a kapcsolat tényleg meghalt? Hogy lehetett így elrontani?
2 évig voltam a párommal, fiatalok vagyunk. Nyáron volt egy abortuszom nem tervezett terhesség miatt. Én akartam a babát, de ő azt mondta, ha megtartom 90% az esély, hogy elhagy.
Azóta próbáljuk rendbehozni a dolgot, de azóta félig tudatosan félig tudatalatt büntettem. Szörnyen viselkedtem vele, csúnya dolgokat mondtam, hogy mennyire gyűlölm, hogy ő csúnya és majd találok jobbat és akkor lelépek.
Erre ő unta meg a bántásaimat, és hogy minden idegesített vele kapcsolatban, és elhagyott.
Most szörnyű. Fáj, hogy abortuszra kényszerített és nem mondta azt, hogy akkor vállaljuk a felelősséget és belevágunk, de ezt megbocsátottam neki. Próbáltam kedves lenni, de nem ment:(( Most, hogy elhagyott, úgy érzem menne, de ki tudja.
Hiányzik és szeretem, de nem tudom tényleg szerelmes vagyok-e vagy csak a megszokás és a ragaszkodás hiányzik?
Az abortusz előtti életemet akarom visszakapni vele. Mi lesz most?
válasza:köszönöm, hogy írtatok nekem!én mindenkit felpontoztam!
Nagyon sok mindenben igazatok van.
Tény, hogy abortusz előtt is voltak kis gondjaink, de nem ilyen súlyosak. Elmondom mi: ő nagyon nagy világfi, hiperaktív, nem elég érett még. Simán leáll iszogatni cigányokkal tök részegen, aztán csodálkozik, hogy úgy megverték, hogy az orr eltörött. Ő ilyen típus, túl laza.
Ez engem bosszantott, kértem szépen, kértem csúnyán, hogy ebben változzon. Ő ebben nem változott, én meg abban, hogy néha elég pokróc voltam, ez tény.
De akkor lehet, hogy már abortusz előtt is tudta,h ez nem fog működni és ezért nem akarta? Mert azt mndta, azért nem akar babát, mert még nem áll készen, nem elég érett, és az akkori veszekedésekkor sírva közölte, hogy nem akar elveszíteni, de ha baba és én vagy egyedüllét közt kell választani, inkább lelép. Akkor csak simán nem akarta nem?Nem azért,m már a kapcsolatot sem akarta?
Az az én hibám,h utána szörnyen elviselhtetelen voltam.
Még annyit hozzátennék, hogy párszor meg is vert, nem durván, csak ellökött vagy megszorított vagy pofon...ez olyankor volt,ha vmi hiszti közepén megcsapkodtam, pl mikor tök részegen nem bírt járni sem, és pofonnal próbáltam feléleszteni. Ahhoz volt ereje, hogy visszaüssön, de járni nem:(
Szerintetek, ha kedves vagyok és változtatok a hibáimon gyorsabban, lehet a vállalta volna a babánkat?
De,ha meg az a helyzet, hogy sehogy sem vállalta volna a babát, akkor nem lett volna elvárható, hogy műtét után ne csak 2ésfél hónapot adjon? Még pszichológusnál sem voltam, én mondtam neki,h azért vagyok ilyen szörnyű, mert még mindig a sokk hatása alatt vagyok, és nem azért bántom,m nem szeretem.
Mégse adott elég esélyt,h kiheverjem és változzak!Hogy lehettem volna, olyan,mint régen és kedves pár héttel azután, hogy meg kellett ölnöm a babámat azért,mert ő nem állt mellém?Nme kellett volna több időt hagynia, ha igazán szeret?
válasza:Kedves Kérdező, te még magadat okolod, amiért a kedves volt párod abortuszra kényszerített, többször megvert, megalázott? Azt gondolod, hogy te vagy a hibás abban, hogy egy saját bevallása szerint is gyerekes embertől azt kaptad, amit adni tudott (végletes önzést és gyerekes gondolkodásmódot)?
Ne gondolkodj olyanon, mi lett volna, ha... Az a gyerek már nem fog megszületni, ez tény. Hatalmas trauma, olyan veszteség, amit férfi sosem élhet át.
Ez az ember tönkretett téged, és te most utána sírsz, és vissza akarod szerezni? Miért, azt gondold, hogy később majd meg fog komolyodni?
Ha megkérdezhetem, hány éves Ő Komolytalan Fensége? És meddig szeretne még felelőtlen gyereket játszani? Mikor szándékozik "megkomolyodni"? És te valóban mellette akarod kivárni ezt az időt, míg ő agyba-főbe ver, zsarol, megnyomorít?
Szerintem neked sem kell ez a kapcsolat, csak ragaszkodsz hozzá, illetve a "szép" emlékekhez. De annak az időnek már vége, és soha többé nem jön vissza.
ő 23 éves, én 21.
De ugyanakkor meg annyi mindent kaptam tőle, kiszolgált, főzött rám, elköltözött értem ide, mert amúgy nem magyar. És amikor megütött, annak is mindig oka volt, én provokáltam ki valamivel:(
Lehet mondjuk 5-6 év múlva megkomolyodott volna és akkor már lehetett volna családunk meg gyerek meg minden. Régi fejjel nem bírtam volna kivárni, de most, hogy egyedül vagyok, úgy érzem akár ezt az áldozatot is meghoznám most!
Nem jó magányosnak lenni.
És olyan hideg velem, pénteken még találkozunk a maradék cuccaiért meg beszélni kicsit és úgy beszél velem, mintha vmi undoírtó dolog lennék, amitől meg kell szabadulni minél hamarabb.
válasza:"Mégse adott elég esélyt,h kiheverjem és változzak!"
A te változásod nem lett volna elegendő. Az éretlen személyiség nem csak egy bizonyos területen nyilvánul meg. Vagyis a babakérdés csak az egyik dolog, a veled való kapcsolatában sem viselkedett a párod érett, felelősségteljes felnőttként. (Egyébként te sem...)
Sok jó, használható választ kaptál, de a kommentjeidből néha úgy tűnik, mintha nem is olvasnád el ezeket, mert ugyanazt hajtogatod (mit csináljak, hogy minden a régi legyen). Olvasd el őket újra -a pontozással ne törődj-, és gondolkodj el rajtuk!
Tudom, hogy mindketten éretlenek vagyunk/voltunk...épp ezért gondolom, remélem, hátha ég változtathatnánk mindketten, hogy újrakezdjük tiszta lappal...
De azt is tudom, hogy igazatok van, sok rosszat tett velem, és össze kel szednem magam, talpra állni, majd elmúlik a fájdalom és találni valakit,akivel már a hibáimból tanulva boldog lehetek.
De most nem tudom elképzelni, hogy mással lehetek boldog,csak vele!!
Ezért hajtogatom ugyanazt és várok további biztató válaszokat:(
válasza:Belementél egy olyan férfivel való kapcsolatba, aki aza típus, akivel kezdeni sem szabad, ha az ember jót akar magának (felelőtlen). Az amit mondott, hogy lelép, ha megtartod, elég ok kellett volna legyen a szakításra, ezt te nem ismerted fel.
Az, hogy kivitelezhető a gyermek meggyilkolása az anyaméhben, és a törvény sem tiltja, nem mentesít annak érzelmi következményei alól. Ahogy ha nincs korlát a szakadék szélén, meg ki van írva, hogy leugrani szabad, attól még ugyanúgy összetöröd magad, mintha tiltanák.
Ne gondold, hogy elítéllek, ellenkezőleg. Nagyon együttérzek veled, és fordulj pszichiáterhez, mert komoly sérülésen mentél át! A párodnak óriási bűne, hogy erre kényszerített. Mondhatta volna, hogy na akkor most én elhagylak, mert nem vállalom a gyereket. Ezzel nem helyezett volna nyomás alá, hogy gyilkold meg őt. Így viszont akaratod ellenére tettél rosszat, ne mondja senki hogy nem bűn megölni egy gyereket, csakl mert nehéz élet elé nézett volna. Ha minden kötél szakad, hány pár vár örökbefogadható gyerekre, évekig várnak, hogy szeretettel felnevelhessenek egyet, én is ismerek ilyen házaspárt. Még ez is jobb, mint megölni, noha az anyának ugyanakkora fájdalom. De a gyerek legalább megmarad.
Én a párod bűnének látom ezt elsősorban, neked meg nem volt elég erőd és belátásod a helyes cselekvésre ebben az érzelmileg megzsarolt helyzetben. Ennek a kapcsolatnak lőttek.
Bár felépülnél minél hamarabb, és találnál egy felelősségteljes férfit.
válasza:köszönöm az új válaszokat, 16:09esé megnyugtatott kicsit, csökkentette a bűntudatomat:(
És igen, éretlenek vagyunk, de akkor is jobb lett volna így vállalni a babát, mint megölni:(beleértünk volna, én mindenképp és szentül hittem,hogy a párom is....de tévedtem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!