Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem, csapdában vergődöm. Mit lehet ilyenkor tenni?
Férjnél vagyok már lassan 3 éve, van egy gyönyörű kisfiunk is. Kívülről minden szép és jó, de belül úgy érzem, lehet, hogy elrontottam az életemet, és hogy nem jól választottam. Társtalannak, magányosnak érzem magam. Másfél év együttjárás, ebből egy év együttélés után, boldogan mentem férjhez. Én egy többdiplomás, nyelveket beszélő, 30-as éveim elején járó nő, ő egy érettségizett, nálam 3 évvel fiatalabb férfi. Akkor ez nem tűnt problémának, ahogy az sem, hogy én lakással, biztos háttérrel rendelkeztem, ő semmivel.Ez mondjuk ma is a legkisebb bajom. A házasságkötésünk után, a terhességem alatt azonban rájöttem, hogy szexchat-el, és ezt a kapcsolatunk elejétől teszi. Meg nem csalt, ez 100%, de engem ez is zavart. Miután többször lebukott, kezdett a bizalom nagyon meginogni.
A másik nagy baj, a köztünk lévő neveltetés, és műveltségbeli különbség, ami az elején nem érdekelt, de ma már szenvedek tőle. Gyakran nem tud viselkedni, amit ő lazaságnak tart, én bunkóságnak. És úgy érzem, beszélgetni sem tudok vele a napi témákon kívül semmiről.
tudom, hogy hibáztam, hogy a szerelemtől vakon hozzámentem, és szültem neki, ma már nem tenném (holott a fiamat semmiért nem adnám oda). Ő valószínűleg nem is sejti a problémáimat, mert egyszerűen nem tudok vele komolyan beszélni. Nem szoktunk veszekedni, látszólag nincs baj köztünk, de én belül boldogtalan és magányos vagyok. Vergődöm a saját csapdámban, mert nem akarok egyedül maradni, nem akarok ész nélkül elválni, de nem tudom, hogyan lehetne az életemen változtatni? Minden vélemény érdekel.
Igen, és egy kapcsolat elején rengeteg téma van még. Ezek az úgymond ismerkedési témák. Évekbe telik, mire ezek kimerülnek, és ezekben az években van miről mesélni. De egy idő után eljön az a pillanat, amikor már nincs több történeted, már ismeri az addigi életed, te is az övét. És akkor megy nagyon sok kapcsolat tönkre, mert rájönnek, hogy hopp, most hogy már nem "ismerkedünk" nincs is miről beszélni.
Egyébként írták itt, hogy keress közös témát, biztosan van, amihez mindketten hozzászólhattok, ez szép és jó. Csak én például nem szeretem az erőltetett beszélgetéseket. Ha két embernek magától nincs egymás számára mondanivalója, akkor felesleges erőltetni, mert csak felszínes beszélgetések lesznek.
Nem állítom, hogy ez nálatok is így van, ezt csak te tudhatod, mindenesetre érdemes elgondolkozni ezen is akár.
Persze előbb megpróbálni változtatni, megértetni vele is, hogy mi hiányzik neked, mi az, amit szeretnél vele megélni, ami miatt magányosnak érzed magam, és fontos, hogy ő is elmondja a problémáit. Nagyon sok helyzetben lehet segíteni, de rengetegszer előfordul az is, hogy a párok csak a felesleges köröket futják. Nagyon komolyan el kell gondolkozni a kapcsolat jövőjén, hogy van-e értelme folytatni. Beszéljetek erről, hallgassátok meg egymás véleményét. Egyébként lehet a párod nagyon jó ember, attól még nem biztos, hogy téged boldoggá fog tudni tenni. Ez nem ettől függ. Kezdeményezz te, próbáljatok változtatni. Sok sikert!
Elválhattok, és ezzel még több gondot veszel a nyakadba.
A boldogságra az életben az elsővel van a legtöbb esély.
Tizenöt év általában kell az összerázódáshoz.Valódi boldogságra ebben a kapcsolatban van esélyed.Egy lépcsőfokot lépj lejjebb. Előbb utóbb rájössz, megérte.
Add a kezed, a férjed felfelé tudjon lépni a lépcsőn.
Én is így vagyok, mint Te, azzal a különbséggel, hogy nincs gyerekünk. Ő is társkeresőzik, meg szextárskeresőzik folyamatosan. Mindig megigéri, hogy befejezi, de a múlt havi telszámlájában 400db sms volt 3 különböző nőnek. Én is iskolázottabb vagyok, mint ő, ami nem zavarna, de azt érzem visszahúz. Én 200körül keresek ő kb 130at dupla annyi munkával. Persze olyan igényei vannak, hogy alig tudunk kijönni a fizuból. De lemondani semmiről nem tud. Ez idegesít, mert durva, hogy magamnak szinte egy nadrágot sem tudok venni a fizetésemből. Szóval tök azt érzem, hogy rég nem itt tartanék, ha nem lenne. Én azt hiszem erre még idejében rájöttem, mielőtt gyerekünk lenne...
Annyit gondolkodok a váláson. Legszvesebben rohannék a papírral a bíróságra, mert már boldog sem vagyok mellette, de félek. Hogy mitől, nem tudom, de eddig még nem volt elég erőm megtenni...
A hölgyek a fajfenntartási ösztönnek azzal is meg tudnak felelni, ha másokról gondoskodnak. És a férfiak, hogy tudnak, megfeleli ennek az alap ösztönnek?
E körül foroghat a problémátok.
Kedves Kérdező!
Ha tovább olvasol, az esetleg fájni fog. (Jobban, mint nekem a lepontozás, amihez már hozzászoktam.) ;o)
Kezdő terapeutaként a következőt tudom mondani:
Szerencsés vagy, mert még együtt vagytok és nem csak a válást tudod elképzelni kivezető útként. Tehát még nincs túl késő ebből a szempontból.
Szerencsés vagy, mert egy olyan emberrel élsz, aki szereti a saját édesanyját, a gyerekét, és Téged is.
Szerencsés vagy, mert a barátaid olyanok, hogy nem szólják le a férjedet, sem Téged, mert Őt választottad.
És biztosan találhatnánk még egy csomó dolgot, amiben szerencsés vagy, ha segítenél...
Boldogtalan vagy. A helyzeteden változtatni akarsz.
A változáshoz munkát kell elvégezni, mert magától nem változik. Ezt a munkát valakinek el kell végeznie. Energiát kell beletenni, időt és fáradtságot, pont úgy, mint a bányában. Nem jön magától fel a szén. Talán ezt mind tudod, és talán azt gondolod, hogy Te már sokat tettél. Ami lehet, hogy így is van. Én nem voltam ott, nem tudom.
Azt biztosan tudom, hogy aki a másiktól várja el, hogy megváltozzon, az rossz úton van. Ez kétszeres csapda. Egyrészt jó alkalom arra, hogy a felek egymásra mutogassanak, és ne változzon semmi. Másrészt aki ezzel az attitűddel áll a másikhoz, az eleve nem együttműködő, hiszen azt sugározza a másik felé, hogy "Veled baj van! Változz meg!".
Ezzel szemben bárkinek joga és hatalma is van arra, hogy saját magát megváltoztassa, életét jobbá, szebbé, harmonikusabbá tegye. És ez az út hatékony is, járható is. Csak dolgozni kell vele. Ezért páran nem szeretik.
És a végére hagytam, hogy azért is szerencsés vagy, mert a párkapcsolat egy dinamikus egyensúlyi rendszer, ami azt is jelenti, hogy ha Te változol, az olyan hatással lesz az egészre, hogy az is változni fog. Tehát mégis meg tudod változtatni, ha indirekt úton is. (Sokkal jobb a helyzet, mintha mondjuk a szüleiddel lennél haragban, velük lennél elégedetlen.)
Mit tegyél? TE menj el, és beszélj valamilyen szakemberrel a gondjaidról! Kezdd el TE a változást, és bízz abban, hogy ez jó hatással lesz a párodra is. Ezt mindenképp megteheted. Nem kell hozzá senki engedélye, közreműködése a családodból. Ezért is fog működni. Ha TE akarod.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!