Párom szeretne kommandós lenni, de nem hinném, hogy el tudnám viselni, mivel eléggé aggódós vagyok és nem bocsátanám meg magamnak, ha történne vele valami. Úgy döntöttünk, hogy elválunk, mert mindkettőnek ez a legjobb. Hogy dolgozzam fel?

Az egyik ismerősömnek volt egy ideig kommandós barátja. Lényegében arra ment rá a kapcsolatuk. Többször előfordult, hogy a srác egyszer csak eltűnt néhány napra, egy hétre, astb., csaj meg azt sem tudta, hogy mi történt, él-e még, vagy baleset érte, stb. Aztán előkerült, de nem mondhatta meg, hogy hol volt, nem beszélhetett semmiről. Ezt nagyon nehezen lehet elviselni. Néha meg rémálmai voltak, beszélt álmában, és gyakran felriadt. Soha nem tudta feldolgozni, hogy embert kellett ölnie Afganisztánban, még ha ezzel a barátai életét mentette is.

Szóval nem hinném, hogy egy kommandóssal lehet együtt élni, de még egy volt kommandóssal sem.

Ha szereted akkor nem mindegy , hogy elváltok-e vagy sem?

Úgy értem, hogyha szereted akkor, akkor is aggódsz érte ha együtt vagytok és akkor is ha nem. Nem tök mindegy, hogyha együtt vagytok és -mittudomén- 1 évig depis vagy, vagy ha külön éltek és 1 évig vagy depis?!?!

Ennyi meg egy bambi.

Már ha a sztori egyáltalán igaz..