Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akiknek elváltak a szülei, elmondtátok a problémát a legjobb barátotoknak?
A szüleim el fognak válni (az okot ha nem muszáj, nem fejetem most ki). Már egy éve tudom, még együtt élünk, de ki tudja, mikor robban a bomba. Nem tiltották meg, hogy beszéljek róla a barátaimnak, nem is akarom az orrukra kötni mindegyikőjünek. Azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e a legjobb barátnőmnek, mert mégis jól esne, ha valakinek kibeszélheném magam (itthon nem igazán beszélünk róla). Nem hiszem, hogy elpletykálná, nem olyan. De azért mégis félek, lehet hogy csak rosszabb lesz, ha már ott is érzem a feszültséget ezzel kapcsolatban. Ti hogy csináltátok? Ha elmondom, hogyan kezdjem el?
14/L
Biztos hogy válni akarnak?Szerintem akkor nem várnának már egy éve ahogy mondod. Amíg nem tudsz biztosat addig szerintem ne szólj senkinek, maximum külön-külön beszélgess el a szüleiddel.Viszont ha nagyon nem bírod már, vagy tényleg válás jön akkor egy olyan emberrel (rokon,barátnő,nagyszülő)vel beszélj akiben teljesen megbízol.
Ha valakivel akarsz beszélni, így kezd. Nagyon nehéz nekem az amiről most szeretnék beszélni, de nem bírom már magamban tartani, valakinek el kell mondanom.és benned megbízom annyira hogy nem adod tovább.... és folytatod a mondanivalóval.
Egy barátnőm szülei kb. 1 éve váltak. Emlékszem ő nagyon ki volt borulva sírva mesélte.
De szerintem jobb volt utána neki mert próbáltam megvígasztalni.
Másoknak nem is kell az orra alá dörgölni.
Én akkor követtem el életem legnagyobb hibáját, amikor elmondtam. Az én szüleim végülis nem váltak el, de engem nagyon megviselt a helyzet, pedig akkor már 18 voltam. Jó fél évig állt itthon a bál, nem bírtam aludni, mindenen elbőgtem magam. Hihetetlenül jó kis család voltunk, engem villámcsapásként ért az egész. Nagyon nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e a legjobb barátnőimnek, ez idő alatt én nem voltam önmagam és soha meg sem kérdezték miért vagyok olyan amilyen. Ideges voltam, türelmetlen és fáradt, nem érdekelt semmi, végülis megértem, hogy nem voltam már nekik jó barát, de azt nem, hogy miért nem kérdeztek rá mi a baj. Végül megbeszéltük, hogy találkozunk és beszélgetünk egy nagyot.
Úgy kezdődött, hogy leültettek és a fejemhez vágták minden sérelmüket olyan szinten, hogy én alig bírtam visszatartani 19 éves létemre a sírást. Akkor kinyögtem, hogy mennyire rosszul esett, hogy soha egy kérdést sem kaptam, inkább nézzenek magukba és legnagyobb hibámra elmondtam miért voltam ilyen. Egyikőjüktől csak annyit kaptam, hogy: "na széthullott a tökéletes kis család?"
Azt hittem felképelem. SOHA senkiben nem csalódtam ekkorát, azóta sem tudok róluk semmit és nem is akarok! Az ilyen embereket én SENKINEK nevezem, nem barátoknak...
A tanácsom tehát, hogy csak akkor beszélj az otthoni problémákról, hogyha tényleg megbízol az illetőben.
Utolsó vok.
Elmondhatom-->félre írtam:elmondhatod
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!