Hogyan lehet feldolgozni, hogy akit igazán szeretünk és az Életünket összekötöttük Vele, már nem szeret viszont?

Nagyon-nagyon nehéz kérdés és mégnehezebb átélni ezt.

Valahogy úgy beszélném meg a házastársammal, hogy megmaradunk barátok, mert gyakorlatilag azok voltunk eddig is a házasságunkban, de még mielőtt bármit is mondana, azonnal odatenném hozzá, ne aggódjon, nem akarom megcsalni, becsületes érzéseim vannk feléje, nagyon szeretem még mindig, csak a részéről érzek némi kedvetlenséget. Meg is kérdezném közben, hogy van-e valami probléma az egészségével, munkahelyen, előző családjában. Lehet, hogy csak egy nagy sírás-panaszkodás következik és egy kicsikét megkönnyebbül, én pedig megsimogatnám a hátát, megölelném és arcon puszilnám, majd az ajkain is. lehet, hogy olykor egy kis szívből jövő egyszerű meghallhatás is megoldás lehet és nincs olyan nagy baj.

9-es válaszoló vagyok.

Valamiért feljött ez a kérdés.

Végül 2013 augusztusban szétmentünk végleg.

Azóta sincs normális kapcsolatom.Sokszor érzem úgy, hogy hülyét csinál belőlem az Univerzum és a nők, akiket bevonzok.

Kiölődött belőlem, nem görcsölök már a párkapcsolatért. Leszarom. Jól elvagyok magam, szabadon, korlátok nélkül.

Ma már úgy látom, hogy nem volna szabad elveszteni az autonómiánkat, nem vlna szabad senkibe sem annyira belezúgni, hogy függjünk tőle. Nem érdemli megh senki, hogy alárendeljem magamat az ő kénye kedvének. Végleg kiölte ezt belőlem anno a szakítás.