Hogyan lehet feldolgozni, hogy akit igazán szeretünk és az Életünket összekötöttük Vele, már nem szeret viszont?

Nem tudom, mi történhetett, de gondold végig úgy, hogy nem csak fekete és fehér van (feltétel nélküli szeretet, vagy annak teljes hiánya). Ilyenkor persze mindent feketének látsz, de az ugyanúgy nem igaz, mint amikor mindent "rózsaszínben" láttál.

Ha úgy alakul, hogy vége, akkor próbálj a jövőre, a saját önálló életedre koncentrálni, a múltat pedig ne "feketítsd be" csak azért, hogy sajnálhasd magad.

Kitartást!

Idővel minden seb begyógyul, aztán később lehet, hogy úgy látod, ahogy pl. én: jobb is, hogy nem maradtunk együtt, annyira más irányban fejlődtünk tovább.

A következőben megbízni a legnehezebb, ez nekem nagyon nem megy még most sem, hiába érzem, hogy valakivel nagyon jó lenne együtt lenni, akár együtt is élni, mert nagyon jól kijövünk. Próbálja éreztetni is, hogy fontos vagyok és szeret, de még mindig ott tartok, hogy d.gjunk és utána húzzál el, a kedveskedésekre meg csak mosolygok, magamban mondom hogy jó, jó, hagyjuk már, nem kell a duma.

Igen, tudom, mi ez, de nem értem, mert én nem így működöm, és sosem értettem meg.

Hidd el, nem lehet megérteni. Csak forgatod, hogy valahogy meg tudd emészteni, aztán valahogy egyszer elengeded, de válasz talán sosem fog jönni. Az egyik legnehezebb dolog az életben, és nekem is van kettő ilyen történetem.

Együttérzek.

Velem pont ez történt ill. még történik.

Egyoldalúan szerettem a barátnőmet, aki 20 éven keresztül csak hazudta, hogy viszont szeret.

Elárult és megcsalt.

Kibékültünk, visszafogadtam.

Most ismét kiderült, hogy esténként csak hazudta a szerelmet nekem, de nappal a szabadnapjait a szeretőjével töltötte.

...és mint kiderült, már két éve csal!!

Mi 13 éve voltunk együtt a párommal (énF őN), amikor előhozakodott azzal, hogy érdmes-e folytatni ezt a langyosvizet, netán szünetet kellene tartanunk.

Kíváncsi vagy? Én, egy életerős és sokak szerint jó kiállású normális férfi, úgy összeomlottam és napokig bőgtem, mint egy kisgyerek, akinek "elvetééék a já-té-kát..." Az addig felépített minden veszett oda egy perc alatt. Olyan kognitív disszonanciát éltem meg, hogy azt kimondani nem tudom. Életem legnagyobb csalódásélménye volt, hogy egy látszólag tökéletes, boldog kapcsolatban, ahol a legbüszkébbek arra voltunk, hogy csak "mások közhelyeskednek" mi imádjuk egymást, és ennek ellenére ez bekövetkezett.

Volt szünet is, rövid volt, ő jött vissza, a gondok a szőnyeg alá lettek söpörve. Most két évre rá újra hasraestünk a szőnyeg alá söpört kupacon. Együtt vagyunk, elvagyunk egymás mellett, de ez már nem a régi. Nekem legalábbis nem. Azon a nyáron, 2011-ben valami eltört bennem...

7-es vagyok.

Már előtte is megcsalt, de szerelmes voltam a lányba és kibékültünk.

Sajnos nem bír magával, ha meglát egy pasast, és rögtön elkezd jópofizni/flörtölni velük...