Elhagyhatom a férjem csak mert szerelmes lettem valaki másba?

15 éve vagyunk együtt a férjemmel. Van két szép gyermekünk. A házasságunk pokol, nem működik, férjem nem is él családi életet, se a gyerekekkel, se velem nem törődik. Minden gond, baj, öröm csak az én hátamon van. Házaséletet nem akar velem élni már sok-sok éve, nem is szól hozzám szinte csak mocskolódva. Csúfneveim vannak, a gyerekek előtt is ordítozik velem és ugy szólít. Pl: sárkány nagyseggű, büdös asszonyság, buta liba, stb. Nincs benne semmi kedvesség, tolerancia. Reggel ébredéstől kötöszködik velem éjjel lefekvésig. A gyerekekkel kell aludnom már évek óta. A délelőttje mindig munkával, a délutánja pedig mindig italozással tellik. A maradék idejében a számítógépen játszik. A házimunkát elkerüli, de engem sokat bírál, nem jól takarítok, nem jól főzök, stb. Egyébként a házamunka melett 2 állást is betöltök. Soha nem ölel meg, eltaszít magától ha megsimogatnám. Felvetettem neki, hogy váljunk el, de ő hallani sem akar róla. Neki így minden jó. Úgy egy évvel ezelőtt aztán én változtattam egy kicsit az életemen, kapcsolatokat kerestem magamnak, ahol legalább a nemiségem kiélhettem egy kicsit. Volt 3 titkos kapcsolatom néhány hónapig, ami csak a szexről szólt. Nem lettem boldogabb tőlük, de lagalább ujból nőnek érezhettem magam. Azonban nemrégiben találkoztam egy férfival, aki alapjaiban megváltoztatta az életem. Egymásba szerettünk, szinte nem tudunk meglenni egymás nélkül. Vállalna engem a gyerekeimmel együtt, annyira törődik velem és szeret engem, hogy én még ilyet nem tapasztaltam senkivel. Mindketten úgy érezzük, bennünket egymásnak teremtettek. Egyformán gondolkodunk a világ dolgairól, egymás titkos álmai vagyunk. Ő nőtlen, bármikor készen állna a közös életre velünk. Tudjuk egymásról, hogy ilyen érzés csak egyszer találhat ránk az életben.

Mit tegyek? Ha az eszemre, ha a szívemre hallgatok, csak őt választanám. De szabad ezt? Az anyaságom nem kötelez, hogy a gyermekeim apjával maradjak? Ha elhagyom a férjem, ki fog csúszni alóla a talaj, gyámoltalan, belőlem merítette az erőt eddig is, még ha a gyalázkodásaival is. Sajnálom őt, ez az összes érzés amit érzek iránta. Mit tegyek?