Miért buzdítják az emberek válásra/szakításra a legkisebb nehézség esetén is egymást?

Mert ma semmit nem szokás megjavítani. Ha elromlik, ha nem tetszik, ha valami baj van vele, eldobják, és vesznek helyette másikat.

És ez a magatartás az emberi kapcsolatokba is beférkőzött. Sajnos.

Igen,sokan mondják rögtön,hogy válj el.De aki megfogadja a tanácsot és nem próbál ellene tenni,az bolond.Minden véleményt meg kell hallgatni,tisztelni kell azt,aki véleményt mond és nem becsmérelni,ugyanis lehet,hogy nem mond hülyeséget.Mert azért valljuk csak be:sok esetben,aki egyszer megcsalja a párját,az megcsalja többször.Aki egyszer iszik és "hülyeségeket" beszél,az nagyon megbántja a partnerét és ráadásul gusztustalan is a dolog,meg rá is szokhat az alkoholra,aminek ugye ismerjük a következményeit.És ki van egy olyan emberrel szívesen,aki nem tud megváltozni,sőt még csak akarni sem akar?

Aki meg megakarna változni,azt sokszor komolyan sem veszi a partnere.Nem hisz neki,nem is próbál neki hinni,de nem az itteni tanácsok miatt,hanem azért,mert azt állítja,hogy ismeri a párját.Pedig jó lenne mindenkinek adni egy második esélyt.De ha már harmadszorra is ugyanaz a probléma meg negyedszerre is,akkor az a dolog megváltozni nem fog.Ilyenkor aztán már végleg eltűnik a rózsaszín köd,ezzel együtt a szerelem is.Ekkor mindkét fél teljes joggal állíthatja egymásról,hogy kiismerték egymást és nem egymáshoz valók.

Aztán a legjobb esetben a válás után jön egy másik partner,aki már valószínűleg szintén megjárta az előző kapcsolatával,és jobban vigyáz.Ezek a kapcsolatok tartósabbak.

Szóval jobb-e,ha rögtön válunk?Nem hiszem,de azt viszont tudom,hogy csak a második esélyt szabad megadni,mert ami már egyszer meg lett úgymond szokva a házasságba,az már nem változik.

Mindkettő válaszoló nagyon jól leírta mi a helyzet.

Én is csak hozzáfűznék még valamit.

A helyzet az hogy ilyen világot élünk sajnos, ahol egyre nagyobb nyomást kap mindenki, most visszatérek a 2. válaszoló példájára ugye a dolgokat műszaki cikkeket úgy gyártják hogy minél gyorsabban minél többet, kívül legyen szép de belül mindegy majd úgy is veszek másikat ha elromlik. Most oké hogy kb ugyanazt mondom csak sok ember is így van ezzel hogy mindegy milyen a belső tulajdonsága valakinek ezért jár sok kiscsaj főleg a szépek olyan pasikkal akik kőbunkók és külsőleg ki is néznek valahogy, aztán ha baj van akkor sír a szájuk. Persze vannak kivételek mint mindenben.

De sajnos ugye többnyire a szülők akiknek a gyerekük 15-25 év között van ők még abba az időbe nevelkedtek ahol még jobb világ volt és jobban nevelték őket, de most ugye annyira megváltozott minden hogy a mai fiatalok főleg a 18-20 év körüliek nem tudnak elhelyezkedni semmilyen munkába vagy épp tanulnak még és a szülők tartják el őket, közben dolgoznak ezerrel ma már több műszakban akár 12 órában és nincs elegendő idejük a gyereknevelésre ahol megtanítsák nekik ezeket a hozzáállásokat hogy most ha egy kis gond van már rögtön dobja. Ez is a 2. válaszoló válaszával egyenlőre csak ki is egészítem ezzel és itt van az egyik kulcsa a problémának.

Engem szerencsére úgy neveltek fel a szüleim hogy becsüljem meg amim van és csak akkor váljak meg tőle ha már tényleg javíthatatlan. Ez értendő tárgyra, személyre is.

A volt barátnőmmel is voltak ilyen kisebb dolgok, sok ismerősöm mondta hogy dobjam ne foglalkozzak vele, de én nem dobtam hanem próbáltam megoldásokat keresni.

Persze a barátnőm sokszor átvert engem tehát itt a pici apróságok sajnos nagyon eldurvultak már kábszerezés is lett belőle és már engem is behívott a rendőrség kihallgatásra mert sajnos a barátnőm birtokolta és állítólag terjesztette is de erre nem volt bizonyíték de ott minden közeli ismerősét kihallgatták sajnos, én nekem persze fogalmam sem volt erről az egészről mindent ott tudtam meg a kihallgatáson. Akkor jött el a nap hogy beszéltem a szüleivel hogy nekem ebből elég volt ennyi, gyakorlatilag a munkahelyem is veszélyben volt pontosan miatta és hogy hazamegyek összepakolom a cuccait és átviszem hozzájuk vagy elviszem oda ahová kérik. Tehát én ezért dobtam a nőmet mert ez már tényleg nagyon durva volt, és ez mögött még sok más is volt amit már nem tudtam a végtelenségig eltűrni.

Hozzátenném a fent említett szituációhoz, hogy nem arról volt szó, hogy a feleség otthon nem tart rendet. Főz, mos, takarít, mindemellett komoly betegsége van és mikor a férje hazamegy és pihenni látja az asszonyt, akkor arra nem képes, hogy saját magának kiszedje a vacsorát, hanem az asszonyt kéri. Azért az irodai munka nem túl megerőltető, hogy ne legyen képes néhanapján magának kiszedni a vacsit, vagy épp beletenni a tányért a mosogatóba. Arról nem is beszélve, hogy mennyire undorító módon, tisztelet nélkül írt a feleségéről és már már ő volt az isten azért, mert hajlandó megvenni a szükséges gyógyszereket a párjának.

Szóval azért olyan szépen leírtad itt a szitut, csak a lényeget hagytad ki belőle.

Én amúgy nem vagyok a válás híve, küzdök a kapcsolataimért és csak akkor szakítunk, ha már tényleg nincs visszaút. Így én nem szoktam javasolni a válást.

Tény, hogy elég sok helyen ezt lehet olvasni, hogy minden apróságra már ezt írják, de amit példának felhoztál az nagyon rossz volt, nem idevaló.

35 éve házasok vagyunk, sajnos, megismertük az élet árnyékos oldalát. Volt, gond, baj, betegség stb. elég. Rokonaink, barátaink sokszor mondták, hogy-hogy nem váltatok el? Őszintén? Ez az egy nem jutott eszünkbe. Mindig a megoldásra törekedtünk, nem a nézeteltérések kiélezésére.

Ma már felnőtt gyerekeink, unokáink vannak, s ami a legjobban esett, mikor egyik gyermekünk azt mondta, ilyen legyen az ő házassága is, akkor meg lesz elégedve. Ha köztük nézeteltérés van, mi mindig türelemre, a gondok megbeszélésére buzdítjuk őket.

Ma már el sem tudnám képzelni az életemet a férjem és a családom nélkül:)

Én is kb. egy éve tettem fel egy kérdést itt, hogy mit tegyek a párommal kapcsolatban.

Elég bonyolult volt a kapcsolatunk, nagyon kétségbe voltam esve, el voltam keseredve, állandóan veszekedtünk.

Mindenki azt mondta, hogy hagyjam ott mert nem szeret engem és soha nem fog megváltozni.

A jelen viszont:

Adtam neki egy esélyt, mert mindennél jobban szeretem.

Úgy néz ki, hogy ő is engem, csak nem tudta, hogy hogyan tudassa ezt velem, hogyan fejezze ki magát.

Pár hónap múlva megkérte a kezem.

Jobban szeretjük egymást mint valaha, nagyon boldogok vagyunk.

Pár hét múlva megszületik a kislányunk akit nagyon várunk. :)

Nekünk megérte megjavítani a kapcsolatunkat, már örülök, hogy nem hallgattam senkire.