Ha a férjemnek több tényezőből áll a fizetése, hogyan van a gyerektartás?

Tudom, nem ez volt a kérdés, de ha így viszonyul a gyerekekhez, és amiatt akarsz elválni, hogy így viselkedik velük, akkor tényleg engednéd, hogy havonta két hétig csak vele legyenek? Akkor még te se vagy ott, amikor ordibál velük!

Plusz simán el tudom képzelni, hogy nem is menne bele ebbe, hiszen így sokkal-sokkal több munka és felelősség terhelné őt.

Miért nem jó az a megoldás, hogy te neveled a gyerekeket, úgyis egyelőre otthon vagy, addig kapsz gyerektartást, aztán ha már a kicsi is ovis és te tudsz dolgozni, akkor újra átgondoljátok?

1. Egy gyerekre a gyerektartás 15 és 25% között van, tehát a kicsire max. annyir kaphatsz, a másik kettöre semmit, mert felváltva van mindkettötöknék.

2. Azt ne felejtsd el számitásba venni, hogy ha elváltok, akkor attól kezdve a párodnak a jövedelme erösen csökkenni fog, mert egy csomó kedvezmény nem jár neki, csak addig, amig egy háztartásban éltek. (Ez jelentös összeg lehet, akár a jelenlegi nettó egy harmada is - tehát jóval kevesebb az az összeg, amit alapul vesznek.)

3. A gyerektartást mindig az összes nettó alapján számolják ki.

4. Ha a férjed ennyire nem tudja elfogadni, hogy gyerekei meg felesége van, és az kötöttségekkel jár, akkor nem tartom egyáltalán felelöségteljes ötletnek, hogy minden második héten nála legyenek a gyerekek - ugyanis abban a hétben még fokozottabb lesz a meglévö probléma, a másik héten meg (amikor nálad vannak), erölködhetsz, hogy valahogy helyreállitsd azokat a lelki sérüléseket, amiket az apás hét okoz. Éppen az ilyen esetekben egyáltalán nem jó a megosztott gyereknevelés.

Olvasd még egyszer át, amit itt irtál:

"az a baj h bár szeret mi minket, egyszerűen képtelen belenyugodni,h már nem szabad ember. mindent szinte csak kötelességből csinál. ha felébred valamelyik gyerek,már ordit,káromkodik. a gyerekeknek olyanokat mond h a k..va anyátokat stb. én tegnap megkaptam h mást sem csinálok csak szivom a vérét. csak mert kaptunk pár gyerekbútort amit el kellett hoznia. persze őt is meg kéne hallgatnotok,de nekem ezeket hozza fel problémának. h ő nem alhat ameddig akar,nem mehet oda ahová akar,csak a munka meg a gyerekezés,meg az itthoni a teendők. ami pont nem igaz,hisz jár edzésre,céges és baráti buliba,utazásokra.

ideig óráig vissza fogja magát aztán robban. én meg már nem birom,és a gyerekek sem,h folyton ördibál. szegény felébred,h apa pisilni kell!-nyilván éjszaka kikisérjük. erre orditva kel ki az ágyból h már megint szivatsz b+,takarodjál pisilni aztán húzz az ágyba! persze nem mindig ilyen,kb az életünk 70%-ban "

ENNEK kitenni a gyerekeket úgy, hogy még te sem vagy ott, hogy megvédd öket, igencsak felelölenség lenne.

#14, azt írta a kérdező a #6-ban, hogy "az a baj,h nekem sem lakásom sem munkám nincs. anyámékhoz nem tudunk menni. ezért kellene egyelőre legalább valami segitség tőle.."

Na ezek után, ha sokat kavar, apuka fogja magát, és elmegy egy kényelmes, másfél-minimálbéres állásba, és Kérdező anyuka megcsókolta az anyaföldet... ennyi.

Szóval a helyes megközelítés ott kezdődik, hogy meg kell tudni, apuka melyik lehetőséghez mit szólna, és innen lehet tovább lépni, ezen a helyzeten csak a két fél kommunikációja segíthet, más semmi.

Tudom, hogy offolok, de ha a férjem így beszélne/viselkedne a gyerekeimmel, képtelen lennék egy egész hétre egyedül hagyni őket vele, pláne minden második héten. Idővel valószínűleg akkor is előjönne nála ez a viselkedés... És vajon a gyerekek hogy bírnák ezt nélküled?

Ezt úgy mondom, hogy alapvetően ezt a megosztott felügyeletet tartom válás esetén a legjobb megoldásnak. De nem a ti esetetekben.

Épp ez az, h tudok olvasni.

Leírod, h nem bírsz a férjeddel, mert úgy beszél a gyerekekkel, mint a kutyával, de azért két hétre lepasszolnád őket...