Tönkretesz a férjem múltja. Mit tanácsoltok?

Sziasztok!

Megpróbálok információkat szolgáltatni az ügyről. Kezdem az elején.

A férjem, akit még akkor nem ismertem, huszonévesen egy buliban megismerkedett egy lánnyal. Fiatalok voltak és meggondolatlanok. A lány azt állította, hogy szedi rendszeresen a fogamzásgátlót, majd később felkereste a fiút és közölte, hogy terhes.

A fiú vállalta a babát és úgy gondolta, hogy az a tisztességes, ha gondoskodik róluk. Összeköltöztek, de nem működött a dolog. Egyik fél részéről sem volt szerelem. Közben a fiúcska növögetett. A párom havonta 130.000 Ft-ot adott az anyának együttélésük alatt a kiadások fedezésére. Mindketten külön életet éltek, de szinte egy fedél alatt. Az apa ezt megúnta és úgy döntött, hogy fiatal még ahhoz, hogy társ nélkül élje az életét és ha már amúgy is fizet, akkor minek élnek együtt. Az anyuka nem tiltakozott a szétköltözéstől, de voltak elvárásai. Eddig is csak a pénz tartotta őket össze. Az apuka azt mondta, hogy ő szó nélkül adta a pénzt, mert ezzel megvásárolta a nyugalmát.

Az anya kérésére az apa vásárolt nekik Budapesten egy sorházi lakást 29 millió forintért, amit a gyerek nevére íratott, az anya haszonélvező lett. (később ebből is vita volt, mert a nő azt akarta, hogy az ő nevén legyen és ne a gyerekén, de ebbe az apa nem egyezett bele) Az anya kapott egy autót, hogy legyen mivel a gyerkőcöt iskolába hordani. Az autó az apa nevén maradt. Az anya, hogy új életet tudjon kezdeni kért 6 millió Ft-ot. Mivel nem voltak összeházasodva, így nem bíróság állapította meg a vagyonközösség megszüntetését és a gyerek elhelyezését, hanem ők ketten egyeztek meg ebben. A gyerkőc az anyánál marad, az apa minden hétvégén látogathatja és magával viheti az ő házába. A gyermektartásdíjat az anya kérte, hogy 50.000 Ft/hó legyen. Az apa azt mondta, hogy ő mindenbe beleegyezett, csakhogy megszabaduljon ettől a nőtől.

Nyaranta az apa fizette a nyaralásukat, amíg ki nem derült, hogy az anyuka a gyerkőcöt lepasszolta a nagyszülőknek és a pasi pénzén a barátnőjével ment nyaralni a gyerek helyett. Az apa többé nem fizette a nyaralást. Közben eltelt 1 év.

Az apa (nevezzük Zoltánnak) megismerkedett velem. Hétvégenként elhoztuk a gyerkőcöt és mi azt gondoltuk, hogy nagyon jó a kapcsolat közöttünk. Sokat kirándultunk, meséltem neki. Több időt töltött velem, mint az apjával. Közben az anyuka megtudta, hogy komolyra fordult a kapcsolatunk a gyerek apjával (összeköltöztünk) és úgy döntött, hogy az apa többé nem láthatja a fiát. Bírósági végzéssel és rendőri kísérettel mentünk minden hétvégén a gyerekért, mert a Gyámhivatal rendőrségi jegyzőkönyvet kért arról, hogy mi valóban keressük a gyerekkel a kapcsolatot. Elsőként az volt az anya kívánsága, hogy én ne menjek a gyerekért és hogy az apa csak nála láthassa. Amikor nem mentem a bíróságon azt mondta, hogy én nem is törődök a gyerekkel, mert nem megyek soha érte. Arra hivatkozott, hogy azért nem adja oda az apának a fiát, mert fél az apa új kapcsolatától, vagyis tőlem. Erre engem elküldtek igazságügyi pszichológushoz, aki megállapította, hogy jó a kapcsolatom a gyerekkel. Ezt a szakvéleményt az anya és az ügyvédje nem fogadták el és újat kértek, arra hivatkozva, hogy én is pszichológiából diplomáztam és megzavartam az orvost. :-) Nevetséges, de a bíróság elfogadta. Ennek ellenére az anyát kötelezték, hogy adja oda láthatásra a gyereket. Nem tette. Arra hivatkozva, hogy csak akkor adja oda, ha én azokon a hétvégéken hazaköltözöm a saját lakásomba. Erre már aztán én is berágtam, de még mindig nem tettünk semmit.

Az újabb pszichológiai vélemény azonos volt az elsővel. Erre az anya kitalálta, hogy nem is tőlem fél a gyerek, hanem az apjától. Így a támadás nagyobb lehetett. Kiderült, hogy készülünk összeházasodni és ekkor az anya végleg úgy döntött, hogy az apa nem láthatja a gyereket, ha már őt gyerekestől nem vette feleségül.

A férjem bírói végzéssel, rendőrökkel és tanúkkal ment ekkor már minden második hétvégén a gyerekért, de nem nyitottak ajtót. Közben telt az idő. Nyáron 1 hónapig a gyerkőcnek az apjánál kellett volna lenni, de már augusztus eleje volt és az anya nem adta oda. Ekkor derült ki, hogy a nagyszülők nevelik a gyereket, mert az anya a munkájára hivatkozva náluk hagyja. (egy irodán dolgozik, ahol néha valóban este is bent kell maradni)A férjem táviratot küldött az anyának, mert a telefonszámaikat lecserélték és velünk nem kívánták megosztani, hogy hétvégén megy a gyerekért a nagyszülőkhöz és elhozza augusztus végéig. A nagyszülők pénteken délután átadták a gyereket, de a lányuk nem szólt a táviratról, mert ő éppen nyaralt valahol. Vasárnap a nagyszülők rendőri kísérettel megjelentek nálunk és a munkahelyemen, hogy elloptuk a gyereket, mert délután 3-ig nem vittük vissza. Ebből aztán megint nagy cirkusz lett, végülis a gyerek maradt nálunk. Amikor az anya hazaérkezett minden este felhívta a gyereket és arról kérdezgette, "hogy milyen nálunk, hogy anya mennyire egyedül van nélküled, biztosan félsz egyedül a szobádban" (a gyerek 9 évesen vagy az anyjával vagy a nagymamával aludt)addig mondogatta ezt, míg a gyerek mindig sírva jött el a telefontól. Alig bírtuk megvigasztalni. A nagyszülők hozzánk jártak ordítozni, hogy a férjem tönkretette a lányukat, mert a lányuknak nem adott semmit, csak a gyereknek a házat. Az fájt nekik, hogy nem a lányuk nevére íratta.

Évekig nem láthatta a férjem a gyereket, hiába van bírósági végzés a kezében. Továbbra is 50 ezer ft gyerektartást fizetünk egy olyan gyerekre, akiről semmit nem tudunk. A bíróságon a napokban meghallgatták a gyereket, de azt mondta, hogy nem szeretné az apjával tartani a kapcsolatot. De ettől még durvábbakat is mondott. Az apja adott neki egy telefont, hogy tudják tartani a kapcsolatot, de a gyerek otthagyta a bíróságon, mivel ő nem szeretné, hogy az apja keresse.

A különköltözésük óta eltelt 7 év. Azóta a férjem anyagi körülményei megváltoztak. Az egyik cége tönkrement. Kértük a bíróságot, hogy állapítsák meg a gyerektartás összegét, mert 50 ezret már nehezen tudunk fizetni. 3 éve építkeztünk és mivel én házastárs vagyok és jól keresek, így házastársi közös vagyonnak számít minden. Tehát én most azért dolgozom, hogy eltartsak egy nőt és egy olyan gyereket, aki látni sem akar minket. Fogalma nincs, hogy miért, mert ezt megindokolni nem tudta, azt meg ugye nem mondhatta, hogy anya akarja így. És még itt nincs vége. Szóval szívunk rendesen.

Az egyik hozzászólónak: A férjem többször is kereste az anyát, hogy beszéljék meg a dolgokat, de mindig ráfáztunk. Pld. Megbeszélték, hogy elmegy hozzájuk és tisztázzák a dolgot. A férjem odament és még aznap este feljelentette a nő őt, hogy ottjárt és zaklatta őket. A szomszédok igazolták, hogy tényleg ott volt. Nekünk senki sem hitte el, hogy ő hívott oda.

Mindent hirtelen nem tudtam leírni, de igyekeztem felvázolni a történetet. A durvább részeket megírom, ha valakit érdekel. Bőven lehet tanulni belőle.

Én nem azt mondtam, hogy a gyerek anyja bűnös. Csak tanácsot kértem. Tudom azt is, hogy a férjemnek kellene a sarkára állni, de ő már belefáradt ebbe az egészbe.

A gyereket nem pereli el, mert a gyerkőc időközben 14 éves lett és nem is szándékozna jönni. 9 évesen látta utoljára az apját és persze nem olyan régen a bíróság folyosóján.