Apám miért nem hagy végre békén minket? Teljesen ki akarja semmizni a családot és anyut kikészíteni idegileg? Mit lehetne tenni, hogy ha már nem tud velünk normális lenni, akkor legalább lépjen ki?

Nagyon sajnálom, hogy a lepontozott válaszoló ilyen támadóan, szókimondóan fogalmazott, különben talán meghallgattátok volna. Nem ismerem az általa említett könyvet, nem szeretem az életvezetési tanácsokat osztogató sikerkönyvekett, álláspontját onnan szedte-e, nem tudom, de el lehetne gondolkodni azokon, amiket írt. Nem olyan egyszerű a kivezető út, mint írja, de én is arra keresném.

Hűtlenség, gyermekbántalmazás után is együtt élni a 'tettessel', arra utal, hogy, ha ki is szeretne lépni az anya ebből a helyzetből, nem tud, már az is az élete 'szükséges' része lett, s a megszokott életet eldobni, elengedni nem könnyű, sőt, nagyon nehéz. Egy gyerek ebben segíteni nem tud, ha a szülők nem tudnak javítani a helyzeten. Ha az anya képes a válást, az új, nehéz életet választani, akkor neki segíthet, a saját életét akkor is 'el kell kezdenie', legfeljebb lassabban válik le a szülőről. Ha viszont így marad a helyzet, akkor az ő élete is rámegy, nem, vagy nagyon későn lesz saját élete, az is erről fog szólni, a látott minta nagyon erősen 'akarja' másolni önmagát,...

Szavak helyett tettekre kellene váltani, az anyának válni, a lányának kevesebb időt (nem kevesebb figyelmet!) szánni az annyára. Az lenne a legjobb, ha az anya nem túl közeli ismerősök között töltene sok időt, akik előtt a családi helyzet részletei nem ismertek, akik előtt -talán- egy erős, függetlenül nő képét mutatná - azt ugyanis gyakorolni kell, nem megy egyből. A 'tehetetlenségi törvény' még úgy is azon 'munkálkodna', hogy az új élet is a régi sablonok szerint follyon, de talán úgy rögzülhet egy-két 'megjátszott' magatartás annyira, hogy a végeredmény az elmozdulás legyen...

A lánynak, -neked, kérdésfeltevő- szintén azon kellene lenned, hogy minél több új inger érjen, olyan, amely csökkenti ennek a problémának a részarányát az életedben, anyukádat támogatni, neki segíteni úgy tudsz, ha nem veszel el te is az életben. Ha sikerül a válás akkor persze több figyelmet is fordíthatsz anyukádra, de ezt az elejétől fogva csökkentsd, el kell, hogy bírjátok mindketten, kezdj el magaddal is törődni...

Ha nem megy a válás akkor is foglalkozz magaddal, függetlenítsd, foglald el magad más dolgokkal, anyukádtól elfordulnod nem kell, de nem mehetsz te is tönkre benne...

És még két dolog, azután vége:

Az új életre sohasem lehet eléggé felkészülni, nem kell tudni előre minden esetleges problémára a választ. Úgyis más lesz mint az elképzelt, a 'megteszem, ha ezt és ezt biztosan tudom majd'- típusú gondolkodás azt jelenti, hogy nem vagyok képes megtenni. Az új életbe csak beleugrani lehet...

Egy gyönge és egy bizonytalan fizetésből meg lehet élni, ha lesz később némi pénz a közös házból akkor az legalább a már kialakult új életet segíti majd, ha netán nem lenne, akkor is jobb egy anyagilag nehéz, mint egy pszichéssen élhetetlen élet.

14.29:

Persze,hát a legnagyobb hülyeség egy olyan kapcsolatból kilépni,ahol bántalmazzák az embert.Mert ha már egymás képességeit vessézzük ki,akkor nagy baj van a szövegértéseddel.(A helyesírásomról csak annyit,hogy kissé késve vettem be a gyógyszeremet,ennek következményében a cukorszintem nem ott volt,ahol kellett volna.Azt hiszem írni is szép teljesítmény ilyenkor.A többi beírásomban is keresgélhetsz nyugodtan,gépeléskor bizony hibázok).Sose védtem az apát,se az anyát.A kérdező szempontjából a legjobb megoldást vázoltam.Nem hiszem,ha a "jajj de szörnyű neked,de szemét az apád"az nagy segítség lenne most neki.Lehet néha keményebben odamondogattam,de ha csak kicsit elgondolkozik,akkor van esélye változtatni.

És a te tanácsod mi kedves pedagógus?Maradjon anyuka,mert úgyis kevés a fizu,meg még talán ki is rúgják,a kislány meg bolonduljon bele ebbe a helyzetbe?

A nevelőnőségről meg csak annyit,hogy sok helyen elfogadják az érettségit is(SOS faluk).Egy átlagos nevelőintézetbe is elég a főiskolai végzettség.

Érdekes a lányom gimijében a nevelőtanárnak "csak"főiskolai végzettsége van.