Apám miért nem hagy végre békén minket? Teljesen ki akarja semmizni a családot és anyut kikészíteni idegileg? Mit lehetne tenni, hogy ha már nem tud velünk normális lenni, akkor legalább lépjen ki?

Állítólagos pedagógus vagyok:

Pontosan értettem, mit írtál, attól döbbentem meg! És nem értek vele egyet. Önző és végtelenül magának való álláspontnak tartom.

Ha figyelmesebben olvastad volna a többiek és a kérdező válaszait, akkor talán neked is derengene valami az emberbaráti törődésről, valamint arról, hogy esetleg "az ön készülékében" van a hiba...

Kedves kérdező!

Egy biztos:a gyermekeimet sose fogom kétségbeesésbe sodorni(nem fogok nekik öngyilkosságot "produkálni",nem fogok siránkozni nekik az édesapjukra stb...)

Lehet háborogni álpedagógusi segítséggel,mert aki itt állítólagos pedagógus az mesélje már el,hogy mit is tanult pszichológiából a lelki abuzusról?

Te most teszed tönkre a maradék életedet,amit eddig a szüleid(mindketten!)nem vágtak teljesen taccsra.

Igen,nem tudsz semmit tenni,pláne nem úgy,hogy ahhoz,hogy anyukád mellett álljál,az kell pl.,hogy az öcséd a "szemét",mert apád mellé áll.Még mondhatnák példákat abból amít írtál itt több kérdésben,de úgy látom értelme nincs.

Te egy évtizedes csatában vagy bent,amit eddig nem akart megoldani egyik szülőd sem,sőt még titeket is belehúztak.

Hát nyugodtan szörnyűlködjél csak tovább,milyen lelketlen vagyok,hogy szerintem egy szülőnek ettől távol kellene tartani a gyermekét és igen egy gyermek ha ettől elhatárolja magát az lenne a normális...Te kértél tanácsot,számodra ez a legjobb tanács ha tetszik ha nem!

Segíteni meg szoktam bizony,nem is kevesett,viszont csak annak aki megérdemli/szüksége van rá!

Többet nem is írok,mert neked nincs szükség segítségre,csupán kollektív fujjogásra apád és öcséd( most kivételesen itt annyira nem,de tehetnék be linkeket)ellen.

Utolsónak:

Miért MOST mivel tud neki segíteni?Hazajár,mert nem tudja eltartani magát,szenved,tehát valószínű ahelyett,hogy 25 évesen igenis a saját családját kezdené megalapítani,anyukája problémáin rágódik,amit nem tud megoldani.Nem tud helyette elválni és olyan munkát keresni,hogy ne az ajaától függjön.

Ellenben füzzük tovább...anyuka elvállik(vagy legalábbis nem terheli kislányát a problémáival-hozzáteszem azt végképp nem értem,ha olyan rossz a szülők kapcsolata,miért balhézik azon anyu,hogy a szülinapján nincs ott apu-én örülnék,hogy SZERETTEIMMEL töltöm,esetleg egy drága ajándékra benyujtom igényemet "kárpótlásul")kislánya megismerkedik egy normális fiatalemberrel,aki netán még anyuval is hajlandó együttélni,így anyu problémája is részben megoldva.Ehelyett a kislány(bocsi nekem 25 évesen az)remekül halad azon az úton,hogy véletlenül se lehessen normális élete,mert magára veszi az édesanyja szenvedéseit.

Hogy én hogy látom az anyát?

Először is,megcsalás esetén nem biztos(abban én is lehetek hibás),de gyermekverés esetén azonnal elhagynám a férjem.nem érdekel mennyit keresek,milyen nyavajám van.

Erőssen mutat affelé,hogy anya rendesen rászokott a mártír szerepre,valamint rendesen függ(érzelmileg is)apától.Viszont neki is kell valaki,aki felett "uralkodhat"Erre tökéletes a kislány,akit apa nem szeret(?),az öccsétől is elfordítunk.

nem azt mondom,hogy anya gonosz,hanem azt,hogy a hosszú évek alatt lelkileg megnyomorodott.Viszont ebből csak ő állhat fel.Esetlegesen szakember segítségével(nem ügyvédével,aki "kiteszi "a férjét a házból,mert ilyen nincs)Persze ne nekem legyen igazam!

Ugyhogy mégegy tanács :fél lábbal nem lehet tolókocsist tolni!A kislánynak a saját életét kell rendbehozni,anyukájának a sajátját.Stabil élettel meg anyagiak terén(is )tudja segíteni az édesanyját.

Nekem a korábbi hozzászólásaidból az jött le, hogy azt a kötelet sem neki kell megkeresnie, mert már így is tönkretették az életét a szülei. Lehet, nem így gondoltad, csak én értettelek félre.

Jó neked, hogy a lelkiismereted olyan amilyen. Az biztos, hogy egy ilyen helyzetben a kérdező is "tönkre mehet". De értsd meg, akkor sem tudja az anyját magára hagyni. Talán azt kéne akkor neki megírni, hogy azt a kötelet hol találja, amivel segít a mamájának kijönnie a gödörből.

Egyébként eléggé nehéz így is az élete, nincs szüksége az ilyen lecsesző válaszokra, mint a tiéd.

Hol a kötél..megírtam.

Nem apu pénzügyeivel kell foglalkozni,ő felnőtt,ha apu nem akar nem ad.

Nem öcsit kell szidni,hogy apu mellett áll,mert pénzt kap(egyébként is neki még jár,hisz tanul)

Nem azon kell rágódni aput hogy tegyék ki a közös lakásból,mert esélytelen(nincs kk.)

nem azon kell rágódni,hogy az anyja nem fog tudni megélni a fizuból(miért is,van aki kevesebbből megél,azonkívül válás esetén jár neki a fele vagyon,kiv.ha az a férj különvagyona-ehhez még ügyvédhez se kell menni,hogy megtudják,van ezer jogi fórum(pl.:jogiforum.hu)Attól,hogy apunak ismerősei vannak nem fognak a magyar törvények megváltozni,sőt hiába az ismerősök,egyik se akarja a munkáját elveszteni egy ismerős miatt...

Szóval kifogás,kifogás hátán.

Írta valaki,hogy esetleg világvégi kisfaluban van tanári lakás.És?Kezdésnek az miért is nem jó?Azonkívül rengeteg van,pláne egyedülállóknak.Egyszerűen el kell vállalni egy kollégiumi nevelőtanári állást,mindjárt van lakás.Egy intézményvezető se mondaná,hogy nem találunk neked egy szobát...

A lényeg a lényeg:amíg a kislány beszáll ebbe a háborúba,addig nincs esélye normális életre,mert ennek a harcnak a tehetetlenségi ereje húzza lefelé...

Egyébként én mit csinálnék?Nos mivel már bebiztosítottam magam,nem sanszos,hogy ilyen helyzetbe kerülök mégegyszer(igen volt egy rossz házasságom,azért tudom mit KELLENE tenni)Esetleg rokonom,barátom lehet ilyen helyzetben.

Nos én elöszőr is befogadnám Xmeghatározott időre,ami alatt el tudja intézni a dolgait(mondjuk egy év alatt lehet új életet kezdeni,sőt félretenni is havi 100000-ből,ha nincs rezsi meg kajapénz).ha nagyon maga alatt van elvinném pszicomókushoz(azzal,hogy együtt sírunk csak a közhangulat lesz roszabb,segíteni nem segítek)Kb így kezdeném...és ez kivitelezhető,mert volt már nálunk elárvult gyerek(igazából már felnőtt,de még tanult),munkanélküli kolléga stb...

Hihetetlen a magabiztosságod, amivel elrendezed olyan emberek sorsát, akiknek a körülményeit még csak nem is ismered, hiszen pár sort írt erről a kérdező. Szűklátókörűségre utal az is, hogy azt hiszed, ha neked sikerült egyfajta módon megoldanod a saját problémádat, akkor azt ráhúzhatod máséra is, azaz alkalmaznád mindenkire, akinek hasonló gondja van. De az általánosítás, vagdalkozás a megoldásokkal nagy hiba, mondhatnám pusztán ÁLsegítség.

Sőt, olyan érzést próbálsz kelteni a kérdezőben, mintha semmi köze sem volna anyukája problémájához, csak ártana magának, ha tenni próbálna valamit. (És közben a lelkiismerete?) Az apát, akit te sem ismersz, felmented. Az anyát lelki nyomoréknak titulálod. Ilyenekhez honnét veszed a bátorságot? Még egy gyakorlott, a szakma csúcsán lévő pszichológus, pszichiáter sem merne ilyen kijelentéseket tenni ennyi információ alapján. (Persze ezt felismerni intelligencia függvénye.)

Tárgyi tévedéseidre említem:

Amennyiben a kérdező anyukája 100 e ft körül keres, akkor főiskolai végzettségű általános iskolai tanár. Vagyis nem mehet kollégiumi nevelőnek, mert ott az oktatási tv. egyetemi diplomát ír elő. Az eldugott falvakban nagy valószínűséggel nincs már iskola sem, nem hogy állás, meg szolg. lakás. Ezt felejtsd el, a szocializmussal szép lassan megszűntek.

Ráadásul a gazdasági megszorítások miatt további létszámleépítés várható a közalkalmazottaknál, ill. jó ideje ún. „létszám-stop” van. Embertelenül nehéz elhelyezkedni egy pályakezdő pedagógusnak is, nemhogy egy középkorúnak!

Féligazságokat írsz, és félműveltséggel villogsz, emellett sok helyesírási hibát (nem elütést) vétesz. Pl. mondhatnék helyett „mondhatnák”; abúzus helyett „abuzus” (vajon te mennyire ismered ennek jelentését, ha még leírni sem tudod?), fűzzük helyett „füzzük” és még sorolhatnám. (Hiába, kibújt belőlem az álpedagógus.)

Egyébként tovább nem folytatom a vitát, ezt még szerettem volna megjegyezni.

A kérdezőnek kívánom, hogy forduljon jobbra a sorsa a családjával együtt. Soraiból azt vettem ki, hogy talpraesett, és megtalálja annak módját, hogy miként segítse anyukáját.