Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Apám miért nem hagy végre békén minket? Teljesen ki akarja semmizni a családot és anyut kikészíteni idegileg? Mit lehetne tenni, hogy ha már nem tud velünk normális lenni, akkor legalább lépjen ki?
Értem. Hát akkor lehet, hogy az kéne, hogy Anyukáddal költözzetek össze egyelőre az albérletben. Váljanak el mihamarabb, és anyukád kérje a részét (hivatalosan a bíróság előtt) a lakásból. A bíróságnak meg kell ítélnie, és apukádat kötelezni fogják, hogy adja el (vagy fizesse ki anyukádat). Itt nem hiszem, hogy bármiféle protekcióval ki tud bújni a fizetés alól! (itt mindent jegyzőkönyvbe rögzítenek).
Elég nehéz helyzet, de amig ilyen stramm lánya van, aki minden követ megmozgat, szerintem menne a dolog! Igaz, a bírósági hercehurca nem egy-két év (lehet 3-4 is), de legalább már addig is történnének a dolgok, és nyugalomban lehetnétek. (apukádról most inkább nem mondok semmit ,mert nem lenne szalonképes. Az én apám se volt sokkal jobb, de ő már meghalt 17 éve.. pedig én nagyon szerettem, és a szívemben továbbra is nagyon szeretem, pedig... jaj, tudnék mesélni, de ez a fórum most nem erről szól). Sok erőt Nektek!
Kedves kérdező!
Lehet hosszú leszek,de régóta olvasom beírásaidat.
Ha nem érzed jól magadat otthon és elköltöztél,akkor jó.
Viszont akkor csak meghatározott időszakonként járj haza.Mondjuk hétvégén ebédelni,ünnepeken.
Anyukád dolga,az az anyukát dolga,nem neked kell megoldani,pláne úgy,hogy anyukád a mártiromságot választotta.
Szidja neked apukádat(akivel sikerült is megrontania a kapcsolatotokat,pedig kire számíthatnál az életben?A mindig nyafogó,problémás anyukádra?)
végignézte,hogy megcsalják,megalázzák és esze ágában sincs elhagyni apukádat?Miért kevés a pedagógus fizu?Ami ennyi év után biztos nem 100000!(kb egy kezdő kap ennyit,kicsit többet is)azonkívül korrepetálhatna,nyáron plusszmeló,sőt vannak még mindig iskolák,ahol adnak szolgálati lakást!Ugye van mindenre megoldás?de hát ez kényelmetlen lenne!
Igen sokat emlegeted,hogy apád mennnyit keres...neked 25 éves fejjel semmi közöd ehhez,ahhoz se mire költi...minthogy nekem sincs közöm édesapám fizetéséhez...
Ajánlom neked elolvasásra a "Mérgező szülők" című könyvet!lehet meg fogsz lepődni!
Mindenesetre azt kívánom Neked,hogy lassan a saját családod(férjed,gyermeked)problémáival foglalkozz,ne olyanéval,akiké nem rád tartozik...és szeresd a szüleidet,hisz felneveltek...a tesvéredet,hiszen idővel"ketten maradtok".
Még így utólag:hogyan lehet a cukorbetegségből kigyógyulni?Mert nekem sajnos nem sikerül.Sőt az orvosom szerint is csak szinten marad,ha nem lesz rosszabb...
08:12 - Nem kell elhinned, amiket írok, jogod van hozzá, attól még igaz. Amikor apám ütött, anyu állt közénk megvédeni, hogy hagyja abba, anyu tényleg kigyógyult a cukorból, igaz, nagyon sokat harcolt érte, de sikerült. Hogy az orvosod mit mond, az egy dolog, anyu az élő példa rá, hogy sikerülhet, keresni kell a megoldást. 20-as cukorral került be, most nem kell neki semmi.
Apám ellen nem anyu fordított, apámnak elég volt a saját viselkedése, hogy ellene forduljak, nem kellett ehhez anyu. Persze apám is ezzel vádaskodik, hogy anyu fordított ellene, de ez nem igaz. A barátaim előtt alázott meg apám, és még sorolhatnám.
Anyagilag nem állok úgy, hogy teljesen önállóan éljek, és csak időnként járjak vissza, mert enni már nem tudok venni magamnak. Arra már nem jut a pénzemnből.
Igen, anyu sajnos ennyi év után is annyit keres, amennyit írtam, ezt se kell elhinned, de ez az igazság, és nincs ideje plusz munkát vállalni, mert ő az, aki éjjel-nappal lelkiismeretesen utánajár, hogy a gyerekeket a legjobb oktatásban részesítse, és amellett, hogy osztályt visz, és órákat ad le, még fejleszt is, és nem adnak neki többet. Köszönjük az önkormányzatnak, máshol lehet, hogy jobban támogatják az oktatást, itt egyáltalán nem.
Hogyan lehet azt tanácsolni valakinek, hogy ne foglalkozzon az anyja problémájával, hanem élje a saját életét? Csak nézze, hogy mi történik? Te meg tudnád tenni? Lehet, hogy ez a mérgező szülők könyv ezt tanácsolja,de szerintem egy kicsit is lekiismeretes ember nem tudja ezt megtenni. Pláne nem egy olyan helyzetben, mint a kérdező.
Egy lelkiismeretes apa, aki szereti a gyerekét és a családját, az nem nézi tétlenül, hogy rossz anyagi körülmények közé kerülnek. Hanem segít ahogy tud. Elvileg még egy család, nem? Akkor mi az, hogy nincs közük a másik pénzéhez? Egyébként egy olyan embertől, aki jól keres, fenn tudja tartani magát, eléggé undorítóan hangzik, hogy elköltözik a közös lakásból, ha a felesége kifizeti.
Igaz, nem tudjuk hogyan éltek eddig, lehet már korábban lépni kellett volna. Ettől azonban még nem kell leírni őket.
Öcsém most kezdte az egyetemet, ő is igazából nyugit szeretne, és ő is látja, hogy ha anyu jobban van, ha nincs felpiszkálva, ki tudja pihenni magát, akkor nyugi van, csak őt apám pénzeli, és emiatt felé húz, nem tudom, mennyire fog ez változni később, még sose dolgozott meg pénzért, és azt az oldalt nem látja át.
Csak 4-re kell mennem dolgozni, úgyhogy azért vagyok most itt, szóval anyu egész nap azt mondogatta, hogy most már nem érdekli, meg fogja lépni, csak legyen hozzá tényleg kitartása, és ne egy futó gondolat legyen. Ma tényleg nem ér rá, mert dolgozik délután is, de azt mondta, néz egy kis lakást és beadja a papírokat. Most jön a születésnapja meg a névnapja is, és azon borult egy nagyot a bili, hogy apám arra is beszervezett magának programot, aztán meg anyura elmondott mindenféle vádat.
Amúgy nem érdekelnek az ilyen baromság könyvek, mert sajnos az utóbbi időben sok ilyen látott napvilágot, és az emberek így is szeretik xarban hagyni a társaikat, és persze a bajba jutott ember meg kihez forduljon, ha a család meg a barátok magára hagyták, pszichológushoz-pszichiáterhez, és azok meg jókat keresnek az ilyen eseteken, meg persze az ilyen könyvek szerzői is jól meggazdagodnak. Keresztanyám is ilyen szakmában dolgozik, de ezt nem volt pofája felvállalni, és mivel másképp nem élt meg, ki kellett mennie külföldre, ahol nem ez megy. Én a barátaimnak nagyon hálás vagyok, hogy a legnehezebb helyzetekben is mellettem álltak és nem hagytak magamra, sőt, húztak magukkal. Ha ők nem lettek volna, én most valószínűleg sehol se lennék. Nem tudom anyut bajban hagyni, hiszen ő amit rosszat is tett, azt belátta, és bocsánatot kért, javította, amikor kellett, megvédett. Ő se tökéletes, hiszen emberből van, de senki se az. Ha nem próbálnék segíteni, és egyszer arra nyitnám ki az ajtót, hogy elviszik a mentők, mert apám csinált vele valamit, bűntudatom lenne, hogy semmit nem tettem ennek a megakadályozása érdekében, pedig legalább megpróbálni kell. Köszönöm azoknak, akik segíteni próbálnak, lehet, hogy már a gondolat ereje is segít, és bízom abban, hogy most már anyuban is kezd elég erő lenni, hogy tényleg meglépje, és amikor az ideje is engedi, tényleg elmegy.
Döbbenet! Azt írja valaki, hogy "anyukát dolga,nem neked kell megoldani", "neked 25 éves fejjel semmi közöd ehhez"! Hát kihez ragaszkodjunk, kivel törődjünk, kinek segítsünk, ha nem a szeretteinknek?! Legyünk közömbösek, rázzuk le magunkról mások problémáit? Sőt, még a családtagjainkét is? (A földön van valaki? Lépjük át!)Meg kell adni, ebben a levélben jópár előítélettel szembesülhetett az olvasó. Csak remélni merem, hogy az emberek többségéből még nem tűnt el a humánum!
26 éve vagyok pedagógus, és valóban 100 e körüli a fizetésünk. Nem hiába menekül a pályáról a sok fiatal, közülünk sokat itt tart a hivatásszeretet, van, akit a kényszer vagy a váltástól való félelem... De amit a kérdező írt, az bizony úgy van. Szolgálati lakás: annyi van az országban, hogy nagy valószínűséggel meg tudnám számolni egy kezemen! Esetleg eldugott, icipici településen, ha még egyáltalán van ott iskola...
Persze mind igazatok van!
Akkor menjen be a kérdező a bíróságra beadni a keresetet,keresenn olkyan lakhelyet,munkahelyet az anyukájának,amiből képes megélni és támogatni a gyermekeit.
Nem tudja az anyukája dolgait megoldani,amíg az anyukája nem akarja.Sőt ezekkel(válás ,munkahely stb..)nem neki kell foglalkozni,hanem az anyukájának.(esetlegesen a leendő barátot is a kislánya válassza ki?)
Azt meg nem is kommentelem,hogy egy (állítólagos)pedagógus se olvassa/érti amit írok,ha végigolvasta volna ebben az esetben(meg mindegyikben)a normális gyerek-szülő kapcsolat arról szól,hogy a gyerek szereti,tiszteli a szülőjét,nem a problémáit oldja meg..pláne olyant,amire fizikailag képtelen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!