Ha az apuka nem fizet gyerektartást, akkor is köteles vagyok oda adni a kislányomat?

Megértelek. Tulajdonképpen igazad van. Csakhogy ez nem segít a helyzeteden.

Biztosan megvan az oka, hogy miért látod az exedet így, azt sem kétlem, hogy Ő maga adott okot erre. Most sem viselkedik "szépen", ezt is aláírom. Elváltatok. Biztos ennek is megvolt az oka, nem firtatom. Innen kezdve azonban végképp tegyél le róla, hogy befolyásolhatod Őt. A viselkedését, a személyiségét. Ha nem tudtad jobb emberré tenni amíg együtt voltatok, most még kevesebb az esélyed erre.

Ami a lányodat illeti, azt már korábban elismertem, hogy a féltésed jogos. (Nem is vitattam már az elején sem.) Azt tettem mérlegre (és ezt próbáltam meg mondani), hogy mi mennyire fontos az életben? Ha nagy szükséged van a gyerektartásra, jogod van hozzá. (Illetve jogod van ahhoz, hogy a lányod nevében követeld az apától, hiszen az a lányodnak jár.) Ezt a jogodat sem vitatom. Ki is kényszerítheted, ha nincs más mód.

Amiről én beszélek az az, hogy a gyereknek az egészséges lelki fejlődéshez szüksége van mindkét szülőjére. Lehetőleg együtt. Mivel ez nálatok már nem megoldott, arra kellene törekednetek, hogy legalább valamilyen jó viszony legyen köztetek. Ennek árt ha sokat veszekedtek. A pereskedés is egy fajtája a veszekedésnek. Nem tudom, milyen módszereket próbáltál ki már eddig, és azok miért nem vezettek eredményre? Abból próbálok segíteni, amit írtál. Biztosan én is feladnám egy ponton, mert mindenkinek elfogy a türelme, energiája.

OFF Mellesleg elváltam és a párom is elvált, az Ő volt párja volt az, aki feléje sem nézett a közös lányuknak, tehát tudom, milyen ez. Neki, mármint a páromnak kellett noszogatni az exét, hogy legyen már együtt néha a lányukkal! És én támogattam ebben. Bár nekünk tulajdonképpen elég rossz néha ez, meg vagyok győződve arról, hogy a kicsinek jót tesz. Akkor is, ha én nem értek egyet az apja nézeteivel. Attól még Ő a vér szerinti apa és nem én. Ezt sokan lebecsülik manapság, én igyekszem nem tenni. ON

Azért remélem, hogy bármennyire is lenézed a volt párodat a gyengeségei, hülyeségei miatt, maradt bennetek annyi kölcsönös tisztelet, hogy békésen rendezzétek ezt el. Legalább próbáljátok meg! Ne háríts át mindet a másikra, Te is kellesz hozzá és Ő is. Másképp csak a vita marad. Sok sikert! (Ha nem is értünk mindenben egyet, én azért drukkolok Nektek.) ;)

Szép-szép ez az "éljünk békében szeretetben" duma, csak valahogy apa tojuik erre.

Kedves kérdező, 3 év után jogod van elveszteni a türelmedet és kötelességed a lányod nevében mielőbb perrel behajtani a gyerektartást.

Az én szememben nem ment semmi, amiért ezt 3 évig nem tetted meg. Kidobtad egy csomó pénzét az ablakon... Hogy apa szórhassa el.

Nagyon megértően , gondoskodóan ír a kérdező és emberien áll ehhez az ügyhöz.

18.17-es Fordítok neked : Az édesanya egyébként pont, hogy azt a szempontot követte tetteiben, hogy: mégis csak az apja. Ezért nem ment bíróságra és nem forgatja föl a facér életét.

De valljuk be mókás , ahogy bölcselkedsz : azt írod én is elváltam, meg azt, hogy a volt páromnak a volt párja ezt meg ezt csinálta. Mi van? Szerintem pihenjél egy picit vagy olvasd tovább a metafizikai könyveidet.

Nagyon megértően , gondoskodóan ír a kérdező és emberien áll ehhez az ügyhöz.

18.17-es Fordítok neked : Az édesanya egyébként pont, hogy azt a szempontot követte tetteiben, hogy: mégis csak az apja. Ezért nem ment bíróságra és nem forgatja föl a facér élet

OFF Akkor azt is "valljuk be" hogy ironikus, amikor az akar "fordítani" másoknak, aki egy bonyolultabb, többszörösen összetett, bővített mondatot nem tud értelmezni és ettől kisebbrendűségi komplexusai vannak. :D :D :D

De lásd, milyen vagyok! Annak ellenére, hogy sejtem már, hogy több nickről is újra le fognak pontozni, elmagyarázom Neked, hogy kell érteni a fenti mondatot, amibe belekavarodtál. (Mivel amúgy is teszek magasról a pontozásra.)

"elváltam és a párom is elvált" = két elvált ember találkozott, és összejöttek.

"az Ő volt párja volt az, aki feléje sem nézett a közös lányuknak" = a jelenlegi párom exe feléje sem nézett a kettejük lányának.

Sok sikert a továbbiakban!

Ui.: Nem olyan rosszak a könyvek. Ha elolvasnál párat, talán segítene. ;)

Ui2.: A véleményem ütközik másokéval. Na és? Én pl. egész jól kibírom ezt. Ha Ők nem, az nem az én problémám. Talán már mondtam, hogy mindenki olyan tanácsot ad és fogad meg, amilyenre képes. Ha valaki hülyének néz ezért, az sem az én problémám. :P

Na látod erről van szó! Nem pihentél eleget. Mindent értettem amit leírtál. Amiért így írtam mégis az azért volt, mert szerintem a saját magánéleted , ahogy leírtad fogalmazzunk így elég komplikált ( vagy csak volt) és ennek ellenére próbálsz egy anyukát ( aki próbál a lehetőségeihez mérten megtenni mindent a gyermekéért) győzködni az álláspontodról. Természetesen véleményed lehet csak semmit nem kell erőltetni.

Amúgy van egy ismerősöm aki elkezdett a hókuszpókusz metafizika akadémiára járni és totál megváltozott. Rossz irányba. És abban egyetérthetünk azért mert más állásponton vagyunk attól még egyikünk sem hülyébb a másiknál. Bár nekem volt egy érzésem, hogy erre célzol de biztos nem , ha ilyen okos könyveket olvasol.

OFF Pár érdekesség:

1, Egy 78%-on álló valaki válaszol egy folyamatban, amikor én (elvileg) egy 81%-on álló valakivel beszélgetek. Így már érthető az is, hogy ki pontozta 100%-ra a 81%-os félig elküldött válaszát. :D

2, Állandóan engem küldene pihenni, pedig Ő az aki ennyire fáradt, nem tud odafigyelni, nem tűnik fel neki, hogy ha tényleg jól értett engem, akkor viszont rosszul írt, amikor a "volt páromnak a volt párja" kifejezést használta, hiszen én ilyenről nem írtam. Ez is vetítés.

Ismerős ez az állapot, amikor képtelen vagyok meglátni, hogy valahol tévedtem, hiszen én tökéletes kell legyek. (Valaki ezt ültette belém és én elhittem.) Nincs ezzel semmi gond, ahogy azzal sem, ha bárki megpróbálja rám vetíteni az ellenszenvet, amit egy ismerőse iránt érez.

"Bár nekem volt egy érzésem, hogy erre célzol" - kár, hogy itt csak ironizálsz, pedig telibe találtad a lényeget. NEKED volt egy ilyen érzésed. TÉGED zavar ez. Vajon miért van az, hogy engem nem zavar, amit írsz, téged meg zavar amit én írok? Ebben lehet a megoldás kulcsa. Mert nekem nincs se kisebb- se felsőbbrendűségi érzésem veled szemben. Nekem mindegy milyen vagy. Az sajnálatos, hogy a kisebbrendűségi érzésem hiánya azoknál, akik maguk ezzel küzdenek, úgy csapódik le, mintha nekem lenne felsőbbrendűségi komplexusom, de ez megint nem az én problémám, tehát nem nekem kell dolgozni vele. Ez csak egy énvédő mechanizmus, ami nem engedi meg az ilyen ember számára, hogy ismerje a saját realitását. ON

Nem győzködök senkit. Elmondom a saját nézőpontom szerinti legjobb tanácsot, amit adni tudok. Erre épp úgy vonatkoznak a "mindenki olyan tanácsot ad és fogad meg, amilyenre képes" szavaim, mint viszont. Ez egy egyszerű beismerése egy ténynek, nem érv, vagy ellenérv. Én ilyen tanácsot tudok adni, így látom a világot, ilyenek a tapasztalataim. Ezért, ha más tanácsot adnék, népszerűbb lehetnék vele, viszont az hazugság lenne az én nézőpontomból. Mivel nincs szükségem a népszerűségre, megengedem magamnak, hogy igaz tanácsot adjak a saját nézőpontomból. Aki máshonnan nézi a világot, az nem biztos, hogy meg tudja, meg akarja fogadni. Ez van. Ettől sem megyek a falnak, mivel én megtettem, amit helyesnek tartottam. Az, hogy az én magánéletem komplikált, magában hordozza azt is, hogy sok olyan tapasztalat adatott meg nekem, ami másnak talán kevésbé, így ezek is formálják a véleményemet. (És amit azok, akiknek nincs még ilyen tapasztalatuk, el sem bírnak képzelni, ezért téves következtetéseket vonhatnak le belőle, ami itt feljebb meg is történt.)

Nekem nincs több kérdésem, vagy mondanivalóm, de ha kell, szívesen válaszolok még. ;)

Abból a szempontból teljesen mindegy , hogy melyik vagyok én a lényeg nem változott. TE lassan már papagájként ugyanazokat irogatod most már nem előszörre. Valljuk be most már enyhén unalmas. Magyarázod a bizonyítványodat a megfelelési kényszered miatt.

És természetesen az is egy művészet, hogy az elcseszett életedet állítod a jó tanácsaid hátterébe. Viszont elég mosolyra késztető, hogy az osztogat megfontolandó tanácsokat akinek saját magának sem működik a párkapcsolata. És mint mondtam, ne mondogassad, hanem éljed úgy az életed. A leírt sorok csak okoskodás amíg nem válik részeddé. Jelen esetben a megnyilvánulásaid alapján még nagyon az elején tartasz pont annak amit álandóan hajtogatsz. ON - OFF barátom