Félek, mert rohmosan romlik a kapcsolatunk a párommal a közös gyerekünk "betegsége" miatt. Mi tegyek?

Én nagyon feminista vagyok

De te nem a kérdező kérdésére válaszoltál.

S honnan tudod, hogy mindent rosszul csinál?

Tanácsot kért nem megszégyenítést.

Nem mindenki tanulja évekig, a pszichológiát.

Az nem kerül pénzbe, hogy fogod a gyermekedet, beöltöztök annak megfelelően, hogy minden nap rendszeresen egy kicsit fussatok, vagy gyalogoljatok, vagy ha van és lehet, akkor kerékpározzatok, hasonló sportokat végezzetek.

Másrészt, ha most 3 éves, mikor, hova fog bekerülni, ha bekerül ovodába, és hány éves korában fog iskolába menni?

Akkorra hogyan fogja tudni megtanulni azt a nyelvet, ahol most éltek annyira, hogy az oviban, és a suliban értse majd, miről van szó? És te miből, hogyan tanulod most a nyelvet, hogy jobban tudj boldogulni, és hogy majd a gyermekednek is tudj segíteni?

"Tanácsot kért nem megszégyenítést."

Adtam tanácsot: vigye orvoshoz és sportolni. Erre ő csak besértődött, hogy ugyan nincs pénz ilyesmire.

sajnálom h ezt gondolod

DE a legtöbb "hiper" gyerek egyszerűen neveletlen és elkényeztetett, de ez jó indok h nem anyuka a hibás

sok anya rámondja a gyerekére mert nem a sarokban üldögél hanem aktívan játszik a gyerek

magyarán divatbetegség lett

ha az orvos is rámondja h hiper akkor az más esett

mióta laktok kint ?

mi változott a gyerek életében az elmúlt évben?

a gyerekek sok esetben így vezetik le az otthoni feszültséget

vagyis fordítva kell csinálni

előbb magatokat tedd rendben és a gyerek ha megérzi a nyugisabb légkört akkor lenyugszik

pl vigye el apuka a játszóra jobban figyeljen a gyerekre

ne veszekedjen veled

szal párterápia majd ha gyerek viselkedése nem változik akkor akkor orvos neki

Nem hiszem hogy baj lenne a kicsivel vagy a nevelésével itt 2 stresszben élő felnöttről van szó akik a gyerekre vetititik ki a gondjaikat.

Fontos hogy magatokba nézetek ti nem tudjátok a rátok nehezedő stresszt kezelni.

Ti mozogjatok többet, citromfű tea, magnézium, levendula fürdő... ez segitene megnyugodni a nap végén.

Fektetéskor meg az ingerszegény környezet a fontos

mikor inni kér, pisilni kell te tudod hogy nincs baja tehát nem is reagálsz ilyenkor bemész hozzá 1 simogatás jó éjszakát és kimész, ha a kicsi megy ki kézenfogva szó nélkül visszafektetitek, ha eleget ismétlitek megtanulja hogy nem történik semi érdekes nem fog anyit kelni.

Jajj, én ugyanígy voltam vele, aztán a kezebe vettem az irányítást. Nekünk is majdnem ráment a házasságunk, és abban az időben én is sértésnek vettem, ha valaki engem kritizált a gyerek viselkedése miatt. Végül elgondolkodtam és taktikát váltottam. FOGLAKOZÁSOKAT, közös játékokat vezettem be. A nap végén, mire apa hazajött, a gyermekem örömmel szaladt elé, mutatva az aznapi alkotásainkat. Én sem vettem észre, hogy nem foglalkozom a gyermekemmel eleget. (Mert az, hogy egész nap törökülésben ültem mellette, esetleg tologattam kicsit a kisautót, negyedannyira nem volt hatékony, mint 20 perc székalagutas Őrjöngés, vagy egy jó kis temperás festés, kézlenyomat készítés... :) )

Kezdetnek próbálkozz ebből. Nagyon jó kis blog. A címlap első bekezdése nagggggyyyon igaz!!!

[link]