Váljak vagy próbálkozzam?

Ha jól értem 4 éve vagytok együtt, abból kb. első évben szexeltetek.. Én sem lennék túl boldog a helyében. A terhesség alatt megértem/gondolom ő is megértette.

Szerintem a legtöbb embernek a gyerek az első, de ez nem azt jelenti, hogy csak ő létezik. Annak mi értelme?

Beszéljétek meg, beszéljetek sokat, szoktassátok különszobába a gyereket. Nem a szex miatt kell együtt aludni, az csak egy dolog. Én nekifutnék még egyszer, ha már így elrontottátok.

Te tudod, te ismered a férjed és a kapcsolatotok többi részét, amit nem írtál le.

Ennyi infoból én annyit tudok mondani, próbáld meg helyre hozni, nem kell rögtön eldobni, ami nem működik, egy esélyt biztosan megér.

Szokj vissza szépen a férjed ágyába, a kislány pedig szokjon saját ágyhoz, ha mód van rá, akkor saját szobához is. Attól, hogy anya lettél, még feleség maradtál. Üljetek le, beszéljétek meg, őt érdekli-e egyáltalán a változtatás.

"a férjem azt mondta h "rosszuk van ha sexelnünk kell", meg h csak a gyerek miatt lakik nálunk"

Kedves, a szexhiány nem a probléma, hanem csak egy tünete annak, hogy ez a kapcsolat befuccsolt. Attól tartok, itt már hiába próbálkoznál, késő. Esetleg szakember segítségével juthatnátok valamire.

Én próbálkoznék. Illetve megbeszélném vele, hogy próbáljuk meg helyrehozni. Nem csak a gyerek érdekében, hanem kettőtökében is. Valamiért vállaltatok közös gyereket, megvolt a közös cél, érzések. Ne indíts azzal, hogy nem akarod hogy a gyereked "elvált" szülők gyereke legyen.

Mindenképpen beszéljétek meg, hogy mi miatt siklott félre a kapcsolatotok. Biztos mindketten hibáztatok, legyetek egymással őszinték.

A kislányotokat szoktassátok a saját szobájába, ti meg aludjatok együtt. Valóban nem csak a szex miatt fontos, ahogy előttem leírták. Ilyenkor tudtok beszélgetni, csak úgy összebújni is. Esetleg szervezzetek kettesben programotokat, ha meg tudjátok oldani, akár kéthetente egy estét.

Egy próbát megér. Aztán vagy visszataláltok egymáshoz vagy nem.

Hát csodálkozol hogy baj van?

Próbáld a párod helyébe képzelni magad.

Megcsinálta a gyereket, onnantól le lett sajnálva és még a kanapéra is lett űzve.

Komolyan, olyan mintha csak azért kellett volna neked hogy gyereked lehessen.

A baba nagyon jól elvan egyedül egy ágyban, sőt egy szobában is.

Bébiőrző, és figyelsz rá.

A párodat pedig költöztesd szépen vissza magad mellé, és próbáld meg kimutatni hogy még mindig szereted.

Tulajdonképpen most min is csodálkozol, kedves kérdező?

4 éve vagytok együtt.

Ebből 1 év alatt eldöntötték, hogy gyereket akartok?! Ugyan már, még nem is ismeritek igazán egymást annyi idő után. Mindegy. Besikerült. Ezután az egy dolog, hogy a terhesség alatt nincs szex. VIszont utána is csak annyit mutatsz ki a férjed felé, hogy többé nem fontos neked, csak a gyerek: vele alszol, csak vele foglalkozol. TUlajdonképpen miért is vagy meglepve, hogy nem akar többé veled lenni szexuálisan, 3 év után?

(Zárójelben megjegyzem, hogy a világ legszánalmasabb dolga, amikor arra keni a szülő azt, hogy nem akar a párjával lenni, hogy a gyerek nem tud egyedül aludni. A gyerek érdekében kellene épp hogy - akármilyen módszerrel is - megtanítani, hogyan aludjon egyedül, mert ez is egy fontos lépés a fejlődésében és a felnövekedésében.)

6-os vagyok.

Eszembe jutott egy apróság is: volt egy alkalom, mikor összekaptunk egy kis hülyeségen a párommal, duzzogva átment a nappaliba tévézni.

Sokáig vártam hogy jöjjön aludni, aztán elaludtam.

Hajnalban felébredtem, még mindig nem volt mellettem. Kimentem a nappaliba, a kanapén aludt.

Iszonyatosan rosszul éreztem magam, azt hittem ennyire megbántottam hogy már nem is akar mellettem aludni.

Így álmosan még az is megfordult a fejemben hogy ilyen hülyeség miatt fogunk szakítani...

Aztán reggel felébredt, kiderült hogy csak elaludt a tévé előtt :)

Akkor most tényleg, képzeld magad a párod helyébe.

Még nekem is sikerül, pedig én is nő vagyok.